Ma úgy volt, hogy hajnalban túrázni indulunk öcsémmel a Szalajka-völgybe, de aztán elaludtunk, így otthon maradtunk. Pedig édesapám régi, lassan tíz éves, de új állapotú bakancsában mentem volna, amit nem sokkal halála előtt vett (a La Sportiva bakancsomat Budapesten hagytam, mert nem tudtam öcsém kirándulási tervéről).A Kinizsi Százasról is vannak olykor hasonló "rémálmaim": a K100 reggelén elalszom, vagy valamitől nem érek időben a rajthoz. Esetleg szórakozottságból fordítva indulok el a túrán, mintha Isziniket teljesítenék, és csak a szemből érkezők döbbentenek rá végzetes tévedésemre, s a szörnyű következményre, hogy jelvény nélkül maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése