Ma egy kedves cimborámat, unokatestvérem férjét sikerült "megfertőznöm" a Kinizsi Százas teljesítésének gondolatával, a túra szellemiségével, így valószínű, hogy egy hónap múlva velem tart a nagy úton.Régebben hosszútávfutó volt, és lelkiekben is kitartó, céltudatos srácnak ismerem, így jó esélyei vannak a Kinizsin. Ez lenne akkor az első olyan K100, amit végig társaságban teljesítek. Amúgy is van egyfajta "élménymegosztó" hajlamom, szeretem például a hozzám közelállókkal elolvastatni kedvenc Csehov, Zweig novelláimat (bár ez ritkán sikerül), vagy megnézetni velük kedvenc filmjeimet (A gyűlölet, Rekviem egy álomért, Amerikai szépség) - így kissé önző módon nem csak humoros társasága, hanem ezen élménymegosztási kedvem kiélése is motivált a rábeszélés során.
Sokat beszélgettünk a túráról, mutattam neki e blogomat és a lap.hu oldalamat is. Tán az eszperente nyelvű bejegyzéssel kezdtem, majd a különféle őrült számításaimat olvastam fel neki. Apropó, azt ki is hagytam, hogy egy közös ismerősünk, Cs. M., a pasaréti lelkész háromszor teljesítette a túrát, sőt, én tőle hallottam először erről e kihívásról, még tizenéves koromban.
Azért felhívtam a figyelmét a társaságban való teljesítés esetleges problémáira is (de megállapítottuk - már amennyire ezt előzetesen meg lehet állapítani -, hogy hasonló tempónk lehet), no meg az orvosi igazolásra, amit be kell szereznie.
Frissítés: Attila végül nem tartott velem a 2011-es Kinizsi Százason, de úgy tervezi, hogy 2012-ben velem jön majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése