A tavalyi (számomra negyedik) Kinizsi Százason pár kilométeren keresztül egy sziklamászó sráccal mentem együtt. Beszélgettünk, és szóba került a K100 többszörös teljesítése. Elmondta, hogy ő minden sziklát csak egyszer mászik meg, és a túrákat tekintve is hasonló filozófiát vall: ugyanarra az útvonalra, teljesítménytúrára nem megy kétszer - még többször pedig pláne nem. A K100-zal kapcsolatos értékrendemet ez az eszmefuttatás ugyan nem tudta megingatni, de azért elgondolkodtatott, és elkezdtem magamban érveket keresni, hogy miért is jó évről évre teljesíteni a Kinizsi Százast.
Ahogy ugyanabba a folyóba sem léphetünk kétszer, nincs két egyforma K100 sem. Egyrészt változunk mi magunk, testileg és lelkileg. Tapasztalunk, öregszünk, erősödünk vagy épp gyengülünk. Változhat a motivációnk, más gondolatok foglalkoztatnak túra közben, mint évekkel ezelőtt, és így a tájat is más szemmel szemléljük. De a túra is változik: változatossá teszi az időjárás kiszámíthatatlansága, az évek során lassan formálódó táj, a társaság, a holtpontok, és még sok-sok körülmény, apró véletlenek ezrei.
Aztán ott a gyűjtőszenvedély. Igaz ugyan, hogy a kapott jelvény minden évben teljesen egyforma (azért előfordul kivétel), de még így, egyformaságuk ellenére is jó gyűjtögetni őket, és a szorgalmas és kitartó gyűjtögetés közben egy egyre szűkebb és tiszteletreméltóbb elit részévé válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése