Építeni

Az egyik hobbim a bútor készítés. No nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, csak egyszerű, fenyőlécekből összeállított polcokra, székekre - autodidakta módon kezdtem el barátkozni az asztalossággal és kárpitossággal még úgy húszéves koromban. Szeretek építeni, átélni az alkotás folyamatát. Az első gondolatoktól, az első papírra vetett tervektől eljutni a kész tárgyig. Rajzolni, számolni, mérni, fűrészelni, kalapálni, ragasztani, olykor varrni. Néhány bútorom feltehetően túlél majd engem, akár évtizedekkel, netán évszázadokkal is (ehhez persze igen szerencséseknek kell lenniük, és később is gondos, olykor javító kezekbe kerülniük; addigra én, mint alkotó bizonyára már feledésbe merülök).

A Kinizsi Százas évről évre való teljesítése és a Balaton-átúszás is egyfajta építés, építkezés, még ha nem is olyan kézzel fogható és - hétköznapi értelemben - hasznos, mint egy polc vagy egy szék. Viszont építése egészségünknek, akaraterőnknek, egész személyiségünknek, valamint a később unokáinknak mesélhető történeteknek. Építése saját "énmárkánknak", imidzsünknek (még ha ez esetemben az Iszinik 100 kudarcok miatt nem is teljesen töretlen).

Az építés, alkotás, értékteremtés élményének keresése (olykor hajszolása) motivál akkor is, amikor ezt a blogot írom. Van némi grafomániám és él bennem a vágy, hogy a gondolataimat, élményeimet megosszam másokkal, így a blogolást, tartalomépítést szinte nekem találták ki. Ezért fogom ezt a webnaplót még nagyon sokáig vezetni.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a personal branding
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
Kinizsi Százas - a motiváció