Túrabeszámoló egy Gerecse 40-ről

Ahogy korábban elhatároztuk, unokatestvérem férjével, Attila cimborámmal vasárnap - a Kinizsi Százasra való felkészülésképpen - kirándultunk egyet, többé-kevésbé a Gerecse 50 teljesítménytúra vonalán. Mivel csak délután negyed kettő körül indultunk el, és hétfőn reggel Attilának már dolgoznia kellett (én szabadságot vettem ki), rövidítettünk nagyjából 10 kilométert: Tardos után a kék kereszt jelzés helyett a zöldet követve jutottunk Bánya-hegyre, így levágtuk a pusztamaróti-héregi kanyart. A 40 kilométeres túrát bő 8 óra alatt teljesítettük, és az utolsó, sötétedés utáni kb. egy órában az új Petzl fejlámpámat is volt alkalmam kipróbálni.

Én navigáltam, és bevallom, hogy bár túl vagyok négy Kinizsi Százason, ez volt az első alkalom, hogy hosszabb túrán önállóan tájékozódtam, térkép és iránytű segítségével, így szinte Bear Grylls-nek éreztem magam - noha lárvák, csúszómászók és egyéb odvak gyümölcsei helyett szendvicseket és müzliszeleteket ettem. A túra közben az elmúlt napokban látott két érdekes film (Szkafander és pillangó; 127 óra), valamint a reggeli istentisztelet hatása alatt voltam, ezek gondolatait, mondanivalóját szőttem tovább a természetjárásra illetve a közelgő Kinizsi Százasra vonatkoztatva. Mindkét film a bezártságról, a valóság és a fantázia, az emlékek kapcsolatáról, valamint az emberfeletti erőfeszítésről, kitartásról szól; az istentiszteleten pedig az isteni, valóban örök szeretet és a földön tapasztalható "örök" dolgok múlandósága volt a téma. Lehet, hogy egyszer a Kinizsi Százas vagy a Balaton-átúszás iránti lelkesedésem is eltompul, elmúlik...?

Következzék Attila barátom részletes beszámolója a túráról (a fényképeket is ő készítette):

"Írtam egy kis beszámolót az útról, amit Isten segítségével épen megúsztunk. Útvonalunk a Gerecse 50 útvonala volt, amit talán csak pár száz méterrel másítottunk meg... [Megjegyzés: illetve egy helyen azért levágtuk, ahogy a bevezetőben írtam, de erre Attila is kitér később.]

Szóval kb. 13:20-kor elindultunk Tatabányáról, mint ahogy azt az első két kép is jelzi. A 3. kép alapján látható kezdeti lelkesedésünk, ami persze végig kitartott... volna, ha a 2. km-nél nem ázott volna át a cipőm. Ez a tény egy kicsit lehangolttá tett, de persze mindezt megtartottam magamnak, haladtunk tovább a megbeszélt tempóban. Az 1. ellenőrzési pont (a Gerecse 50 teljesítménytúrán itt kapja az ember az 1. pecsétet...) a János forrásnál van, amit hamar elértünk. Ezt követett egy keményebb szakasz, ahol az út erősen sáros volt, szinte fél lépéseket visszacsúsztunk, lassan haladtunk előre. Erős felfele menet után következett egy nagyon festői kép, közel a Kovács-hegy mellett, mint ahogy azt a 7. kép is mutatja. Az 5.-6. képen pedig egy régi, XIII. századi körtemplom romjai láthatóak, ezt látni kell...

Az úton továbbhaladva kb. 100 méterre elszaladt előttünk két szarvas, nagyon szépek voltak. Az ember nem hitt a szemének... Mire előkaptam a gépet, már rég látótávolságon kívül voltak Aztán tovább lépegettünk, közeledtünk Tardos község felé. Kicsit mentünk autóúton is, majd beértünk Tardosra. Végig mentünk a falun, és el is hagytuk hamar. Itt döntöttük el, hogy rövidítünk az útvonalon, mert az idő sürgetett, nem szerettünk volna túl későig menni. Emiatt a tervezett 50 km-t lerövidítettük kb. 40-42 km-re. A falutól nem messze megálltunk másodszor is enni , ami általában nem volt könnyű, mert leülni ugye az egész út folyamán nem lehetett, minden vizes volt, mellette fújt a szél, ami miatt egyszer fáztunk, egyszer meg melegünk volt...
Kis pihenő után folytattuk utunkat, és láttunk kb. 50-80 méterre előttünk elvonuló vaddisznó családot, kb.10 kölyökkel. Lefotózni nem tudtam... de készült egy videó, amin látni, ahogy áthalad 2-3 kicsi az úton, majd megmutatom egyszer. Az útvonal további része elég rázós volt nekem, mert szűk volt az út, és magas volt a fű, a vizes! fű, amitől a cipőm teljesen átázott, másodszor is, meg harmadszor, stb. Ha megálltunk kicsit, már éreztem, hogy tiszta víz a lábam, emiatt nem igazán álltunk meg A szakasz 3/4 felé érve kezdtem fáradni, a lábamat nehéznek éreztem a víztől és a sártól Kezdett sötétedni, bár viszonylag sokáig láthatóak voltak az utak. De aztán az erdőben már lámpát kellett használni. Itt Sanyi előkapta ultra-szuper új lámpáját, amit letesztelhetett. állítólag 90 órát is kibír... Nemsokára megláttuk Tatabánya fényeit, megörültem, bár hirtelen elkezdett fájni a térdem, mintha megérezte volna az út végét... Újabb erdős út egész Tatabánya határáig, majd beértünk a város széléhez. A városban gyalogoltunk még vagy 2-3 km-t, mire az autóhoz értünk. Mikor megláttam az autónk elejét... meghatódva konstatáltam, hogy NA VÉGRE!!!
Bepakoltunk, elindultunk, mentünk, megérkeztünk. Rég esett jól ennyire egy zuhanyozás, mint tegnap este, az biztos.

Szóval összesítve, megtettünk kb. 40 km-t olyan 8,5 óra alatt, ami az idő viszontagsága mellett nem rossz tempó. Sanyi szerint ez elég a Kinizsire, na de persze az sokkal keményebb menet. Ma egész nap olyan kellemes fáradságot érzek, lábaim nem fájnak túlzottan, sérülés nem történt. Összességében véve nagyon kellemes túra volt, kisebb nehézségekkel. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy ha nem is ekkora távra, de mindenképp jót tesz a testnek és léleknek egy ehhez hasonló testmozgás. És a jó társaság mellett még az akadályok is könnyebben átvészelhetőek.

Istennek hála, hogy megtartott, és hogy nem áztunk el, hogy nem volt kimondottan nagy eső , és hogy minden szakasznál megtaláltuk a helyes útvonalat."

Köszönöm Attilának a részletes túrabeszámolót, és természetesen azt is, hogy a társam volt a túrán.

Kapcsolódó bejegyzések:
Gerecse 50 térkép
Gerecse 50