Mátrahegy teljesítménytúra

Szombaton öcsémmel voltunk a Mátrahegy teljesítménytúrán (lásd TTT kiírás), melyen a négy lehetséges táv közül (10, 20, 30 ill. 40 km) a legnagyobbon indultunk. A valójában 43 kilométeres túrán 1922 méter szintkülönbséget kellett legyőzni, és Mátrafüredről indulva - s a végén oda visszaérkezve - többek között Galya-tetőt, valamint hazánk legmagasabb hegycsúcsát, a Kékest is érintettük (a rendezvény címerén látható m betű a Mátra szó mellett e két csúcsra utal).

Hosszú idő óta ez volt az első teljesítménytúra, amit sikerült teljesítenem - legutóbb tán a Lokomotív 424-en szereztem kitűzőt, csaknem fél éve, még október elején. A Mátrában pedig a Via Dolorosa túrán voltam utoljára, két héttel a Lokomotív 424 után, igaz, akkor eltévedtünk öcsémmel, és nem jutottunk fel a Kékesre.

Az őszi-téli felkészülés (Iszinik 100 és utózöngéi, Börzsöny éjszakai teljesítménytúra) és a hétfői félmaraton lefutása így hát valóban kezdi meghozni a gyümölcsét, és végre megtört a sikertelenség-szériám, aminek a Kinizsi Százas közeledtével már éppen ideje volt. Most nem vittem magammal túrabotot, de végül nem is éreztem szükségét. A néhány meredekebb lejtőt is jól bírta a térdem (tán ezt is a kocogásnak köszönhetem), egyáltalán nem fájdult meg, pedig korábban előfordult, hogy szúrást, enyhe fájdalmat éreztem ilyenkor. Még nem döntöttem el, de könnyen lehet, hogy a Kinizsi Százasra is bot nélkül megyek majd (az eddigi öt teljesítésemből egyedül a tavalyi túrát tettem meg bottal).

Az idő nagyon szép volt, napsütéses, tavaszias. Sokat kellett hóban is menni, máshol sárban, olykor pedig sűrű avarban gázolva, és az emelkedők-lejtők sűrű váltakozása is változatossá tette az utat. A szintidő 11 óra volt, mi 10 óra 24 perc alatt értünk be a célba.

A Kinizsi Százasig - a hivatalos teljesítménytúrák közül - terveim szerint már csak a Gerecse 50-re megyek, meg egy-két baráti, ismerősi körben szervezett túrára, ezek mellett pedig margitszigeti futásokkal készülök a K100-ra. Eldöntöttem azt is, hogy idén mégsem veszek részt a Vivicittán (erről majd írok bővebben), viszont nem sokkal a Kinizsi Százas után, ha sikerül kellően felkészülnöm, megpróbálkozom majd életem első 100 kilométer feletti teljesítménytúrájával.

Kapcsolódó bejegyzések:
Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra
Csoportos Privát Iszinik - tapasztalatok, gondolatok, csalódás, szenvedés