A Kinizsi Százason indulóknak átlagosan kb. 60 százaléka tudja teljesíteni a túrát, 40 százalékuk, tehát 10-ből 4 ember feladja, vagy szintidőn (24 órán) túl ér be a célba. Mitől függ, hogy valaki végül a feladók vagy a sikeresen teljesítők táborába kerül-e?Elsősorban elhatározás, akaraterő kérdése. "Agyban dől el" - ahogy már többször hallottam, amikor a Kinizsi Százas szóba került valahol. Tehát a lényeg: nem szabad feladni, küzdeni kell. Leküzdeni az emelkedőket, a fáradtságot, álmosságot, kisebb-nagyobb kényelmetlenségeket, fájdalmakat, és ezzel önmagunkat.
Persze ez az "agyban dől el" mondás, minden igazsága ellenére, túlságosan is leegyszerűsíti a dolgot, hiszen más tényezők is vannak. Én a lelkierőnek, a küzdeni tudásnak olyan 60% szerepet adok, már amennyire ezt egyáltalán lehetséges számszerűsíteni, százalékosítani. Legyen mondjuk 25% a fizikai felkészültség szerepe, 10% pedig a jól megválasztott felszerelés (elsősorban lábbeli). Maradt még 5%, ez pedig a szerencse-faktor. Hiszen egy ilyen hosszú, több mint százezer lépésből álló kiránduláson bárkivel előfordulhat egy rossz lépés, megcsúszás, ami esetleg olyan sérülést okozhat, ami miatt (akaraterő ide vagy oda) fel kell adnia a túrát. Én eddig szerencsés vagyok, hogy négyből négyszer sikerült.
Kapcsolódó bejegyzés:
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése