Séta Tatabányáról Tatára III.

Ma harmadszor is megtettem a Tatabánya és Tata közötti 15 kilométeres sétát, amit először március elején Bálint barátommal (tulajdonképpen ő e kis kirándulás "megalkotója"), azután unokatestvéremmel, most pedig Bob barátommal és a menyasszonyával gyalogoltam le. Az útvonal most is szokásos volt: fellépcsőztünk a Turul emlékműhöz, majd a Ranzinger Vince kilátóhoz sétáltunk, onnan a piros háromszög jelzésen továbbhaladva, leereszkedve a piros kört követtük (igaz, arról aztán egy kicsit letértünk, immár hagyományosan), majd a piros jelzés után a Kis-Hajagostól végig a sárgán haladtunk, így a sárga jelzésen megtett utunk a Kinizsi Százas utolsó szakaszának felelt meg.

Bobéknak hosszú idő után ez volt az első komolyabb kirándulásuk (bár a menyasszonya korábban teljesítette a Gerecse 50-et is), ráadásul Bob most próbálta ki az új túracipőjét, de nekik is jólesett ez a kimozdulás.

Négy ütem

"Szív, sűrít, gyújt, kipuffog" - rappelte Sub Bass Monster, de most nem erre gondolok, hanem a négyütemű fekvőtámaszra (amit a Velvet cikke juttatott eszembe). Ha valakinek nincs ideje futni, és otthon szeretne edzeni, akkor érdemes ez az egyszerű technikát választania. Igazi fegyencedzés, hiszen a testünkön és egy kis elhatározáson kívül lényegében semmi sem kell hozzá. Ráadásul nem csak izompacsirta lesz tőle az ember, de akár a Kinizsi Százas teljesítésében is segíthet az így szerzett elszántság és állóképesség. Olyan változata is van, melyben folyamatosan előre haladva egy mérföldet (1,6 kilométert) kell megtenni, ez az ún. one-mile-burpee, persze ehhez már célszerű kimozdulni otthonról, viszont még hatékonyabb.

Tipp:
Az ember, az állatok és a fekvőtámasz

Kapcsolódó bejegyzések:
Készülés a Kinizsi Százasra a hétköznapokban
Mezítláb a Kinizsi Százason?
Kerítés festés
Sorbanállás
Sprint

Miért nem megyek a Vivicittára?

Tavaly és tavalyelőtt voltam a Vivicittán, annak hagyományos, bő 11 kilométeres távján. Idén úgy terveztem, hogy a félmaratoni távon indulok vasárnap, de végül mégsem megyek.

Egyrészt azért, mert már lefutottam a félmaratont. Kétszer "nem hivatalos körülmények között", négy margitszigeti kör formájában, egyszer pedig dokumentáltan is, a Vértesi Terep(fél)maratonon, tehát erdőben, terepen, több mint 400 méter szintkülönbséggel. Így ilyen szempontból túl is léptem a városi, sík Vivicittán.

Másrészt pedig a Vivicittá drága. Most olyan időszakom van, hogy szinte minden fillér elköltését megfontolom, így a 6.000 forintos nevezési díjat sokallom. Tudom, ez olyan, mintha almát hasonlítana össze körtével az ember, de mégis: a Kinizsi Százason ennek a fele, 3.000 forint a nevezési díj, és ezért az összegért egy egész hétvégés programot kap, nem csak egy pár órásat. Ráadásul a K100-nak még névadó szponzora sincs (sem a Kinizsi sör, sem a Kinizsi Bank nem támogatja a túrát), míg a Telekom Vivicittának van. Így idén lemondok róla, de jövőre, vagy pár év múlva, amikor túl leszek ezeken a takarékosabb esztendőkön, esetleg újra indulok a városvédő futáson.

Idei kilencedik futásom a Margitszigeten

Ma két kört kocogtam a Margitszigeten, a legjobb időmnél (59 és fél perc) nagyjából öt perccel lassabban: 1 óra 4:28 alatt. A két körből egyet Pataporccal együtt futottam (ahogy a múltkori közös futásunknál, most is úgy volt, hogy én a Margit-hídtól indultam, és az Árpád-hídnál találkoztunk).

A lassúságomnak alapvetően két oka volt: egyrészt a szembeszél, másrészt pedig az, hogy egy nagyjából 2-3 kilós hátizsákkal futottam. A hátizsákot azért vittem magammal, mert ebben voltak az irataim, váltócipőm és egyebek (így nem kellett visszamennem az irodába átöltözni, hanem kocogás után rögtön indulhattam haza), másrészt pedig mert a hátizsák amolyan nehezítés (szó szerint és átvitt értelemben is), és viselése jobban "szimulálja" egy túra körülményeit, hiszen ott is felszereléssel együtt kell gyalogolni, esetleg kocogni.

Kapcsolódó bejegyzés:
Camelbak Vértesi Terep(fél)maraton

Készülés a Kinizsi Százasra a hétköznapokban

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy teljesen átlagos hétköznap is tudok készülni a Kinizsi Százasra. A napot hajnali négy előtt ("ki korán kel, aranyat lel") 15-20 perc sétával kezdem egy vidéki kisváros csendes utcáin, otthonomtól a vasútállomásig. Elég gyakran előfordul, hogy a kelleténél pár perccel később indulok el, ilyenkor az út egy részét kocogva teszem meg. Ha megpróbálom összeszámolni, hogy összesen mennyit gyalogolok egy nap, az jön ki, hogy legalább egy órát, és általában kilépve, sietősen.

Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy a munkahelyem a harmadik emeleten van, és nincs lift az épületben. Nem telik el úgy munkanap, hogy legalább kétszer ne kelljen felmennem a lépcsőkön, de sokszor háromszor, négyszer is.

Ezek a séták, lépcsőzések az életem részei, sokszor észrevétlen részletei, de mégis segítenek a Kinizsi Százasra való felkészülésben, a tudatos edzések (például a margitszigeti futások és a teljesítménytúrák) mellett.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kerítés festés
Sprint

Idei nyolcadik futásom a Margitszigeten

A tegnapelőtti terep félmaratonom után ma csak egy gyors kört futottam a Margitszigeten. Sikerült másfél percet javítanom a múltkori csúcsomon: 28 perc 4 másodpercről 26:33-ra (az "edzéstervem" az, hogy felváltva futok hol egyetlen gyors kört, hol pedig egy kényelmesebb tempójú félmaratoni távot, amit később megpróbálok még egy-két körrel megnövelni).

Kíváncsiságból kiszámoltam, hogy a 26:33-as szigetköröm mit jelentene egy Cooper-teszten: 5285 méteres körrel számolva az jön ki, hogy 12 perc alatt 2388 métert tennék meg (illetve valamivel többet, hiszen rövidebb távon gyorsabb az ember). Ez az életkoromnak megfelelő sort nézve a "jó" oszlopba tartozik (2300 és 2700 méter közé). Ahhoz, hogy "kiváló" legyen a futásom, több mint 2700 métert kellene megtennem 12 perc alatt, ami 23 és fél perces szigetkört jelentene. Ehhez tehát még bő három percet, vagy ha úgy nézzük, valamivel több mint 10%-ot kell gyorsulnom.

Camelbak Vértesi Terep(fél)maraton

Ma futottam le életemben harmadszor a félmaratoni távot, és ez volt az első alkalom, hogy ezt nem urbánus környezetben, a Margitsziget kiépített, sík és bársonyos "vörös szőnyegén", futóútján tettem, hanem a természetben, turistajelzéseket követve erdei földutakon, ösvényeken, nyomokban aszfalton (ráadásul egy hivatalos terepfutó rendezvényen, a Camelbak Vértesi Terepmaraton félmaratoni résztávján).

A versenyre elég spontán módon jutottam: úgy történt, hogy Pataporc, a futótársam (igaz, még csak egyszer voltunk együtt futni, de tervezzük a folytatást) jelentkezett erre a rendezvényre, viszont úgy alakult, hogy mégsem tudott indulni. Ezért felajánlotta, hogy menjek helyette én, s éltem a váratlan lehetőséggel (amit ezúton is köszönök).

A Margitszigethez képest lényeges, bár cseppet sem meglepő eltérés volt, hogy a terep nem teljesen sík volt, hanem azért adódtak benne emelkedők, összesen 428 méternyi a 20,6 kilométeres távon. Terepfutó cipőt még nem szereztem be, így az Adidas Torsion ZX 8000 SP-mben kocogtam. Az időm - magamhoz képest - elég jó lett, azt hittem, jóval lassabb leszek: 2 óra 33 perc alatt jutottam vissza Szárra, a sportcsarnokba (összehasonlításképpen: az első félmaratonomat a Margitszigeten 2 óra 24 perc alatt, a másodikat pedig 2 óra 13 perc alatt futottam le). Az erdei félmaraton szintideje egyébként 3 és fél óra volt.

A második ellenőrzőponton, nagyjából a táv felénél találkoztam Sistergővel, aki pontőr volt, váltottunk is pár szót. Jó volt őt is újra látni, visszaemlékeztem az Iszinik 100 próbálkozásomra (most már, ennyi edzés, futás után tán az a túra sem lenne akkora akadály, mint amekkorának akkor tűnt).

A komfortérzetem szinte tökéletes volt végig, aránylag kényelmes, könnyed tempóban kocogtam, amit tartani is tudtam. A táv elején, a Körtvélyesre vezető út emelkedőin volt néhány szakasz, ahol bele- belegyalogoltam (némileg mentségemre szolgál, hogy az előttem haladók is gyalogoltak, persze ez inkább csak kifogás), de utána végig kocogtam. Kiderült az is, hogy a túrázásra használt hátizsákom futóhátizsáknak is tökéletes.

Azt még nem tudom, hogy ezzel a rendezvénnyel elkezdődött-e hobbi terepfutói pályafutásom, vagy a kocogást illetően megmaradok inkább a Margitszigetnél, erdőjárást tekintve pedig a gyalogos teljesítménytúráknál, de az biztos, hogy nagyon jól éreztem magam, és ez is egy újabb lépcsőfok volt az idei Kinizsi Százasra (és tán a Mátra 115-re) való felkészülésemben.

Kapcsolódó bejegyzés:
Sprint

Kerítés festés

Ma délután kerítést festettem (lazúroztam). Eszembe jutott gyermekkorom Tom Sawyer képregénye, de még inkább a Karate kölyök c. film, melyben az öreg Miyagi különböző ház körüli munkákkal is edzette Danielt. Arra gondoltam, hogy én most a deszkák monoton mázolásával készülök a Kinizsi Százasra és a Mátra 115-re.

Kapcsolódó bejegyzések:
Sorbanállás
Sprint
Építeni

Idei hetedik futásom a Margitszigeten

A keddi félmaratonom után pénteken ismét voltam futni a Margitszigeten, most azonban csak egy kört kocogtam, hogy ne fárasszam ki magam a vasárnapi Camelbak Vértesi Terepmaraton előtt (melyen a 21 kilométeres távon indulok, s ez lesz életem első komolyabb terepfutása, egyben harmadik félmaratonja).

Sikerült elég gyors kört futnom, tán az eddigi leggyorsabbat: 28 perc és 4 másodperc alatt kerültem meg a szigetet (két kör esetén 29:45 átlagos köridő, négynél pedig 33:15 az eddigi legjobb eredményem).

Nyerj bakancsot!

Szeretnél bakancsot nyerni, és a Kinizsi Százasra már az új lábbelidben menni? Egy cipőben járunk. Ide kattintva és egy rövid űrlapot kitöltve a Mountex és a Mozgásvilág.hu jóvoltából megnyerheted a képen látható Keen Gypsum Mid túrabakancsot. Ráadásul a kitöltéssel nem csak a saját, hanem az én nyerési esélyeimet is növeled. Szóval legyen ilyen bakancsod... vagy nekem (a nyereményjáték április 10-ig tart).

Trekking'n'style rovat: steampunk óra analóg iránytűvel

A német Retrowerk különleges, "steampunk" (lásd Wikipédia) stílusú karórákat gyárt. A képen látható, 500 dolláros, svájci mechanikát tartalmazó modell érdekessége a kivehető iránytűn kívül az, hogy a számlapjáról mutatók helyett tárcsák segítségével olvasható le a pontos idő.
retrowerk.com
watchismo.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Porsche Design óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: Diesel óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: Timberland óra analóg iránytűvel

Idei hatodik futásom a Margitszigeten

Életemben másodszor futottam le a félmaratoni távot, azaz négy kört a Margitszigeten (az első alkalom bő két hete volt). A múltkori félmaratoni kocogásom idején (2 óra 24 perc) sikerült jelentősen javítanom: most 2 óra 13 percre volt szükségem, tehát 11 perccel (körönként csaknem 3 perccel) gyorsabb voltam. Ezt elsősorban az utolsó körnek köszönhetem: a múltkor már érezhetően lassú és fáradt lettem a negyedikre, most azonban dinamikusan, szinte a korábbi körök sebességével futottam.

Annyi kellemetlenség történt, hogy laza és aránylag nehéz anyagú pólót vettem fel, ami - ilyen még nem fordult elő velem - a futás hevében kidörzsölte a mellbimbóm. A szúró, kellemetlen érzés szinte az egész mellkasomra átsugárzódott, s átöltözésnél láttam, hogy ez nem csak fikció volt, hanem valóban erős frikció. Most már értem, hogy miért elterjedt módszer akár a Kinizsi Százason is a mellbimbók ragtapasszal való leragasztása (bár nekem ez a jelenség a K100-on még nem okozott problémát).

De a lényeg, hogy sikerült saját csúcsot futnom a félmaratoni távon, s úgy érzem, egyre közelebb kerülök a hatodik Kinizsi Százasom aránylag könnyű teljesítéséhez (hiszen ennyit még sosem készültem rá), és talán az utána következő, még komolyabb kihíváshoz, a Mátra 115-höz is.

Privát Kinizsi 40

Az Index fórum Kinizsi Százas topikjának egyik tagjával, Mancockával szombaton teljesítettünk egy privát Kinizsi 40 túrát. December elején, egy Iszinik 100 próbálkozásom rövid, 3-4 kilométeres szakaszán (Dorogtól Kesztölcig) túráztunk már egyszer együtt, s beszéltünk is róla, hogy majd valamikor lesz egy hosszabb közös túránk. Most így is történt. Igaz, a tervezett 52 kilométerből (Békásmegyer - Mogyorósbánya) végül csak 37 lett. Szívem szerint én még mentem volna tovább, de mérlegelve a hazajutás közlekedési lehetőségeit és más tényezőket, Dorogon úgy döntöttünk, hogy most elég ennyi is. Az idő egyébként szinte tökéletes kirándulóidő volt, s bár már sokszor jártam arra, újra rácsodálkoztam a Kinizsi Százas útvonalának szépségére, például a szerpentinről nyíló kilátásra.

(S valóban kicsi a világ: út közben összefutottunk egy - szintén két fős - társasággal, akik épp hasonló Kinizsi bejárást terveztek, mint mi. Kiderült, hogy egyikük háromszoros teljesítő, míg társa idén fogja először megpróbálni a Kinizsi Százast. Akárcsak mi, ők is Mogyorósbányáig terveztek menni, de a Pilis-nyeregben térdfájás miatt megpihentek, nem tudom, ők végül eljutottak-e a Kakukk vendéglőig.)

Edzettségem úgy érzem, valóban sokat javult az elmúlt időben, megállni szinte meg sem álltunk, az emelkedőkön folyamatosan és gond nélkül haladtam, tartva túratársam tempóját, és az erős lejtőkön sem éreztem térdfájást (bár igaz, a legkeményebb lejtő Getéről lefelé végül kimaradt a túrából). Túrabotot most sem vittem magammal (ahogy a múlt héten a Mátrába sem), még átgondolom, hogy a Kinizsi Százasra vigyem-e.

Így ha nagyon komoly, felkészítő jellegű, erősen szintes túráim nem is voltak ezen a hosszú hétvégén, azért két szép, frissítő sétával (a pénteki Tatabánya-Tata kirándulással és ezzel), és jó beszélgetésekkel mindenképpen gazdagabb lettem. A jövő héten pedig újabb félmaratoni és gyorsasági futásokkal folytatom az edzést a Kinizsi Százasra (és a Mátra 115-re), illetve az előtte esedékes Mátrabérc túrára, melynek 55 kilométeres távján kell legyűrni a K100 2700 méteres szintkülönbségét.

Séta Tatabányáról Tatára II.

Pénteken unokatestvéremmel átsétáltunk Tatabányáról Tatára, egy rövid szakasz kivételével ugyan azon az útvonalon, melyen két hete Bálint cimborámmal, tehát ismét érintettük a Kinizsi Százas utolsó szakaszát. Jól esett a könnyű, nagyjából 15 kilométeres séta, s arra is gondoltam, hogy ha egyszer elkezdek majd erdőben futni, akkor ez a szép és a legtöbb részén könnyen futható(nak tűnő) terep lesz az egyik "futóutam". Szóba került, hogy a Kinizsi Százas hossza annyi (sőt még több is, a szintkülönbségről nem is beszélve), mintha visszasétáltunk volna még Tatabányára, és ezt az egészet még kétszer megismételtük volna.

Kapcsolódó bejegyzés:
Séta Tatabányáról Tatára III.

Márkatörténet rovat: Merrell

Ugyan az amerikai Merrell márka nem tekint vissza akkora múltra, mint például a három híres német bakancsgyártó (Hanwag, Lowa és Meindl) vagy a Helly Hansen, így is a legismertebb outdoor brandek közé tartozik. Érdekesség, hogy éppen abban az esztendőben alapították, amikor a Kinizsi Százas és ezzel a magyarországi teljesítménytúrázás is megszületett: 1981-ben.

Ekkor történt, hogy a sífelszereléseket gyártó francia Rossignol cég amerikai divíziójának két vezetője, Clark Matis (korábbi síelő, indult az 1972-es téli olimpián is, Szapporóban) és John Schweizer úgy döntött, hogy egy önálló vállalatot hoznak létre, és ezentúl túrabakancsokat fognak készíteni. Tervükhöz megnyerték Randal (Randy) J. Merrellt is, aki már 1975 óta egyedi készítésű, kiváló minőségű bakancsokkal és cowboy csizmákkal foglalkozott, melyeket 500 dollárért árult.

A névadó R. J. Merrell pár évvel később, 1986-ban kiszállt a cégből, és Utahban visszatért az egyedi túrabakancsok és western csizmák készítéséhez (lásd merrellfootlab.com), az addigra egyre nagyobb forgalmat lebonyolító vállalat azonban megtarthatta a nevét.

1987-ben a Merrell a finn Karhu céghez került (a Karhuról érdemes tudni, hogy ők vezették be először a három csíkos jelzést, melyet aztán 1951-ben eladtak az Adidasnak, mai áron félmillió forintnak megfelelő összegért, és két üveg whiskey-ért). 1988-ban a Backpacker Magazine egy Merrell modellt választott az év túracipőjének, s a cég rekord mennyiségű lábbelit adott el. 1997-ben aztán újabb tulajdonosváltás következett, azóta a Merrell gazdája a Wolverine World Wide vállalat, mely többek között a Caterpillar cipőket is gyárt(at)ja.

A Merrell is azon gyártók közé tartozik, melyek előszeretettel készítik bakancsaikat, túracipőiket a kopásálló olasz Vibram talppal.

Kapcsolódó bejegyzés:
Márkatörténet rovat: The North Face

Idei ötödik futásom a Margitszigeten

Az utóbbi években nem nagyon fordult elő, hogy két egymást követő napon futottam. Most viszont így történt: a tegnapi két kör után ma hármat kocogtam a Margitszigeten, miután Pataporccal megbeszéltük, hogy időnként együtt edzünk majd. Ilyen is ritkán van, hogy nem egyedül futok: legutóbb úgy 3-4 éve lehetett, hogy unokatestvérem férjével kocogtam egy szigetkört.

Először két kört terveztem, és Pataporc ennyit is futott, az én három körömnek részben logisztikai oka volt: én a Margit-hídtól indultam, Pataporccal pedig az Árpád-hídnál találkoztam, így hogy odaérjek, végigfutottam a sziget pesti oldalán, azaz megtettem egy fél kört. Közös futásunk után hasonlóan történt: elbúcsúztunk az Árpád-hídnál, majd én a sziget budai oldalán visszakocogtam a Margit-hídhoz.

Kényelmes tempóban futottunk, nagyjából 33 perces köridők jöttek ki - most az jelentett egy kis plusz terhelést, hogy közben szinte folyamatosan beszélgettünk, elsősorban magáról a futásról, a Kinizsi Százasról és más teljesítménytúrákról.

Kapcsolódó bejegyzés:
Pataporc verse a Kinizsi Százasról

Csodálatos Parasztember beszámolója a 2011-es Kinizsi Százasról

Csodálatos Parasztember részletes, irodalmi beszámolót írt a tavalyi Kinizsi Százasról. Íme a bevezetője:

"Egyik lépésből következik a másik. Aztán a következő. Aztán még egy. Egy újabb. Fáj minden egyes mozdulat, tiltakozik a test, ég a boka, zakatol a fej, nyilall a térd, zilált a levegővétel. A bakancs kőkolonc, a hátizsák mázsás súly, a nadrágszíj szögesdrót, a bőröd a hajlatoknál leginkább egy drótkefével meglehetős kegyetlenséggel végigdörzsölt, hurkás felületre hasonlít. Néha megállsz zoknit cserélni, de rájössz, hogy 60 kilométer után nem sok értelme van. A vér, a kifakadt hólyagok miatt a zoknik beleszáradtak a sebekbe. Több kárt okoznál a cserével, mint amit használna. Három körmöd biztosan le fog válni. Már nem hat a fájdalomcsillapító, mindennek hamuíze van, az éltető víz már nem hűti le tested, gondolataid. Pedig forrásvíz. Igazi hegyi forrásból származó, jéghideg víz.

Nincsenek göcsörtös-szálfaegyenes-boglyas fák, nincsenek erőt sugárzó dombok-hegyek, nincsenek csúfondárosan, együttérzően mosolygó kövek, nincsenek emberek. Már egy grammnyi sincsen a kezdeti büszke, peckesnek mondható, izgatott-merész járásból. Nincs harag, nincs düh, nincs kisebbségi komplexus, nincs megfelelési kényszer. Nincs beszéd. Nincs, ami negatív ballasztként rajtad csüng, és emészt nap, mint nap, nincs, ami visszahúzzon... csak az Út van. Az Út, a távolság leküzdése, a tiszta levegő, a fáradtság, az izom és ízületi fájdalom, a többszöri hullámokban rád törő holtpontok mennyisége és minősége kilúgoz, átjár, kiéget. Muszáj menned, valamiért nem akarsz, nem tudsz megállni. Értetlenül bámulsz a Baji vadászháznál, 8 kilométerre a VégCéltól kidőlő társaidra, de nincs időd gondolkodni, csak érzed azt a furcsa, sürgető, hívó, lüktető érzést, és újból lépsz egyet, és még egyet, és még egyet...Muszáj menned. Nem az oklevélért, vagy a kitűzőért. Nem azért, hogy 24 órán belül teljesítsd. Nem, itt már szó sincs ezekről. Muszáj menned...

Azért, hogy találkozz önmagaddal. És pont."

A folytatás ide kattintva olvasható, emide kattintva pedig Csodálatos Parasztember egy másik Kinizsi Százas témájú írása tekinthető meg.

Kapcsolódó bejegyzések:
Usrin fotói a 2011-es Kinizsi Százasról
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról (saját)
Em. Rescue beszámolója a 2011-es Kinizsi Százasról

Idei negyedik futásom a Margitszigeten

A múltkor lefutottam a félmaratont (négy szigetkört), most viszont úgy terveztem, hogy inkább csak két kört kocogok, azt viszont megpróbálom minél gyorsabban. És ezt a továbbiakban is így teszem majd: elhatároztam, hogy hetente legalább kétszer fogok futni, ebből egyszer félmaratont, a többi alkalommal pedig gyors "negyedmaratont". Később esetleg növelem valamivel a távokat.

Az épp egy hete teljesített 2 óra 24 perces, kényelmes tempójú félmaratonomnál 36 perces átlagos köridő jött ki, most ezt sikerült fél óra alá szorítanom, hiszen a rövidebb távnak köszönhetően nem kellett annyira takarékoskodnom az erőmmel. A két kört 59 és fél perc alatt tettem meg, az első kör ideje nagyjából 29:30 lett, a másodiké pedig 30:00. Igyekeztem megtalálni a lehető leggyorsabb, hosszabb távon is tartható sebességemet, és figyelni arra, hogy ne lassuljak. Egyszer-egyszer szinte észrevétlenül sprintelni is kezdtem, s kitörtem a kényelmessé vált utazósebességből. Kíváncsi vagyok, hogy rendszeres és kitartó futással milyen időt sikerül majd elérnem pár hét vagy hónap múlva mind a negyed-, mind pedig a félmaratoni távon.

A futásra, kocogásra azonban továbbra sem öncélként tekintek, hanem mint egy olyan (kiegészítő) sportra, mely erőt ad a komolyabb teljesítménytúrákhoz. A napokban kezdett kikristályosodni az az elhatározásom, hogy a Kinizsi Százas után két héttel megpróbálkozom az egyik legnehezebbnek tartott hazai teljesítménytúrával, a Mátra 115-tel.

Trekking'n'style rovat: inverz Converse

Ugyan tornacipőben indulni a Kinizsi Százason vagy az Iszinik 100-on nem feltétlenül tartozik a legjobb ötletek közé, a gondolattal (ahogy akár a mezítlábas indulás gondolatával is) el lehet játszani. Mostanában úgyis divatosak a "barefoot", azaz a vékony, rugalmas talpú futó- és sportcipők, melyek a mezítlábas mozgás szabadságát, biomechanikáját igyekeznek visszaadni.

Nos, ha valaki a barefoot trenden fellelkesedve úgy dönt, hogy tornacsukában kísérli meg például az Iszinik 100-at, a Kinizsi Százas őszi inverzét, akkor ennél a fordított Converse cipőnél stílszerűbbet keresve sem találna. A fűzős rész, a nyelv és a gumiorr a cipő sarkára került, a sarok varrása pedig a cipőfűző helyére, s helyet cserélt a gumitalp hátsó (itt első) felirata és a megerősített orrész (itt sarokrész) is. A lábbeli egyelőre csupán koncepció, Loren Kulesus terve, és a Moonwalker nevet viseli, a Michael Jackson védjegyévé vált speciális, fordított járásra utalva (lásd Wikipédia).
behance.net

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Hummer és Jeep a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Adrian Castro bakancs terve

Mátrahegy teljesítménytúra

Szombaton öcsémmel voltunk a Mátrahegy teljesítménytúrán (lásd TTT kiírás), melyen a négy lehetséges táv közül (10, 20, 30 ill. 40 km) a legnagyobbon indultunk. A valójában 43 kilométeres túrán 1922 méter szintkülönbséget kellett legyőzni, és Mátrafüredről indulva - s a végén oda visszaérkezve - többek között Galya-tetőt, valamint hazánk legmagasabb hegycsúcsát, a Kékest is érintettük (a rendezvény címerén látható m betű a Mátra szó mellett e két csúcsra utal).

Hosszú idő óta ez volt az első teljesítménytúra, amit sikerült teljesítenem - legutóbb tán a Lokomotív 424-en szereztem kitűzőt, csaknem fél éve, még október elején. A Mátrában pedig a Via Dolorosa túrán voltam utoljára, két héttel a Lokomotív 424 után, igaz, akkor eltévedtünk öcsémmel, és nem jutottunk fel a Kékesre.

Az őszi-téli felkészülés (Iszinik 100 és utózöngéi, Börzsöny éjszakai teljesítménytúra) és a hétfői félmaraton lefutása így hát valóban kezdi meghozni a gyümölcsét, és végre megtört a sikertelenség-szériám, aminek a Kinizsi Százas közeledtével már éppen ideje volt. Most nem vittem magammal túrabotot, de végül nem is éreztem szükségét. A néhány meredekebb lejtőt is jól bírta a térdem (tán ezt is a kocogásnak köszönhetem), egyáltalán nem fájdult meg, pedig korábban előfordult, hogy szúrást, enyhe fájdalmat éreztem ilyenkor. Még nem döntöttem el, de könnyen lehet, hogy a Kinizsi Százasra is bot nélkül megyek majd (az eddigi öt teljesítésemből egyedül a tavalyi túrát tettem meg bottal).

Az idő nagyon szép volt, napsütéses, tavaszias. Sokat kellett hóban is menni, máshol sárban, olykor pedig sűrű avarban gázolva, és az emelkedők-lejtők sűrű váltakozása is változatossá tette az utat. A szintidő 11 óra volt, mi 10 óra 24 perc alatt értünk be a célba.

