2011. március 30., szerda

A varázshegy

Lehet otthon, a fotelből is nézni a televízióban Bear Grylls kalandjait, de az igazi mégis kimozdulni a lakásból, otthagyni az irodát, az íróasztal és számítógép határolta civilizált, légkondicionált művilágot, lelépni a városi környezet betonfaltól betonfalig futó aszfaltszőnyegéről, és visszatérni a természetbe.

Forgalmas útkereszteződés helyett átlépni egy csörgedező patakon, metrózás helyett átbújni egy ág alatt, fogaskerekűzés helyett megmászni egy emelkedőt - és rácsodálkozni a fákra, az avarra; a kilátásra, mely nem egy becsukható, átméretezhető ablakban jelenik meg, hanem közvetlenül a szemünk előtt, számítógépes hálózatok közvetítése nélkül, és a következő képhez nem egy kattintás vagy egy ujjmozdulat vezet az érintőkijelzőn, hanem néhány kilométer séta. És a napsütésben, simogató szélben érezni, átélni, tudatára ébredni az itt-és-mostnak, ahogy a természet közelsége boldogsággal tölt el, beférkőzik a szívünkbe, mint Hans Castorp és Madame Chauchat románca.

Egy másik K100: Kazinczy 100

A Kinizsi Százason kívül létezik egy másik "K100" teljesítménytúra is: a híres írónkról, költőnkről, a nyelvújítás vezéralakjáról, Kazinczy Ferencről (Wikipédia) elnevezett Kazinczy 100, mely a Zempléni-hegységben (Szlovákiába átnyúlva) kerül megrendezésre május közepén, egy héttel a Kinizsi Százas előtt.

Sőt, Kazinczy 100-ból valójában nem is egy, hanem három létezik, és egy még monumentálisabb teljesítménytúra, a Kazinczy 200 résztávjait, variánsait képezik, és olyan költői nevekre hallgatnak, mint K100 Regmec, K100 Tövisek és virágok, valamint K100 Hálaisten.

A Kazinczy túrákat a Magyar Sportturisztikai Szövetség szervezi.

Én magam idén még nem tervezem az indulást sem valamelyik 100-as Kazinczy résztávon, sem a - már-már emberfeletti kihívást jelentő - teljes Kazinczy 200-on, de egyszer azért majd próbára teszem magam ezeken a teljesítménytúrákon is.

A 2011-es Kazinczy túrák kiírása a TTT weboldalán

2011. március 29., kedd

Sorbanállás

A túra, a kocogás és a sprint után ma kétórás sorbanállással készültem a Kinizsi Százas teljesítménytúrára, ugyanis ma kezdték el osztani a cégnél az étkezési utalványokat, és elég lassan haladt a sor. De sebaj, legalább edzettem az állóképességem - no meg a türelmem.

Volt már szó arról, hogy futva vagy gyalogosan könnyebb-e teljesíteni a Kinizsi Százast. Annyi bizonyos, hogy 24 órát (de akár 12-t vagy 10-et is) ácsorogni sokkal nehezebb lenne, mint gyalogolni. Úgy tudom, van egy olyan kínzási módszer, hogy a vallatandó foglyot hosszú órákig, esetleg napokig nem engedik leülni. Bár Bálint barátom már a Kinizsi Százasra is azt mondta, hogy tulajdonképpen egyfajta önkéntes felkészülés az elkövetkezendő genocídiumok hosszú meneteléseire (én inkább kedélyesebben, stratégiai társasjátékként tekintek a túrára).

Az ilyen sorbanállásokról nekem általában Stefan Zweig Sakknovella c. műve jut eszembe. Én is mindenféle szellemi kapaszkodót kerestem magamnak: például az egyik ajtón lógott egy leírás arról, hogy mi a "tűz esetén követendő eljárás". Már az előttem álló is megtalálta magának, mint valami oázist a csupasz fal sivatagában. A leírás mellett volt egy nagy "dohányozni tilos" tábla is, egy piros x-szel áthúzott cigarettával; a piros x szélei szaggatottak, csipkézettek voltak, azt imitálva, hogy vastag filctollal húzták a vonalakat, és a toll rostjai csak fokozatosan értek a papír felületéhez, s hasonló fokozatossággal emelkedtek fel onnan.

Komótosan haladt a sor. Néha észrevehetően, néha észrevétlen, automatikusan emelték az emberek a földre tett táskáikat, is tették előbbre egy fél lépéssel. Ahogy egy-egy újabb dolgozó belépett az irodába átvenni az utalványait, az ajtónyílásban fény jelent meg, mely végigszaladt a szemközti falig, de a fénycsóvák csak lassan olvasztották a sort. Aztán én is sorra kerültem, és megkaptam az utalványaimat. Tán még a Kinizsi Százasig is marad bőven belőlük, és ezekből veszem a túrára az elemózsiámat.

2011. március 25., péntek

Sprint

Sokkal inkább túrázó vagyok, mint futó, de ha már futás, akkor is inkább kényelmes kocogó, mint sprinter. Hát most sprintelnem kellett: miután megvettem az InterCity-re a helyjegyet, a rádiójel vezérelte, napsütés táplálta G-Shock szuperórám szerint szűk két percem maradt, hogy elérjek a pénztártól a csarnokon kívülről, a 4. vágányról induló szerelvényig. Kérdeztem is a pénztárosnőt: elérhetem még a vonatot? Válaszával sem lelombozni, sem elbizakodottá tenni nem akart, inkább egy tömör jótanáccsal bocsátott utamra: "Gyors futás!"

A nagy izgalom - hogy elérem-e a szerelvényt vagy sem - és a futás már-már a gyermekkori kellemes-kellemetlen genitális érzetemet is felidézte. Rohanásomban persze nem ügyeltem a helyes légzéstechnikára, így aztán a vonaton legalább negyed óráig éreztem, amint tüdőm azon mereng, hogy mi volt ez az egész.

Egy szó mint száz, néha sprintelni is kell. Egyrészt hasznos edzés a Vivicittá és a Kinizsi Százas előtt, így téttel pedig valóságos adrenalinbomba.

Kapcsolódó bejegyzés:

2011. március 24., csütörtök

Futva vagy gyalogolva könnyebb teljesíteni a Kinizsi Százast?

Futva vagy gyalogosan könnyebb teljesíteni a Kinizsi Százas túra 100 kilométerét?
Elsőre rávágná az ember, hogy gyalog nyilvánvalóan sokkal könnyebb. Ez azonban nincs teljesen így. Bár az én saját példámra igaz: eddig életemben legfeljebb a maratoni táv harmadát futottam le egyhuzamban, míg a Kinizsi Százas csaknem két és fél maratonnak felel meg, ráadásul (a Margitsziget síkjához képest) nehéz terepen. Tehát nekem - még ha lehetetlen nem is létezik - nagyon komoly kihívás lenne végigfutni a túrát, vagy egyáltalán felkészülni egy ilyen hosszútávú terepfutásra. És ezzel a túrázók döntő többsége is hasonlóan lehet.

Viszont egy hosszútávfutó esetén előfordulhat, hogy számára a futás a sokkal könnyebb megoldás, és esetleg a gyaloglós, sétálós túrába törne bele a bicskája. Ézsiás Antalt, a Kinizsi Százas több mint 20-szoros teljesítőjét idézve: "Hagyományos túrista stílusban teljesítettem, bakancsban, hátizsákkal. Tanulság: így soha többet. Gyalogláshoz ez a táv túl hosszú."

Sánta Kutyában, a Kinizsi Százas topik egyik törzstagjában is felmerült ez a kérdés (az Ézsiás Antal idézetet is az ő írásában találtam). Sánta Kutya így indokolta a futás előnyeit: "[...] kevesebb időt töltünk a terepen, kevesebb időjárási kockázatnak és szélsőségnek vagyunk kitéve [...], kevesebb ideig stresszeljük a szervezetet, és az én esetemben még azért is [lenne egyszerűbb a futás], mert ennyi ideig könnyebb ébren maradni. [...] De még így is előre meg kell hozni a döntést, hogy mit szeretnék csinálni, mert másféle készülést igényel a két tevékenység (pl. meleg ruha, élelem). Végül a saját tapasztalatom az, hogy a futás egyfajta módosult tudatállapottal jár, ami a teljesítést könnyíti, a nehézségeket pedig segít kizárni vagy legalábbis a maguk kis dobozában tartani, hogy a fejünkre ne nőjenek."

Tehát a kérdésre nincs általános, mindenkire egyformán érvényes válasz. De belátható, hogy egy terepfutónak futva könnyebb, egy (teljesítmény)túrázónak pedig gyalog.

Kapcsolódó bejegyzés:
Egyedül vagy társaságban könnyebb teljesíteni a Kinizsi Százast?

Idei második futásom a Margitszigeten

Nagyjából egy héttel az előző, idei első futásom után ismét voltam futni a Margitszigeten. Most már nem egy, hanem két kört kocogtam, ami körülbelül 10 kilométert jelent. Úgy tervezem, hogy legfeljebb három körig "megyek fel", annyi futás bőven elég a Kinizsi Százasra való felkészülés szempontjából, hiszen csak az állóképességem, erőnlétem javítása a cél, a túrán általában kizárólag gyalogolok, futólépést csak "nyomokban" teszek.

Viszont ami a három szigetkör, azaz a 15 kilométer elérését illeti, az már a városvédő futásra, a Vivicittára (melyen idén másodszor fogok részt venni) is hasznos felkészülés lesz. Jó is, hogy most e bejegyzés kapcsán utánanéztem a Vivicittának, hiszen bő két hét múlva, április 10-én lesz, és szórakozottságomban könnyen lemaradtam volna róla.

2011. március 23., szerda

Kinizsi Százas - a motiváció

Mi bír rá valakit, hogy részt vegyen a Kinizsi Százas teljesítménytúrán, és önszántából legyalogoljon 24 órán belül 100 kilométert, 2775 méter emelkedővel?

Ami engem illet, van jó pár tényező. Egyrészt a 100 kilométer lélektani határ. Száz kilométert legyalogolni - erre az emberek már felkapják a fejüket, legyenek akár gyakorlott túrázók, akár laikusok. Ez már teljesítmény. Asztalra letett valami. És (majd, sok-sok esztendő múlva) büszkén el lehet vele dicsekedni az unokáknak, "kinizsis" sztorikkal traktálva őket a digitális hologram-kandalló előtt, közben táblagépen keresztrejtvényt fejtve, míg feleségünk a kötőtű-emulátorral köti a digitális sálat.

Így ennyi év után már nyugodtan bevallhatom, hogy én bizony az a suta srác voltam, akit általában utoljára választottak be tesiórákon a foci- vagy kosárlabda-csapatba. Ezért is tölt el boldogsággal egy-egy újabb Kinizsi Százas teljesítés, vagy egy újabb Balaton-átúszás (na és azóta már a dekázási rekordom is ötszáz felett van).

Ráadásul édesapám is lelkes túrázó volt, és nagyapám is szeretett sportolni, így bizonyára ők is büszkék lennének rám - sajnos csak pár évvel haláluk után jutott eszembe a Kinizsi Százast először teljesíteni, így ezen büszkeségüket már csak elképzelni tudom.

Aztán - bár apróság, de - meg kell említeni a szép jelvényt és az emléklapot, amit a célban kap az ember.

S nem utolsó sorban az egész hangulata - a erdő, a fák, a friss levegő, a simogató napsütés, majd a túra közben lassan lenyugvó, majd reggel újra felkelő nap, mely meg is lepődik, hogy mi még mindig sétálunk.

Most pedig már itt van ez a blog is - hogy venné ki magát, ha nem teljesíteném a túrát?

Hát, ezért fogom én minden évben teljesíteni a Kinizsi Százast, amíg csak élek és járni tudok. Tán még vakon vagy féllábbal is - csak a bezártságszindróma akadályozhatna meg.

Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
P*ncimágnes-e a Kinizsi Százas teljesítése?

2011. március 21., hétfő

A Kinizsi Százas teljesítéseinek "pontozása"

Bár a Kinizsi Százas nem "verseny" (de sport és nemes küzdelem, elsősorban önmagunkkal), a teljesítéseket pontozni is lehet. Ezáltal a túra teljesítői - jó értelemben - rangsorolhatóak, és saját pontjainkat a könnyen kiszámíthatjuk.

Asciimo kidolgozott egy pontozási módszert, az AS pontszámot:
"Minden teljesítő annyi pontot kap a teljesítéséért, ahány éves a teljesítés évében. Ezáltal a Kinizsi szervezőinek és jómagamnak a tisztelete nyilvánul meg az AS-listában. Ha két résztvevő azonos AS-pontot ér el, akkor először a teljesítés száma, majd a születési év dönt. A 18 év alattiak a nehézség kompenzálásaként 18 évesként vannak kezelve."

Így az én AS pontszámom eddig 110, mivel 1980. 10. 17-én születtem, így a 2007-es teljesítéskor 26 esztendős voltam, 2008-ban 27, 2009-ben 28, 2010-ben pedig 29, és 26+27+28+29 = 110.

Magam is kidolgoztam egy módszert, nevezzük CS pontszámnak. A számítási eljárás lényege, hogy a kor tisztelete mellett kiemelt hangsúlyt fektet a teljesítések számára. Az AS pontszámon felül az első teljesítésért jár plusz 1 pont, a másodikért 1+2 = 3 pont, a harmadikért 1+2+3 = 6 pont, a negyedikért 1+2+3+4 = 10 pont, az ötödikért így már plusz 15 pont, s így tovább.

Ezek alapján az én CS pontszámom (26+1)+(27+3)+(28+6)+(29+10) = 130.

A Kinizsi Százas Index fórum topik statisztikája

Az Index fórum Kinizsi Százas topikja (melyet Pucros Mackó indított több mint 11 éve, 2000. február 22-én) a túrával kapcsolatos eszmecserék legfőbb online helyszíne, ahol jelenleg már csaknem 39.500 hozzászólás olvasható.

Gondoltam, készítek erről egy kis statisztikát (katt a képre), hogy láthatóvá váljon, mennyire élénkül meg évről évre a fórum május végének, a Kinizsi Százas hagyományos időpontjának közeledtével, illetve a közvetlenül a túra utáni és júniusi élménybeszámolókkal.

A felső grafikon azt mutatja, hogy 2000-től kezdődően a havi hozzászólásokból átlagot számítva milyen eredményt kapunk. A januári átlag 224 hsz (hozzászólás), a februári 167, mely aztán növekedni kezd: március 193, április 358, a május pedig - ahogy sejteni is lehet - kiugró: 1658. A június szintén kimagaslik, de már nem ennyire szignifikánsan: 475 hsz átlagosan. A nyári és őszi aktivitás nagyon alacsony: július 70, augusztus 63, szeptember 75, október 55. November átlaga észrevehetően magasabb, 160, elsősorban az Iszinik útra miatt (mely a Kinizsi Százas téli, fordított útvonalú változata), decemberben pedig átlagosan 100 hsz születik. A legaktívabb hónap 2007 májusa volt, amikor 2770-szer szóltak hozzá a túratársak.

És most nézzük az alsó grafikont, az egyes éveket. A topik indulásának évében, 2000-ben 1333 hsz érkezett. Ezután a 2007-ig folyamatosan és erőteljesen nő a topik aktivitása, mely csak 2002-ben törik meg kicsit (2001: 2468 hsz, 2002: 2091 hsz, 2003: 3551 hsz, 2004: 4064 hsz, 2005: 4979 hsz, 2006: 5329 hsz, és a csúcs, 2007: 5812 hsz). 2007 után viszont erősen csökken a hozzászólások száma (lehetséges, hogy az újabb kommunikációs csatornák, például a mindinkább teret hódító közösségi oldalak miatt*): 2008: 4872 hsz, 2009: 2468 hsz, 2010: 2356 hsz.

*Frissítés és helyesbítés: valójában a Terep Százas és a Kinizsi Százas szétválása okozta a visszaesést - köszönöm 666Foresternek, a Kinizsi Százas topik egyik törzstagjának a kiegészítést.

Kapcsolódó bejegyzés:
Egyre szűkebb elit

2011. március 20., vasárnap

A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

A Kinizsi Százas teljesítménytúrára úgy is tekinthetünk, mint egyfajta Gazdálkodj okosan! társasjátékra, vagy más stratégiai játékra, melynek egyszerre vagyunk hús-vér "bábui" és stratégái. Okosan kell gazdálkodnunk az erőnkkel, az idővel, a víz- és élelemkészletünkkel.

Ahhoz, hogy sikeresen célba érjünk, a túra közben stratégiai döntések sorát kell meghoznunk. Hol és mennyit célszerű pihennünk, milyen gyalogtempót érdemes választanunk, vagy akár: melyik irányból kerüljünk ki egy pocsolyát, vagy egy kidőlt fa alatt vagy felett másszunk-e át. Éjjel az erdőben vagy nehéz terepen a biztonságosabb, megfontoltabb lépteket válasszuk-e, vagy vállaljuk a gyorsabb haladás kockázatát.

Sőt, már a túra előtti döntéseink is meghatározóak lehetnek, például hogy milyen felszerelést, mennyi enni- és innivalót viszünk magunkkal. Kellő tapasztalattal és önismerettel számos kérdésben kell meghatároznunk valami optimumot, arany középutat, és esetleges rossz döntéseinket - amennyire lehet - korrigálnunk.

Tipp:
Kinizsi Százas ihlette társasjáték

Kapcsolódó bejegyzés:
Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?

2011. március 19., szombat

Fejlámpa házilag

Az előző bejegyzésben a fejlámpákról volt szó. Nos, a Kinizsi Százasig még arra is bőven van idő, hogy házilag készítsünk magunknak LED-es, nagy fényerejű fejlámpát, Dolánszky György útmutatóját követve:
http://www.dola.hu/fejlampa/LED_fejlampa_elkeszitese.htm

Fejlámpa - egy fontos felszerelés a Kinizsi Százasra

A Kinizsi Százas túrára szükséges egyik alapvető felszerelési tárgy a lámpa, hiszen a túra - hacsak nem futva tesszük meg a távot - mindenképpen éjszakába nyúlik, sőt, egy teljes éjszakán át gyalogolni kell az erdőben.

A különféle lámpák közül a fejlámpa a legpraktikusabb, hiszen úgy biztosítja a szükséges fényt, hogy közben szabadon marad a kezünk. Ráadául a fejlámpák általában LED-esek, így egy (vagy akár több) hosszabb, egész éjszakás túrát is kibírnak elemcsere ill. feltöltés nélkül, míg a hagyományos izzós lámpákban nagyon sűrűn kellene elemet cserélni, ami egyrészt macerás, másrészt pedig több garnitúra tartalékelemet kellene magunkkal vinni.

A fejlámpák területén a francia Petzl az egyik legismertebb és legelismertebb gyártó (igaz, én - még - nem egy ilyen gyártmányt, hanem egy Energizer-t használok és használtam a korábbi túrákon). A Petzl Tikka modellje látható például a 127 óra (Port.hu) című filmben (lásd kép), mivel Aron Ralston (Wikipédia), akinek drámai, öncsonkítós történetét feldolgozta a film, szintén ilyen lámpával világított.

A Petzl-ről érdemes tudni, hogy ez a cég fejlesztette ki a fejlámpát még 1972-ben, ahogy ebből az (angol nyelvű) interjúból is kiderül, mely Paul Petzl-lel, a cég vezetőjével készült, és a Roco mentőcsapat blogjában jelent meg:

"A Petzl cég apám 75 négyzetméteres műhelyéből indult. A családommal - apámmal, anyámmal, bátyámmal és a feleségével - együtt terveztük az első sziklamászáshoz és barlangászáshoz használható lámpáinkat. Ezek a fejlesztések vezettek aztán 1972-ben a Petzl fejlámpához..."

Kapcsolódó bejegyzés:
Fejlámpa házilag

2011. március 18., péntek

A Kinizsi Százas útvonala

A képen Budapesttől (Békásmegyertől) Tatáig kanyargó piros csík nem más, mint a Kinizsi Százas teljesítménytúra útvonala - katt a képre a valamivel nagyobb és élesebb nézetért (forrás: Harkálymadár blogja).

Megjegyzés: 1991 és 2002 között a Kinizsi Százas emléklapokon is látható volt az útvonal rajza (www.freeweb.hu/kinizsi100/docs.html#cert).

Kapcsolódó bejegyzések:
Az aranylink - a Kinizsi Százas útvonala Google maps-en
A 2014-es Kinizsi Százas útvonala és jelzésváltásai

Tippek:
Kinizsi.org - útvonal és ellenőrző pontok
Itiner I. (az első 40 km) [Google maps térképen]
Itiner II. [Google maps térképen]

2011. március 17., csütörtök

Kamásli a Kinizsi Százasra

Egy ilyen "űrtechnológiás" Trekmates Torridon kamáslit vásároltam a napokban - ha idén is olyan sáros lesz a Kinizsi Százas mint tavaly, akkor jól fog jönni (az Iszinik túráról nem is beszélve). Már össze is barátkozott a bakancsommal.

(A régi, kissé kopott Sherpa túranadrágomat pedig saját magam "fejlesztettem" tovább [mint Zola Tisztes úriház c. regényében Josserand-né és lányai a ruháikat]: többek között varrtam rá övtartót, és megerősítettem a szárát.)

A kamásli tulajdonságai a Mountex termékismertetője alapján: vízálló, lélegző anyagból készült, a bokánál Cordura megerősítéssel, állítható rögzítőszíjjal. Elől cipzárral nyitható, a cipzárfedő tépőzárral és patenttel rögzíthető. Továbbá: vízálló, szélálló, a lábszáron, bokánál és a lábbelin elasztikusan záródik, az alsó heveder pedig állítható.

Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?

A Kinizsi Százason indulóknak átlagosan kb. 60 százaléka tudja teljesíteni a túrát, 40 százalékuk, tehát 10-ből 4 ember feladja, vagy szintidőn (24 órán) túl ér be a célba. Mitől függ, hogy valaki végül a feladók vagy a sikeresen teljesítők táborába kerül-e?

Elsősorban elhatározás, akaraterő kérdése. "Agyban dől el" - ahogy már többször hallottam, amikor a Kinizsi Százas szóba került valahol. Tehát a lényeg: nem szabad feladni, küzdeni kell. Leküzdeni az emelkedőket, a fáradtságot, álmosságot, kisebb-nagyobb kényelmetlenségeket, fájdalmakat, és ezzel önmagunkat.

Persze ez az "agyban dől el" mondás, minden igazsága ellenére, túlságosan is leegyszerűsíti a dolgot, hiszen más tényezők is vannak. Én a lelkierőnek, a küzdeni tudásnak olyan 60% szerepet adok, már amennyire ezt egyáltalán lehetséges számszerűsíteni, százalékosítani. Legyen mondjuk 25% a fizikai felkészültség szerepe, 10% pedig a jól megválasztott felszerelés (elsősorban lábbeli). Maradt még 5%, ez pedig a szerencse-faktor. Hiszen egy ilyen hosszú, több mint százezer lépésből álló kiránduláson bárkivel előfordulhat egy rossz lépés, megcsúszás, ami esetleg olyan sérülést okozhat, ami miatt (akaraterő ide vagy oda) fel kell adnia a túrát. Én eddig szerencsés vagyok, hogy négyből négyszer sikerült.

Kapcsolódó bejegyzés:
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

2011. március 16., szerda

A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)

A Kinizsi Százas túrák kapcsán gondolkodtam el újra jobban a számok fogalmán. Valahogy úgy, hogy...

...egy túra épp csak arra elegendő, hogy elmondjuk: teljesítettük. Megvolt. Nem éltünk hiába. Nagyjából tudjuk, mit jelent e két bűvös szó, mágikusan összekapcsolva: Kinizsi Százas.

Kettő már kétszer ennyi, és itt végre már többesszámban beszélhetünk K100-as túráinkról. Ráadásul bizonyítja, hogy a túra nehézségeinek ismeretében, a száz kilométert már egyszer megtapasztalva is újra bele mertünk vágni, és másodszorra is legyőztük a távot.

A három igaz, hogy csak másfélszer annyi, mint a kettő, de sokkal jobban hangzik, és még meseszám is. Ennyi a magyar igazság. S egy régi ismerősöm, a pasaréti lelkész is háromszor teljesítette a K100-at, így akinek ez szintén sikerül, bátran elmondhatja, hogy "annyiszor teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész".

A négy végre (az egy után) újra nem prímszám, olyannyira nem, hogy a kettőnek a négyzete. Itt már elmondható, hogy "többször teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész".

Az öt... sokkal jobban cseng, mint eddig bármelyik. Bizonyítványba írva: jeles, nem véletlenül. Tíznek a fele. Jubileum. Még a négynél is több, pedig már az is a kettő négyzete. 

Hat: elhagytuk az ötöt, így senki nem mondhatja, hogy sznob módon csak az ötre, a jubileumra hajtottunk, s aztán hagytuk az egészet a fenébe. Ráadásul hat jelvény birtokában már az is elmondható, hogy "kétszer annyiszor teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész". Pedig azért régi ismerősöm, a pasaréti református lelkipásztor is letett valamit az asztalra a hárommal.

A hét ismét egy szép meseszám. A hét törpe, a hétfejű sárkány... És egy naptári hét is pont ennyi napot ölel át.
(frissítés, megjegyzés: jelenleg itt tartok én is)

A nyolc már kettőnek a köbe, ami azért nem semmi, és még a meseszép hetesnél is több.

A kilenc... a három négyzete. Majdnem tíz. Itt elmondható az, hogy "annyiszor teljesítettem, hogy ha gyököt vonnánk belőle, akkor is megkapnánk a pasaréti lelkész túráinak a számát", vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy "annyiszor gyalogoltam végig a Kinizsi Százast, mintha a pasaréti lelkész minden teljesített túrájára annyi túra jutna, amennyit teljesített".

A tíz az első kétjegyű szám a sorban, az öt duplája, elismerésre méltó jubileum, akár már életmű is lehetne.

A tizenegy végre egy újabb prím a hét után. És mutatja, hogy még a tízzel sem értük be, nem álltunk meg ott büszkén, a dicsőségtől kótyagos fejjel, hanem még magasabb célok felé emeltük tekintetünket.

Ó, a tizenkettő... meseszám. Ennyi hónap van egy évben, és az óra számlapja is ennyi részre van osztva. Olyan, mintha a kettőt négyzetre emelnénk (pedig azért a kettő sem lebecsülendő, hiszen többszörös teljesítést jelent), és aztán beszoroznánk a pasaréti lelkész...

És így tovább...

Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

Idei első futásom a Margitszigeten

Tegnap - idén először - körbefutottam, vagyis inkább körbekocogtam egyszer a Margitszigetet, hogy ezzel is készüljek a Kinizsi Százasra. Eléggé ki is merültem, de sebaj, legalább a "szigetkörök" jó indikátorként mutatják majd edzettségem javulását.

A táv mindössze 5 kilométer, ami a Kinizsi Százas huszadrésze, de az eltérő terepviszonyok - s az, hogy a túrán gyalogolok, és nem kocogok - egyébként is összehasonlíthatatlanná teszik a szigetkört a K100-zal (a képet másfél éve készítettem egy korábbi futásom alkalmával).

Egyre szűkebb elit

(frissítés: Egyre szűkebb elit II. - 2010-es adatokkal)

A Kinizsi Százas teljesítménytúrát évről évre teljesítve az ember tulajdonképpen - a többszörös teljesítők táborán belül - egy fokozatosan szűkülő "elit" tagjává válik. A képen látható, saját készítésű kis diagram a legalább 1-szeres, 2-szeres, 3-szoros, stb. teljesítők arányát mutatja (1981 és 2006 közötti adatok alapján - a számok forrása: http://www.freeweb.hu/kinizsi100/stat.html).

Például 2006-ig 5891-en teljesítették életükben legalább egyszer a túrát. Legalább kétszer 2299-en, azaz kevesebb mint fele ennyien, háromszor vagy többször már csak 1230-an, legalább négyszer csupán 732-en, és így tovább...

A legalább tízszeres teljesítők már mindössze 105-en vannak (illetve voltak 2006-ban), azaz kevesebb mint minden 50. teljesítő mondhatja el, hogy 10-szer vagy többször sikeresen végiggyalogolta a Kinizsi Százast.

2006 óta nyilván egy kicsit nőttek ezek a számok, de az arányok ma is hasonlóak lehetnek.

2011. március 13., vasárnap

Bemelegítés a Kinizsi Százasra: Márciusi Emléktúra 48

Öcsémmel voltunk a Márciusi Emléktúra 48 nevű teljesítménytúrán, a Pilisben (lásd TTT honlap). A 48 kilométeres táv a szép tavaszi időben (igaz, helyenként sárban csúszkálva) kellemes bemelegítés volt a bő két hónap múlva esedékes Kinizsi Százasra. A szintkülönbség, azaz emelkedés 1540 méter volt, ami egy kilométerre vetítve 32,1 m (ez valamivel több a K100 27,7 méterénél).

A túra Budapestről, Csillaghegyről indult, és Pomázig kanyargott a Pilisben, érintve Dobogókőt, ahonnan szép kilátás nyílt a Dunakanyarra (lásd Magyarország Album).

Most próbáltam ki először hosszabb távon a túrabotot, és valóban hasznos eszköz, főleg a meredek emelkedőkön és lejtőkön.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. március 11., péntek

A bakancsom és a túrabotom - és néhány ötlet, tipp

Egy pár ilyen bakanccsal (La Sportiva FC 3.0 GTX) és egy pár ilyen túrabottal (Lafuma Lautaret) fogok nekivágni az idei Kinizsi Százasnak:
http://www.trailspace.com/gear/la-sportiva/fc-3.0-gtx
http://www.lafuma.com/catalogue/1053-batons-de-randonnee-lautaret.html

Megjegyzés: vannak, akik a félcipőre esküsznek, ha hosszútávú teljesítménytúrázásról van szó, én jobban szeretem a bakancsot, és eddig (az elmúlt négy Kinizsi Százason) bevált. Túrabotot most fogok először használni, de az eddigi tesztek alapján hasznos segítség lesz.

A Vibram talpas, Gore-Tex felsőrészes La Sportiva bakancsot nagyon akciósan vettem még a tavalyi túra előtt - ráadásul a boltban össze is futottam a Kinizsi Százas egyik "nagy öregjével", aki már 26-szor teljesítette a túrát.

Kiegészítés: általában cserebakancsot / cipőt is szoktam vinni a biztonság kedvéért. Ezt a szerepet idén valószínűleg egy könnyű súlyú, öreg Adidas bőrbakancs fogja betölteni.

Kiegészítés a túrabottal kapcsolatban: egy tanács, személyes tapasztalat alapján: sáros teleszkópos túrabotot ne toljunk össze, mert az apró porszemek, szennyeződések belemennek a belsejébe, és össze is karcolják az újabb kinyitásnál. Én legalábbis így jártam, de szerencsére a bot használható maradt (utána szilikon spray-vel tisztogattam, törölgettem).

Kapcsolódó bejegyzés:
Ha én gazdag lennék... Inov-8 Roclite 400 GTX
Űrtechnológia a Kinizsi Százason

2011. március 8., kedd

Készülődés a 2011-es Kinizsi Százasra

Az idei, május 28-29-én megrendezésre kerülő Kinizsi Százas több szempontból is különleges lesz számomra:
1) Ez lesz az 5. Kinizsi Százasom, ha sikerül teljesítenem.
2) Ez lesz az első Kinizsi Százasom, melyre túrabottal megyek.
3) Erre fogok a legtöbbet készülni (túrázással, futással, úszással).

És idén megpróbálom az "Iszinik 100" túrát is teljesíteni, mely a Kinizsi Százas útvonalán, pontosabban "fordított útvonalán" kerül megrendezésre majd november 19-20-án.

frissítés:
Bemelegítés a Kinizsi Százasra: Márciusi Emléktúra 48