Vérkör teljesítménytúra beszámoló

 Rövid beszámolóm az idei Vérkörről, immár a Nyuszinstant blogban.

Elindult a Nyuszinstant, a leghosszabb nyuszitúra saját blogja

Az egyik legújabb "szerelemprojektem", a Nyuszinstant figuratív ultratrail kapott egy saját blogot. Mindenképp ajánlom figyelmedbe, ha érdekelnek a "leghosszabb nyuszitúrával" kapcsolatos hírek, beszámolók, újdonságok, gondolatok. 

Tipp: még több instant túra a Trappinsta oldalon!

IXI kupa 2024-ben is!

2024-ben is megszerezheted az immár 10 éves múltra visszatekintő IXI kupát, a Kinizsi Százassal kapcsolatos teljesítménytúrák kupáját. Újdonság, hogy immár a "leghosszabb nyuszi túra", a Nyuszinstant is bekerült a Plusz és a Non Plusz Ultra fokozatba. Jó túrázást!

Holnap Iszkiri!

Rendezőtársaimmal együtt várunk holnap mindenkit szeretettel az Iszkirin, Szárligeten! Előnevezés volt ugyan, de a korábbi évekhez hasonlóan idén is el lehet indulni a túrán helyszíni nevezéssel is. Vannak családi, 10 km körüli távjaink is, egészen a csaknem 110 km-ig, a Kinizsire való felkészülésképp leginkább a 65 km-es és 72 km-es távokat javasoljuk.

Ha pedig az Iszkirire most nem tudsz eljönni (pedig elég szép időt is ígérnek holnapra), akkor ajánlom még a leghosszabb nyuszi túrát, a Nyuszinstant ultrát, szintén a Vértesben és a Gerecsében, akár 147 km hosszan vagy két részletben.

Szép hétvégét és jó túrázást mindenkinek!

Változott a Nyuszinstant rendezői bejárás dátuma: február 18. vasárnap

Az új Nyuszinstant túra rendezői bejárása végül az eredetileg tervezettnél egy nappal korábban, február 18-án vasárnap lesz, reggel 7 órás indulással Szárligetről, és először a vértesi szakaszt teljesítve, majd ha minden jól megy, a gerecsei körrel folytatva. Ketten biztosan ott leszünk, Juhász Krisztián barátommal fogjuk bejárni.

Kinizsi Százas bejárás sztovka módra (fordított napszakokkal) - avagy különleges nyuszi túra

Túrákban gazdag hosszú hétvégém volt: szombaton volt a Gerecse 50, hétfő délután pedig egy pár kilométeres kutyasétáltatós kirándulásra mentem unokatesómmal és a férjével, valamint a jelvényevő Mollival és Benivel Szárligetről a Zuppa-tetőre (a Zuppa az Iszkiri óta különösen kedves nekem, az Iszkiri emblémában is szerepel), hétfő este pedig egy száz kilométeres sétára indultam két társammal.

Peti cimborám találta ki az ötletet, hogy jó lenne bejárni húsvét hétfőn a Kinizsi Százast úgy, hogy este indulnánk, ezáltal megcserélnénk a túra napszakjait: a jellemzően esti, éjszakai úton járnánk nappal, és fordítva. Petin kívül még egy lány, Erna tartott velünk, ő korábban a Caminót is végigjárta, mesélt is erről túra közben.

Este 7-kor indultunk Békásmegyerről, és Petivel 23 óra 20 perc alatt értünk be a célba Tatára (Erna végül féltávig, Mogyorósbányáig jött velünk, addigra eléggé kimerült, de így is jócskán megdöntötte a korábbi 30-40 km-es napi gyaloglási csúcsait). A napkelte valamivel korábban, a Getéről való ereszkedés közben ért minket, így a Tokodi pincéknél a pavilonban már kora reggel pihentünk meg.

Érdekes volt ez a kísérlet, a "sztovka-szerű" esti rajttal, és kiderült, hogy így valamivel nehezebb teljesíteni a távot, hiszen a normális napi ritmus már rögtön a táv elején felborul (bár kétségtelenül hangulatos volt visszanézni Budapest éjszakai fényeire). Éjjel több álmossági holtpontom is volt, de nappal már nem kellett ezzel küzdeni. Féltávhoz egyébként éppen szintidőnk felénél (vagy kicsivel később) értünk, ami egyrészt nem volt jól előjel (azért a 24 órás szintidőn belül kívántunk célba érni), másrészt viszont azzal biztattuk magunkat, hogy az éjjeli szakaszon és az emelkedők nagy részén már túl voltunk.

Később még mesélek részleteket erről a különleges Kinizsi Százas bejárásról (mely már a 14. sétám volt a K100 útvonalán, ha a fordított, "Iszinik-irányú" túrákat is beleszámítjuk), és úgy tudom, Peti is készül írni egy beszámolót, amit majd szintén megosztok az olvasókkal.