A Kinizsi Százasig - a hivatalos teljesítménytúrák közül - terveim szerint már csak a Gerecse 50-re megyek, meg egy-két baráti, ismerősi körben szervezett túrára, ezek mellett pedig margitszigeti futásokkal készülök a K100-ra. Eldöntöttem azt is, hogy idén mégsem veszek részt a Vivicittán (erről majd írok bővebben), viszont nem sokkal a Kinizsi Százas után, ha sikerül kellően felkészülnöm, megpróbálkozom majd életem első 100 kilométer feletti teljesítménytúrájával.

Kapcsolódó bejegyzések:
Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra
Csoportos Privát Iszinik - tapasztalatok, gondolatok, csalódás, szenvedés

Baloldali forradalmárok, gondolkodók túráznak

Négy híres-hírhedt, a világot megváltoztató baloldali forradalmár, gondolkodó túrázni indul... vagy ha ők már nem is, de 9 cm magas, szépen kidolgozott, japán gyártmányú műanyag figuráik készen állnak akár egy játék Kinizsi Százasra is (bár többen közülük elég nagy hátizsákot választottak). A négy darabos, különleges szett egy elegáns londoni üzletben kapható 145 fontért, mai árfolyamon nagyjából 50.000 forintért - bizonyára egyik megformált alak sem gondolta volna a maga korában, hogy egyszer egy londoni luxusüzletben ill. annak webshopjában kínálják majd méregdrágán plasztik másait.

A túrabakancsos figurák között találjuk a botjára támaszkodó, Lenin-sapkás Lenint, a karját összefonva a messzeségbe tekintő Marxot, az éppen autót stoppoló (ez nem szép dolog, legalábbis teljesítménytúra közben) Mao Ce-tungot és az amerikai Henry David Thoreau-t, költőt és filozófust, a polgári engedetlenségi mozgalmak eszméjének megalapozóját, aki társaival ellentétben nem pihen egy pillanatra sem, mert Tatára szeretne érni szintidőn belül. Mao Ce-tung és Thoreau egyébként valóban szeretett gyalogolni, kirándulni, hiszen előbbi nevéhez fűződik a hosszú menetelés, Thoreau pedig ezt mondta egyszer: "Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem."

Kapcsolódó bejegyzések:
A túrázó Marx, Lenin, Mao és Thoreau megpihen
Legyen otthon Kinizsid!
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka

Legyen otthon Kinizsid!

Most bárki vásárolhat magának egy egész alakos Kinizsi Pál bronzszobrot, méghozzá nem is akármilyet: Dienes Gábor Munkácsy-díjas, érdemes művész alkotását. A 32 cm magas szobrot 460.000 forint ellenében tehetjük a polcra a Kinizsi Százas jelvényeink mellé. Ráadásul messzebbről, hunyorítva nézve a Predátorra is hasonlít.
antik.vatera.hu

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Pál élete
Kinizsi sörcímkék
Baloldali forradalmárok, gondolkodók túráznak

Trekking'n'style rovat: Hummer és Jeep a Kinizsi Százason?

Azt már majdnem mindenki megtanulhatta (néhányan a saját kárukon, több millióan pedig a televízióból és az internetről tájékozódva), hogy Hummerrel nem jó ötlet rámenni a Balaton jegére. No de lehet-e Hummerrel indulni a Kinizsi Százason? És Jeeppel? Ahogy a képek is sejtetik, lehetséges, legalábbis Jeep és Hummer túracipőkben.

Ezen autómárkák ugyanis (még évekkel ezelőtt) lábbelikhez adták a nevüket, méghozzá - ha már terepjárókról van szó - outdoor cipőkhöz, bakancsokhoz. A Hummer extravagánsabb, a Jeep modellek viszont komolyabbnak tűnnek, például általában Vibram talppal rendelkeznek. S ha nem is ezek a legjobb vagy a legstílusosabb túracipők, "terepjáró nevük" mindenképpen érdekessé teszi őket (a képre kattintva jobban szemügyre vehetőek). Jelenleg elsősorban kisebb webáruházak kínálatában szerepelnek, nincs önálló honlapjuk.

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Mezítláb a Kinizsi Százason?
Márkatörténet rovat: Hanwag, Lowa, Meindl

Usrin fotói a 2011-es Kinizsi Százasról

Usrin ajánlotta a Kinizsi Százas lap.hu oldalra a tavalyi túrán készített fotóiból álló albumot, melyben - stílszerűen - éppen 100 fénykép található. A képek nagyon jól visszaadják a táj szépségét és a Kinizsi Százas hangulatát, ráadásul mind a 100 fotó mellett olvasható egy rövid, pár szavas leírás, továbbá fel van tüntetve a készítés időpontja és a táv is. Usrin albuma megtekinthető ide vagy a képre kattintva.

Tipp:
Fotógaléria a 2011-es Kinizsi Százasról (saját fotóim)
Fotógaléria a 2008-as Kinizsi Százasról (saját fotóim)

Idei harmadik futásom a Margitszigeten

Ma - életemben először - lefutottam a félmaratont. Négy kört kocogtam a Margitszigeten, azaz valamivel több mint 21 kilométert, 2 óra 24 perc alatt. Még sosem futottam ennyit megállás nélkül (de megállással sem), sem távolságban, sem pedig időben. Tudom, vannak, akik ennyi idő alatt akár a teljes maratoni távot is bőven lefutják, de én ennek is örülök. A gyorsaságomon azért még igyekszem javítani, hiszen éppen csak hat perccel futottam jobbat, mint a félmaratoni táv 2 és fél órás szintideje.

Az erőmet elég jól beosztottam, nem volt légszomjam, és úgy éreztem, a szívem is jól bírja. A lábamnak viszont még erősödnie kell, ott már szinte minden izmomat éreztem a végén. Komolyabb holtpontjaim nem voltak, bár a harmadik kör után nagy volt a kísértés, hogy abbahagyjam, mert akkor kezdtem egyre jobban fáradni, lassulni. Aztán arra gondoltam, hogy a múltkor is három kört futottam, jó lenne most legalább három és felet, hogy legyen valami fejlődés, hogy elérjek egy újabb saját csúcsot. De mivel még három és félnél is úgy éreztem, hogy maradt bennem egy kis erő, végigfutottam a tervezett négy kört.

Ezt, hogy "félmaratonista" lettem, tulajdonképpen az Iszinik 100 kudarcoknak, valamint a félbehagyott Börzsöny éjszakai teljesítménytúrának is köszönhetem: ezek ébresztettek rá, hogy erősödnöm kell, és hogy erre a futás egy nagyon jó módszer, hiszen minden alkalommal olyan túratársakkal indultam, akik kocogással edzették magukat (sőt valódi futókat, terepfutókat tisztelhettem bennük). Így hát értelmet nyertek az őszi-téli túrák csalódásai, s remélem, idén nem csak a hatodik Kinizsi Százas jelvényemet sikerül majd megszereznem, hanem testileg-lelkileg megerősödve legyőzhetem az Iszinik 100-at is.

frissítés: az új rekordom 2 óra 13 perc

Séta Tatabányáról Tatára

Bálint cimborámmal (aki még 2008-ban, a második Kinizsi Százasom elején is elkísért egy darabon, nagyjából az út negyedéig) szombaton elsétáltunk Tatabányáról Tatára, részben a Gerecse 50 és a K100 útvonalát is érintve. Kényelmes tempóban gyalogolva tettük meg a kb. 15 kilométert, inkább könnyű séta, kirándulás jelleggel. A Turul-emlékmű mellett (ahol egy hete is jártam, akkor Bob barátommal és a barátnőjével, szintén egy hasonló séta alkalmával; s akkor is szép tavaszi kirándulóidő volt) megnéztük a Baji vadászház melletti középkori templomromot is, majd pedig a Kinizsi Százas "célegyenesének" megfelelően Bajon keresztül ereszkedtünk le Tatára.

Kapcsolódó bejegyzések:
Tatai séta Bobbal
Túrabeszámoló egy Gerecse 40-ről
Séta Tatabányáról Tatára II.

Idei második futásom a Margitszigeten

Egy héttel az első idei futásom után, pénteken újra lementem kocogni a Margitszigetre. Ezúttal már három kört tettem meg, ami főleg annak tükrében jó eredmény, hogy a tavalyi, éppen tucatnyi kocogásomból csupán egyetlen alkalommal sikerült háromszor körbefutnom a szigetet. Az időn azért még van mit faragni: egy és háromnegyed óra alatt tettem meg a csaknem 16 kilométeres távot, ami átlagosan 35 perces köridőt jelent. Következő alkalommal megpróbálok még egy kört rátenni, és ezzel - életemben először - teljesíteni a félmaratoni távot.

Melyik évben mikor volt a Kinizsi Százas?

A Nagy Kinizsi Százas táblázat alapján készítettem el a fenti táblát, melyből kiderül, hogy melyik évben mikor került megrendezésre a Kinizsi Százas teljesítménytúra, 1982. és 2012. között (az első, 1981-es K100 nem május végén, hanem szeptember 5-6-án volt).

Látható, hogy május legutolsó napjaira csak 1992-ben esett a túra, míg az ideivel megegyező dátumra esett 1984-ben, 1990-ben és 2007-ben is. A képre (táblázatra) kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető.

Kapcsolódó bejegyzések:
Megjelent a 2012-es Kinizsi Százas kiírása a TTT honlapján
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka

Megjelent a 2012-es Kinizsi Százas kiírása a TTT honlapján

A napokban megjelent a 2012-es Kinizsi Százas teljesítménytúra kiírása a Teljesítménytúrázók Társaságának weboldalán.
A kiírásból kiderül az is, hogy az előnevezés május 9-én lesz Budapesten a Pezsegő Bárban - ahol tavaly is volt -, s hogy a nevezési díj idén 3.000 forint lesz.
teljesitmenyturazoktarsasaga.hu

Kapcsolódó bejegyzések:
Melyik évben mikor volt a Kinizsi Százas?
Érdemes-e előnevezni a Kinizsi Százasra?
Orvosi igazolás a Kinizsi Százasra