(S valóban kicsi a világ: út közben összefutottunk egy - szintén két fős - társasággal, akik épp hasonló Kinizsi bejárást terveztek, mint mi. Kiderült, hogy egyikük háromszoros teljesítő, míg társa idén fogja először megpróbálni a Kinizsi Százast. Akárcsak mi, ők is Mogyorósbányáig terveztek menni, de a Pilis-nyeregben térdfájás miatt megpihentek, nem tudom, ők végül eljutottak-e a Kakukk vendéglőig.)
Edzettségem úgy érzem, valóban sokat javult az elmúlt időben, megállni szinte meg sem álltunk, az emelkedőkön folyamatosan és gond nélkül haladtam, tartva túratársam tempóját, és az erős lejtőkön sem éreztem térdfájást (bár igaz, a legkeményebb lejtő Getéről lefelé végül kimaradt a túrából). Túrabotot most sem vittem magammal (ahogy a múlt héten a Mátrába sem), még átgondolom, hogy a Kinizsi Százasra vigyem-e.
Így ha nagyon komoly, felkészítő jellegű, erősen szintes túráim nem is voltak ezen a hosszú hétvégén, azért két szép, frissítő sétával (a pénteki Tatabánya-Tata kirándulással és ezzel), és jó beszélgetésekkel mindenképpen gazdagabb lettem. A jövő héten pedig újabb félmaratoni és gyorsasági futásokkal folytatom az edzést a Kinizsi Százasra (és a Mátra 115-re), illetve az előtte esedékes Mátrabérc túrára, melynek 55 kilométeres távján kell legyűrni a K100 2700 méteres szintkülönbségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése