A Kinizsi Százas feladásáról

Szerencsére eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy a Kinizsi Százas feladásán komolyabban el kellett volna gondolkodnom (bár holtpontjaim voltak természetesen, de ezeken könnyen át tudtam lendülni). Előbb vagy utóbb azonban eljöhet, eljön az az idő, amikor valamilyen okból én sem teljesítem majd (vagy feladni kényszerülök) a K100-at.

A powerhiker oldalon találtam rá Larzen gondolatára a teljesítménytúra feladásával kapcsolatban:

"Végigküzdeni, amikor már nem esik jól, amikor már kín minden lépés, amikor már semmi másra nem tudsz gondolni, csak hogy legyen vége, mindezt órákon keresztül, ráadásul ezek a leglassabb órák az életedben, amikor már csak egyetlen fogadalmad van: hogy soha többet, de mégis, mint akit szárny emel :) bemész, kínlódva, zombiként, kicsit hősként, mert nem hagytad magad és legyőzted a fájdalmaidat, legyőzted ezt a kihívást.
Vagy választod a könnyebb(?) utat, hogy nem kínzod a tested, de kínzod inkább a lelked, arra gondolva hogy csak egyszer kellett volna bírni még egy kicsit, de a dicsőség örökké megmaradna, hogy tudod, akár sikerülhetett is volna, mert tudod, hogy képes vagy rá. Fájó szívvel gondolni a többiekre, akiknek sikerült, akikkel együtt örültél volna a célban, mert az ember vágyik a sikerre. És hiába tudod, hogy okosan döntöttél, hiába tudod, hogy Te már bizonyítottál, akkor is keserű kicsit a szájízed.
A választás nem könnyű."

Kapcsolódó bejegyzés:
Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?