Privát Kinizsi 40

Az Index fórum Kinizsi Százas topikjának egyik tagjával, Mancockával szombaton teljesítettünk egy privát Kinizsi 40 túrát. December elején, egy Iszinik 100 próbálkozásom rövid, 3-4 kilométeres szakaszán (Dorogtól Kesztölcig) túráztunk már egyszer együtt, s beszéltünk is róla, hogy majd valamikor lesz egy hosszabb közös túránk. Most így is történt. Igaz, a tervezett 52 kilométerből (Békásmegyer - Mogyorósbánya) végül csak 37 lett. Szívem szerint én még mentem volna tovább, de mérlegelve a hazajutás közlekedési lehetőségeit és más tényezőket, Dorogon úgy döntöttünk, hogy most elég ennyi is. Az idő egyébként szinte tökéletes kirándulóidő volt, s bár már sokszor jártam arra, újra rácsodálkoztam a Kinizsi Százas útvonalának szépségére, például a szerpentinről nyíló kilátásra.

(S valóban kicsi a világ: út közben összefutottunk egy - szintén két fős - társasággal, akik épp hasonló Kinizsi bejárást terveztek, mint mi. Kiderült, hogy egyikük háromszoros teljesítő, míg társa idén fogja először megpróbálni a Kinizsi Százast. Akárcsak mi, ők is Mogyorósbányáig terveztek menni, de a Pilis-nyeregben térdfájás miatt megpihentek, nem tudom, ők végül eljutottak-e a Kakukk vendéglőig.)

Edzettségem úgy érzem, valóban sokat javult az elmúlt időben, megállni szinte meg sem álltunk, az emelkedőkön folyamatosan és gond nélkül haladtam, tartva túratársam tempóját, és az erős lejtőkön sem éreztem térdfájást (bár igaz, a legkeményebb lejtő Getéről lefelé végül kimaradt a túrából). Túrabotot most sem vittem magammal (ahogy a múlt héten a Mátrába sem), még átgondolom, hogy a Kinizsi Százasra vigyem-e.

Így ha nagyon komoly, felkészítő jellegű, erősen szintes túráim nem is voltak ezen a hosszú hétvégén, azért két szép, frissítő sétával (a pénteki Tatabánya-Tata kirándulással és ezzel), és jó beszélgetésekkel mindenképpen gazdagabb lettem. A jövő héten pedig újabb félmaratoni és gyorsasági futásokkal folytatom az edzést a Kinizsi Százasra (és a Mátra 115-re), illetve az előtte esedékes Mátrabérc túrára, melynek 55 kilométeres távján kell legyűrni a K100 2700 méteres szintkülönbségét.

Séta Tatabányáról Tatára II.

Pénteken unokatestvéremmel átsétáltunk Tatabányáról Tatára, egy rövid szakasz kivételével ugyan azon az útvonalon, melyen két hete Bálint cimborámmal, tehát ismét érintettük a Kinizsi Százas utolsó szakaszát. Jól esett a könnyű, kb. 13-15 kilométeres séta, s arra is gondoltam, hogy ha egyszer elkezdek majd erdőben futni, akkor ez a szép és a legtöbb részén könnyen futható(nak tűnő) terep lesz az egyik "futóutam". Szóba került, hogy a Kinizsi Százas hossza annyi (sőt még több is, a szintkülönbségről nem is beszélve), mintha visszasétáltunk volna még Tatabányára, és ezt az egészet még kétszer megismételtük volna.

Márkatörténet rovat: Merrell

Ugyan az amerikai Merrell márka nem tekint vissza akkora múltra, mint például a három híres német bakancsgyártó (Hanwag, Lowa és Meindl) vagy a Helly Hansen, így is a legismertebb outdoor brandek közé tartozik. Érdekesség, hogy éppen abban az esztendőben alapították, amikor a Kinizsi Százas és ezzel a magyarországi teljesítménytúrázás is megszületett: 1981-ben.

Ekkor történt, hogy a sífelszereléseket gyártó francia Rossignol cég amerikai divíziójának két vezetője, Clark Matis (korábbi síelő, indult az 1972-es téli olimpián is, Szapporóban) és John Schweizer úgy döntött, hogy egy önálló vállalatot hoznak létre, és ezentúl túrabakancsokat fognak készíteni. Tervükhöz megnyerték Randal (Randy) J. Merrellt is, aki már 1975 óta egyedi készítésű, kiváló minőségű bakancsokkal és cowboy csizmákkal foglalkozott, melyeket 500 dollárért árult.

A névadó R. J. Merrell pár évvel később, 1986-ban kiszállt a cégből, és Utahban visszatért az egyedi túrabakancsok és western csizmák készítéséhez (lásd merrellfootlab.com), az addigra egyre nagyobb forgalmat lebonyolító vállalat azonban megtarthatta a nevét.

1987-ben a Merrell a finn Karhu céghez került (a Karhuról érdemes tudni, hogy ők vezették be először a három csíkos jelzést, melyet aztán 1951-ben eladtak az Adidasnak, mai áron félmillió forintnak megfelelő összegért, és két üveg whiskey-ért). 1988-ban a Backpacker Magazine egy Merrell modellt választott az év túracipőjének, s a cég rekord mennyiségű lábbelit adott el. 1997-ben aztán újabb tulajdonosváltás következett, azóta a Merrell gazdája a Wolverine World Wide vállalat, mely többek között a Caterpillar cipőket is gyárt(at)ja.

A Merrell is azon gyártók közé tartozik, melyek előszeretettel készítik bakancsaikat, túracipőiket a kopásálló olasz Vibram talppal.

Kapcsolódó bejegyzés:
Márkatörténet rovat: The North Face

Idei ötödik futásom a Margitszigeten

Az utóbbi években nem nagyon fordult elő, hogy két egymást követő napon futottam. Most viszont így történt: a tegnapi két kör után ma hármat kocogtam a Margitszigeten, miután Pataporccal megbeszéltük, hogy időnként együtt edzünk majd. Ilyen is ritkán van, hogy nem egyedül futok: legutóbb úgy 3-4 éve lehetett, hogy unokatestvérem férjével kocogtam egy szigetkört.

Először két kört terveztem, és Pataporc ennyit is futott, az én három körömnek részben logisztikai oka volt: én a Margit-hídtól indultam, Pataporccal pedig az Árpád-hídnál találkoztam, így hogy odaérjek, végigfutottam a sziget pesti oldalán, azaz megtettem egy fél kört. Közös futásunk után hasonlóan történt: elbúcsúztunk az Árpád-hídnál, majd én a sziget budai oldalán visszakocogtam a Margit-hídhoz.

Kényelmes tempóban futottunk, nagyjából 33 perces köridők jöttek ki - most az jelentett egy kis plusz terhelést, hogy közben szinte folyamatosan beszélgettünk, elsősorban magáról a futásról, a Kinizsi Százasról és más teljesítménytúrákról.

Kapcsolódó bejegyzés:
Pataporc verse a Kinizsi Százasról

Csodálatos Parasztember beszámolója a 2011-es Kinizsi Százasról

Csodálatos Parasztember részletes, irodalmi beszámolót írt a tavalyi Kinizsi Százasról. Íme a bevezetője:

"Egyik lépésből következik a másik. Aztán a következő. Aztán még egy. Egy újabb. Fáj minden egyes mozdulat, tiltakozik a test, ég a boka, zakatol a fej, nyilall a térd, zilált a levegővétel. A bakancs kőkolonc, a hátizsák mázsás súly, a nadrágszíj szögesdrót, a bőröd a hajlatoknál leginkább egy drótkefével meglehetős kegyetlenséggel végigdörzsölt, hurkás felületre hasonlít. Néha megállsz zoknit cserélni, de rájössz, hogy 60 kilométer után nem sok értelme van. A vér, a kifakadt hólyagok miatt a zoknik beleszáradtak a sebekbe. Több kárt okoznál a cserével, mint amit használna. Három körmöd biztosan le fog válni. Már nem hat a fájdalomcsillapító, mindennek hamuíze van, az éltető víz már nem hűti le tested, gondolataid. Pedig forrásvíz. Igazi hegyi forrásból származó, jéghideg víz.

Nincsenek göcsörtös-szálfaegyenes-boglyas fák, nincsenek erőt sugárzó dombok-hegyek, nincsenek csúfondárosan, együttérzően mosolygó kövek, nincsenek emberek. Már egy grammnyi sincsen a kezdeti büszke, peckesnek mondható, izgatott-merész járásból. Nincs harag, nincs düh, nincs kisebbségi komplexus, nincs megfelelési kényszer. Nincs beszéd. Nincs, ami negatív ballasztként rajtad csüng, és emészt nap, mint nap, nincs, ami visszahúzzon... csak az Út van. Az Út, a távolság leküzdése, a tiszta levegő, a fáradtság, az izom és ízületi fájdalom, a többszöri hullámokban rád törő holtpontok mennyisége és minősége kilúgoz, átjár, kiéget. Muszáj menned, valamiért nem akarsz, nem tudsz megállni. Értetlenül bámulsz a Baji vadászháznál, 8 kilométerre a VégCéltól kidőlő társaidra, de nincs időd gondolkodni, csak érzed azt a furcsa, sürgető, hívó, lüktető érzést, és újból lépsz egyet, és még egyet, és még egyet...Muszáj menned. Nem az oklevélért, vagy a kitűzőért. Nem azért, hogy 24 órán belül teljesítsd. Nem, itt már szó sincs ezekről. Muszáj menned...

Azért, hogy találkozz önmagaddal. És pont."

A folytatás ide kattintva olvasható, emide kattintva pedig Csodálatos Parasztember egy másik Kinizsi Százas témájú írása tekinthető meg.

Kapcsolódó bejegyzések:
Usrin fotói a 2011-es Kinizsi Százasról
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról (saját)
Em. Rescue beszámolója a 2011-es Kinizsi Százasról

Idei negyedik futásom a Margitszigeten

A múltkor lefutottam a félmaratont (négy szigetkört), most viszont úgy terveztem, hogy inkább csak két kört kocogok, azt viszont megpróbálom minél gyorsabban. És ezt a továbbiakban is így teszem majd: elhatároztam, hogy hetente legalább kétszer fogok futni, ebből egyszer félmaratont, a többi alkalommal pedig gyors "negyedmaratont". Később esetleg növelem valamivel a távokat.

Az épp egy hete teljesített 2 óra 24 perces, kényelmes tempójú félmaratonomnál 36 perces átlagos köridő jött ki, most ezt sikerült fél óra alá szorítanom, hiszen a rövidebb távnak köszönhetően nem kellett annyira takarékoskodnom az erőmmel. A két kört 59 és fél perc alatt tettem meg, az első kör ideje nagyjából 29:30 lett, a másodiké pedig 30:00. Igyekeztem megtalálni a lehető leggyorsabb, hosszabb távon is tartható sebességemet, és figyelni arra, hogy ne lassuljak. Egyszer-egyszer szinte észrevétlenül sprintelni is kezdtem, s kitörtem a kényelmessé vált utazósebességből. Kíváncsi vagyok, hogy rendszeres és kitartó futással milyen időt sikerül majd elérnem pár hét vagy hónap múlva mind a negyed-, mind pedig a félmaratoni távon.

A futásra, kocogásra azonban továbbra sem öncélként tekintek, hanem mint egy olyan (kiegészítő) sportra, mely erőt ad a komolyabb teljesítménytúrákhoz. A napokban kezdett kikristályosodni az az elhatározásom, hogy a Kinizsi Százas után két héttel megpróbálkozom az egyik legnehezebbnek tartott hazai teljesítménytúrával, a Mátra 115-tel.

Trekking'n'style rovat: inverz Converse

Ugyan tornacipőben indulni a Kinizsi Százason vagy az Iszinik 100-on nem feltétlenül tartozik a legjobb ötletek közé, a gondolattal (ahogy akár a mezítlábas indulás gondolatával is) el lehet játszani. Mostanában úgyis divatosak a "barefoot", azaz a vékony, rugalmas talpú futó- és sportcipők, melyek a mezítlábas mozgás szabadságát, biomechanikáját igyekeznek visszaadni.

Nos, ha valaki a barefoot trenden fellelkesedve úgy dönt, hogy tornacsukában kísérli meg például az Iszinik 100-at, a Kinizsi Százas őszi inverzét, akkor ennél a fordított Converse cipőnél stílszerűbbet keresve sem találna. A fűzős rész, a nyelv és a gumiorr a cipő sarkára került, a sarok varrása pedig a cipőfűző helyére, s helyet cserélt a gumitalp hátsó (itt első) felirata és a megerősített orrész (itt sarokrész) is. A lábbeli egyelőre csupán koncepció, Loren Kulesus terve, és a Moonwalker nevet viseli, a Michael Jackson védjegyévé vált speciális, fordított járásra utalva (lásd Wikipédia).
behance.net

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Hummer és Jeep a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Adrian Castro bakancs terve

Mátrahegy teljesítménytúra

Szombaton öcsémmel voltunk a Mátrahegy teljesítménytúrán (lásd TTT kiírás), melyen a négy lehetséges táv közül (10, 20, 30 ill. 40 km) a legnagyobbon indultunk. A valójában 43 kilométeres túrán 1922 méter szintkülönbséget kellett legyőzni, és Mátrafüredről indulva - s a végén oda visszaérkezve - többek között Galya-tetőt, valamint hazánk legmagasabb hegycsúcsát, a Kékest is érintettük (a rendezvény címerén látható m betű a Mátra szó mellett e két csúcsra utal).

Hosszú idő óta ez volt az első teljesítménytúra, amit sikerült teljesítenem - legutóbb tán a Lokomotív 424-en szereztem kitűzőt, csaknem fél éve, még október elején. A Mátrában pedig a Via Dolorosa túrán voltam utoljára, két héttel a Lokomotív 424 után, igaz, akkor eltévedtünk öcsémmel, és nem jutottunk fel a Kékesre.

Az őszi-téli felkészülés (Iszinik 100 és utózöngéi, Börzsöny éjszakai teljesítménytúra) és a hétfői félmaraton lefutása így hát valóban kezdi meghozni a gyümölcsét, és végre megtört a sikertelenség-szériám, aminek a Kinizsi Százas közeledtével már éppen ideje volt. Most nem vittem magammal túrabotot, de végül nem is éreztem szükségét. A néhány meredekebb lejtőt is jól bírta a térdem (tán ezt is a kocogásnak köszönhetem), egyáltalán nem fájdult meg, pedig korábban előfordult, hogy szúrást, enyhe fájdalmat éreztem ilyenkor. Még nem döntöttem el, de könnyen lehet, hogy a Kinizsi Százasra is bot nélkül megyek majd (az eddigi öt teljesítésemből egyedül a tavalyi túrát tettem meg bottal).

Az idő nagyon szép volt, napsütéses, tavaszias. Sokat kellett hóban is menni, máshol sárban, olykor pedig sűrű avarban gázolva, és az emelkedők-lejtők sűrű váltakozása is változatossá tette az utat. A szintidő 11 óra volt, mi 10 óra 24 perc alatt értünk be a célba.

A Kinizsi Százasig - a hivatalos teljesítménytúrák közül - terveim szerint már csak a Gerecse 50-re megyek, meg egy-két baráti, ismerősi körben szervezett túrára, ezek mellett pedig margitszigeti futásokkal készülök a K100-ra. Eldöntöttem azt is, hogy idén mégsem veszek részt a Vivicittán (erről majd írok bővebben), viszont nem sokkal a Kinizsi Százas után, ha sikerül kellően felkészülnöm, megpróbálkozom majd életem első 100 kilométer feletti teljesítménytúrájával.

Kapcsolódó bejegyzések:
Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra
Csoportos Privát Iszinik - tapasztalatok, gondolatok, csalódás, szenvedés

Baloldali forradalmárok, gondolkodók túráznak

Négy híres-hírhedt, a világot megváltoztató baloldali forradalmár, gondolkodó túrázni indul... vagy ha ők már nem is, de 9 cm magas, szépen kidolgozott, japán gyártmányú műanyag figuráik készen állnak akár egy játék Kinizsi Százasra is (bár többen közülük elég nagy hátizsákot választottak). A négy darabos, különleges szett egy elegáns londoni üzletben kapható 145 fontért, mai árfolyamon nagyjából 50.000 forintért - bizonyára egyik megformált alak sem gondolta volna a maga korában, hogy egyszer egy londoni luxusüzletben ill. annak webshopjában kínálják majd méregdrágán plasztik másait.

A túrabakancsos figurák között találjuk a botjára támaszkodó, Lenin-sapkás Lenint, a karját összefonva a messzeségbe tekintő Marxot, az éppen autót stoppoló (ez nem szép dolog, legalábbis teljesítménytúra közben) Mao Ce-tungot és az amerikai Henry David Thoreau-t, költőt és filozófust, a polgári engedetlenségi mozgalmak eszméjének megalapozóját, aki társaival ellentétben nem pihen egy pillanatra sem, mert Tatára szeretne érni szintidőn belül. Mao Ce-tung és Thoreau egyébként valóban szeretett gyalogolni, kirándulni, hiszen előbbi nevéhez fűződik a hosszú menetelés, Thoreau pedig ezt mondta egyszer: "Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem."

Kapcsolódó bejegyzések:
Legyen otthon Kinizsid!
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka

Legyen otthon Kinizsid!

Most bárki vásárolhat magának egy egész alakos Kinizsi Pál bronzszobrot, méghozzá nem is akármilyet: Dienes Gábor Munkácsy-díjas, érdemes művész alkotását. A 32 cm magas szobrot 460.000 forint ellenében tehetjük a polcra a Kinizsi Százas jelvényeink mellé. Ráadásul messzebbről, hunyorítva nézve a Predátorra is hasonlít.
antik.vatera.hu

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Pál élete
Kinizsi sörcímkék
Baloldali forradalmárok, gondolkodók túráznak