Ma délelőtt, a szép tavaszi napsütésben harmadszor is voltam futni a Margitszigeten, hogy készüljek a Kinizsi Százasra és a jövő hétvégi Vivicittára. Sikerült futnom három szigetkört, azaz 15 kilométert. Az eddigi tendencia tehát nem is rossz: első futás - 1 kör, második futás - 2 kör, most meg ugye a magyar igazság. Az erőmet is sikerült jól beosztanom, és nem fáradtam el nagyon. Ennél több kört azért már nem tervezek futni, hiszen a 15 km több mint a Vivicittá bő 11 kilométere - a táv növelése helyett inkább majd kocogásom sebességének gyorsítására koncentrálok ezentúl.A futás közbeni módosult tudatállapotban szárnyaltak a gondolataim, az "okosság illúzióját" keltve - mint gyermekkoromban autóbuszon utazva.
(Érdekes, hogy az elmúlt években így megkedveltem a kocogást. A pásztói általános iskolában nagyon nem szerettem, de még gimnazista koromban sem tartozott a kedvenc sportjaim közé.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése