Életemben másodszor futottam le a félmaratoni távot, azaz négy kört a Margitszigeten (az első alkalom bő két hete volt). A múltkori félmaratoni kocogásom idején (2 óra 24 perc) sikerült jelentősen javítanom: most 2 óra 13 percre volt szükségem, tehát 11 perccel (körönként csaknem 3 perccel) gyorsabb voltam. Ezt elsősorban az utolsó körnek köszönhetem: a múltkor már érezhetően lassú és fáradt lettem a negyedikre, most azonban dinamikusan, szinte a korábbi körök sebességével futottam.Annyi kellemetlenség történt, hogy laza és aránylag nehéz anyagú pólót vettem fel, ami - ilyen még nem fordult elő velem - a futás hevében kidörzsölte a mellbimbóm. A szúró, kellemetlen érzés szinte az egész mellkasomra átsugárzódott, s átöltözésnél láttam, hogy ez nem csak fikció volt, hanem valóban erős frikció. Most már értem, hogy miért elterjedt módszer akár a Kinizsi Százason is a mellbimbók ragtapasszal való leragasztása (bár nekem ez a jelenség a K100-on még nem okozott problémát).
De a lényeg, hogy sikerült saját csúcsot futnom a félmaratoni távon, s úgy érzem, egyre közelebb kerülök a hatodik Kinizsi Százasom aránylag könnyű teljesítéséhez (hiszen ennyit még sosem készültem rá), és talán az utána következő, még komolyabb kihíváshoz, a Mátra 115-höz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése