Lehet otthon, a fotelből is nézni a televízióban Bear Grylls kalandjait, de az igazi mégis kimozdulni a lakásból, otthagyni az irodát, az íróasztal és számítógép határolta civilizált, légkondicionált művilágot, lelépni a városi környezet betonfaltól betonfalig futó aszfaltszőnyegéről, és visszatérni a természetbe.
Forgalmas útkereszteződés helyett átlépni egy csörgedező patakon, metrózás helyett átbújni egy ág alatt, fogaskerekűzés helyett megmászni egy emelkedőt - és rácsodálkozni a fákra, az avarra; a kilátásra, mely nem egy becsukható, átméretezhető ablakban jelenik meg, hanem közvetlenül a szemünk előtt, számítógépes hálózatok közvetítése nélkül, és a következő képhez nem egy kattintás vagy egy ujjmozdulat vezet az érintőkijelzőn, hanem néhány kilométer séta. És a napsütésben, simogató szélben érezni, átélni, tudatára ébredni az itt-és-mostnak, ahogy a természet közelsége boldogsággal tölt el, beférkőzik a szívünkbe, mint Hans Castorp és Madame Chauchat románca.
2011. március 30., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése