Ahogy idézetek után kutattam a korábbi évek Kinizsi Százas itinereiben, megakadt a szemem az 1987-es túrafüzet borítóján (a teljes füzet ide kattintva tekinthető meg pdf formátumban), melyen a kép bal oldalán látható, peckes keblű, meglehetősen rövid és testhez simuló nadrágot viselő hölgy csábít természetjárásra. Mellette a borítón a "gyere te is" szöveg szerepelt, erre utal az ujjával tett csalogató mozdulat.
De nem csak a borító bírt némi (persze - főleg mai szemmel - kellően finom és visszafogott) erotikus tartalommal, a belsőbb oldalakon is található két hasonló rajz: az egyik egy Polifoam reklám, a másik pedig egy ropogó tábortüzet figyelő hölgyet ábrázol, férfiszemnek tetsző pózokban.
Érdekesség, hogy sem a korábbi, sem a későbbi évek itinereiben nem található több ilyen jellegű illusztráció, egyedül az 1987-es tett egy kis kiruccanást az érzékiség felé (illetve mégis, bár csak egy-egy rajz erejéig: az 1988-asban egy erotikus ábrándot, az 1989-esben egy kukkoló sünt, az 1990-esben pedig női akt posztereket fedezhetnek fel a figyelmesebbek).
Kapcsolódó bejegyzés:
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
2012. február 27., hétfő
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
Van úgy, hogy valami ott van szinte az orrunk előtt, mégsem vesszük észre. Még régen olvastam, hogy az emberek nagy része a saját karóráját sem figyeli meg eléggé. Annyira csak a mutatók állására összpontosítunk, hogy a legtöbb ember nem képes felidézni, hogy mely számjegyek szerepelnek az órája számlapján, és melyek vannak csak vonalakkal megjelölve; hogy a négyes szám például 4-ként, IV-ként vagy a régies IIII formában olvasható-e rajta; vagy hogy a számlapon hol és milyen feliratok, esetleg milyen beosztású segédszámlapok találhatóak.
Hasonlóan voltam a Kinizsi Százas túrafüzetekben olvasható idézetekkel, melyek felett eddig teljesen átsiklottam. Már öt ilyen füzetem is van, de csak a napokban tudatosodott bennem, hogy ezekben egy-egy, a Kinizsi Százashoz ill. a gyalogláshoz, kitartáshoz, távolsághoz kapcsolódó citátum is található. Megnéztem Oszkár K100-as témájú weboldalát, melyen a korábbi évek itinerei is megtekinthetőek, és azt a felfedezést tettem, hogy ha nem is a kezdetek kezdetétől (1981-től), de 1992-től minden évben szerepel egy ilyen idézet, mottó a füzetekben.
Eddig is olvasható volt már számos bátorító idézet itt a Kinizsi Százas blogban, Henry Fordtól, Mark Twaintől és más szerzőktől, de most itt az ideje, hogy az "eredeti", a túrafüzetekben található idézeteket is összegyűjtsem és megosszam a blog látogatóival.
1992., a 12. Kinizsi Százas éve volt tehát az első esztendő, melyben ilyen mottó is gazdagította az itinert, méghozzá a Nobel-díjas amerikai író, Ernest Hemingway sorai:
"Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is ha nem élnek már benned remények és csodák..."
1993-ban az abban az évben elhunyt brit tengerész és író, Cyril Northcote Parkinson idézete volt olvasható a füzetben:
"A gyalogjárás, mint az egyik helyről a másikra való jutásnak módja olyannyira kiment a divatból, hogy (legjobb esetben) különcségnek tekintik. A golfpályán megengedhető, a repülőtéren elkerülhetetlen, de másutt csaknem ismeretlen."
1994-ben volt a legrövidebb az idézet, mindössze két szó. Móricz Zsigmond riportregényének címe ez a rövid és lényegre törő sor:
"Gyalogolni jó"
1995-ben Arany János Domokos napra c. versének négy sora biztatta a túra résztvevőit:
"Előtted a küzdés, előtted a pálya.
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."
1996-ban Dante Isteni színjátékból idézett gondolat adott erőt a túrázóknak:
"Hát talpra! Fittyet a fájdalomra, mert győz a lélek minden akadályon, csak a test súlya földre le ne vonja!"
1997-ben Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. drámai költeményéből vett idézet volt a mottó:
"...élj, s mozogj, hogy életet ne unj!"
1998-ban a híres francia építész, Le Corbusier sorai szerepeltek a túrafüzetben:
"A járművek arra kényszerítik az embereket, hogy fárasztó órákat töltsenek különböző válfajaikon, és lassan-lassan elfeledjenek egy minden egyébnél egészségesebb és természetesebb életműködést: a járást."
1999-ben Antione de Rivarol francia író sorait olvashatták a Kinizsi Százas résztvevői:
"Amikor 24 órával hamarabb van igazunk, mint az emberek többségének, 24 óra hosszat bolondnak néznek minket."
2000-ben az akkori igazságügy-miniszter, Dávid Ibolya (aki ha a Kinizsi Százast még nem is teljesítette, de rendszeres résztvevője a Balaton-átúszásnak) frappáns mondata ösztönözte olvasóit az egészséges életmódra:
"Gyógyszer helyett szedd a lábad!"
2001-ben Publilius Syrus ókori római költő gondolata volt a mottó:
"Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják"
2002-ben Márai Sándortól származott az idézet:
"Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről."
2003-ban Denis Diderot francia filozófusnak, az Enciklopédia szerkesztőjének, Az apáca c. regény írójának sora szolgált mottóul:
"Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény."
2004-ben Christian Fürchtegott Gellert német író, költő volt az idézet szerzője:
"Minden bolond talál egy még nagyobb bolondot, aki őt értékelni tudja."
2005-ben József Attila Altató c. versének egy sora volt a túra mottója:
"A távolságot, mint üveg golyót, megkapod"
2006-ban Rejtő Jenőtől eredt az idézet:
"bizonyos elvek és hagyományok tisztelete nélkül nehéz és göröngyös minden útja az életünknek, míg ha képesek vagyunk eszményeinkért lemondásra, úgy a göröngyös út is simán járható."
2007-ben a Biblia, a Zsoltárok könyve (74.14) volt a forrás:
"Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd..."
2008-ban a Száz év magány c. regény szerzője, a Nobel-díjas Gabriel Garcia Marquez egy gondolata szolgált mottóul:
"Ne sírj, mert véget ért. Mosolyogj, mert megtörtént."
2009-ben Goethe egy sora szerepelt az itinerben:
"Nincs csodálatosabb egyetlen napnál."
2010-ben 2007-hez hasonlóan a Bibliából, ezúttal Ézsaiás próféta könyvéből (48.17) származott az idézet:
"arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, melyen járnod kell."
2011-ben valamilyen okból újra az 1997-es Vörösmarty idézet szerepelt az itinerben - egy apró (ékezetnyi) különbség azért megfigyelhető (ez a pontosan idézett változat):
"...élj, s mozogj, hogy életet ne únj."
Ezek voltak tehát a Kinizsi Százas túrafüzeteiben eddig szereplő idézetek, melyek a teljesítménytúra résztvevőit elgondolkodásra késztették és biztatták. Hamarosan fény derül a 2012-es K100 itinerének mottójára is, a rajtban ill. az előnevezés alkalmával.
Ajánlott bejegyzések:
Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz
Hasonlóan voltam a Kinizsi Százas túrafüzetekben olvasható idézetekkel, melyek felett eddig teljesen átsiklottam. Már öt ilyen füzetem is van, de csak a napokban tudatosodott bennem, hogy ezekben egy-egy, a Kinizsi Százashoz ill. a gyalogláshoz, kitartáshoz, távolsághoz kapcsolódó citátum is található. Megnéztem Oszkár K100-as témájú weboldalát, melyen a korábbi évek itinerei is megtekinthetőek, és azt a felfedezést tettem, hogy ha nem is a kezdetek kezdetétől (1981-től), de 1992-től minden évben szerepel egy ilyen idézet, mottó a füzetekben.
Eddig is olvasható volt már számos bátorító idézet itt a Kinizsi Százas blogban, Henry Fordtól, Mark Twaintől és más szerzőktől, de most itt az ideje, hogy az "eredeti", a túrafüzetekben található idézeteket is összegyűjtsem és megosszam a blog látogatóival.
1992., a 12. Kinizsi Százas éve volt tehát az első esztendő, melyben ilyen mottó is gazdagította az itinert, méghozzá a Nobel-díjas amerikai író, Ernest Hemingway sorai:
"Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is ha nem élnek már benned remények és csodák..."
1993-ban az abban az évben elhunyt brit tengerész és író, Cyril Northcote Parkinson idézete volt olvasható a füzetben:
"A gyalogjárás, mint az egyik helyről a másikra való jutásnak módja olyannyira kiment a divatból, hogy (legjobb esetben) különcségnek tekintik. A golfpályán megengedhető, a repülőtéren elkerülhetetlen, de másutt csaknem ismeretlen."
1994-ben volt a legrövidebb az idézet, mindössze két szó. Móricz Zsigmond riportregényének címe ez a rövid és lényegre törő sor:
"Gyalogolni jó"
1995-ben Arany János Domokos napra c. versének négy sora biztatta a túra résztvevőit:
"Előtted a küzdés, előtted a pálya.
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."
1996-ban Dante Isteni színjátékból idézett gondolat adott erőt a túrázóknak:
"Hát talpra! Fittyet a fájdalomra, mert győz a lélek minden akadályon, csak a test súlya földre le ne vonja!"
1997-ben Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. drámai költeményéből vett idézet volt a mottó:
"...élj, s mozogj, hogy életet ne unj!"
1998-ban a híres francia építész, Le Corbusier sorai szerepeltek a túrafüzetben:
"A járművek arra kényszerítik az embereket, hogy fárasztó órákat töltsenek különböző válfajaikon, és lassan-lassan elfeledjenek egy minden egyébnél egészségesebb és természetesebb életműködést: a járást."
1999-ben Antione de Rivarol francia író sorait olvashatták a Kinizsi Százas résztvevői:
"Amikor 24 órával hamarabb van igazunk, mint az emberek többségének, 24 óra hosszat bolondnak néznek minket."
2000-ben az akkori igazságügy-miniszter, Dávid Ibolya (aki ha a Kinizsi Százast még nem is teljesítette, de rendszeres résztvevője a Balaton-átúszásnak) frappáns mondata ösztönözte olvasóit az egészséges életmódra:
"Gyógyszer helyett szedd a lábad!"
2001-ben Publilius Syrus ókori római költő gondolata volt a mottó:
"Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják"
2002-ben Márai Sándortól származott az idézet:
"Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről."
2003-ban Denis Diderot francia filozófusnak, az Enciklopédia szerkesztőjének, Az apáca c. regény írójának sora szolgált mottóul:
"Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény."
2004-ben Christian Fürchtegott Gellert német író, költő volt az idézet szerzője:
"Minden bolond talál egy még nagyobb bolondot, aki őt értékelni tudja."
2005-ben József Attila Altató c. versének egy sora volt a túra mottója:
"A távolságot, mint üveg golyót, megkapod"
2006-ban Rejtő Jenőtől eredt az idézet:
"bizonyos elvek és hagyományok tisztelete nélkül nehéz és göröngyös minden útja az életünknek, míg ha képesek vagyunk eszményeinkért lemondásra, úgy a göröngyös út is simán járható."
2007-ben a Biblia, a Zsoltárok könyve (74.14) volt a forrás:
"Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd..."
2008-ban a Száz év magány c. regény szerzője, a Nobel-díjas Gabriel Garcia Marquez egy gondolata szolgált mottóul:
"Ne sírj, mert véget ért. Mosolyogj, mert megtörtént."
2009-ben Goethe egy sora szerepelt az itinerben:
"Nincs csodálatosabb egyetlen napnál."
2010-ben 2007-hez hasonlóan a Bibliából, ezúttal Ézsaiás próféta könyvéből (48.17) származott az idézet:
"arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, melyen járnod kell."
2011-ben valamilyen okból újra az 1997-es Vörösmarty idézet szerepelt az itinerben - egy apró (ékezetnyi) különbség azért megfigyelhető (ez a pontosan idézett változat):
"...élj, s mozogj, hogy életet ne únj."
Ezek voltak tehát a Kinizsi Százas túrafüzeteiben eddig szereplő idézetek, melyek a teljesítménytúra résztvevőit elgondolkodásra késztették és biztatták. Hamarosan fény derül a 2012-es K100 itinerének mottójára is, a rajtban ill. az előnevezés alkalmával.
Ajánlott bejegyzések:
Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz
2012. február 25., szombat
Márkatörténet rovat: Hanwag, Lowa, Meindl
A márkatörténet rovat ezen bejegyzése az eddigiektől (Vibram talp, The North Face, Helly Hansen) eltérően egyszerre három, erdei körökben ismert márkát fog bemutatni, méghozzá a legnevesebb, minőségi német bakancs- és túracipő gyártókat.
A Hanwag, a Lowa és a Meindl triója olyasmi, mint a gépkocsik piacán az Audi, a BMW és a Mercedes hármasa (ráadásul mindhárom bakancsmárka bajor, és a felsorolt autógyártók közül is kettő, a kivétel a Bajorországgal szomszédos Baden-Württembergben székelő Mercedes-Benz), tehát jó minőségűek, élménnyé teszik a helyváltoztatást, továbbá nem olcsóak, és nem könnyű közülük választani - ha viszont sikerült a választás, akkor szinte garantált a későbbi márkahűség.
A Hanwag márkának a Kinizsi Százas teljesítménytúrával is van kapcsolata: 2010-ben a Hanwag (illetve a Fenix csoport, melyhez a Fjäll Räven és más brandek mellett tartozik) a jubileumi, 30. Kinizsi Százas támogatói között szerepelt, és az itinerben olvasható volt egy rövid ismertető a gyártó történetéről, lábbelijeinek speciális tulajdonságairól.
Érdekesség, hogy a Hanwag és a Lowa alapítói testvérek voltak, a márkanevek wag és wa szótagjai a Wagner családnév rövidítései: a két cégalapító Hans és Lorenz Wagner volt. Ez a familiáris kötelék nem egyedülálló a bajor cipő- ill. sportszermárkáknál, hiszen például az Adidas és a Puma cégeket elindító cipészek is egy családban nőttek fel (ráadásul az Adidas márkanév is hasonlóan képződött, mint a bakancsgyártó testvérpár brandjei: az alapító, Adi Dassler nevéből; míg azonban Adi és Rudolf Dassler - utóbbi a Puma atyja - között sokáig testvérháborús ellenségeskedés, észak-bajorországi kisvárosukat kettészakító gyűlölet volt, a Wagner családban csak versengés).
A Hanwag céget 1921-ben hozta létre Hans Wagner, míg testvére, Lorenz Wagner a saját gyárát két esztendővel később. A Hanwag jelenleg a már fentebb említett svéd Fenix csoporthoz tartozik, míg a Lowa legfőbb tulajdonosa 1993 óta - pénzügyi és örökösödési problémák után - az olasz Tecnica csoport (mely többek között a Tecnica, Nordica és Rollerblade márkáknak is gazdája). Harmadik testvérük, Adolf is maradt a kaptafánál, és őt is megcsapta a márkaalapítás szele: ő a Hochland cipőgyárat hozta létre Weichsben, szintén a '20-as években, cége azonban kevésbé bizonyult innovatívnak és maradandónak.
A Hanwag valamennyi modellje Európában készül (hazánkban is található egy gyáregységük), a legfejlettebb modelljeik pedig még mindig az alapítás helyén, Vierkirchenben születnek. A Hanwag bakancsok egyik jellemzője az ívelt, gördülő talp, mely könnyebb járást tesz lehetővé, és mivel a lábbeli orra így kevésbé hajlik meg lépés közben, tartósabbá is teszi azt.
Lorenz Wagner maradt a szülői ház városában, Jetzendorfban (nem követte testvérét Vierkirchenbe). Gyára folyamatosan bővült, ingatlanokat vásárolt a tehénistállótól kezdve a bezárt sörgyárig, és bár a későbbiekben többször is adódtak nehézségei, a márka szerencsére fennmaradt. Napjainkban a cipőgyárak közül a Lowa rendelkezik a legszigorúbb környezetvédelmi és munkavédelmi előírásokkal, és ezeket - honlapjuk szerint - a gyakorlatba is átültetik, nem csak beszélnek ill. írnak róla. A hulladékképződést is igyekeznek minimálisra szorítani, s a Lowa bakancsok a legtartósabbak a mezőnyben: átlagos élettartamuk 5-7 év. Jelenleg a Lowa az egyetlen bakancsgyár, mely ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkezik.
A Meindl-t a Wagnerek cégeinél valamivel később, de szintén az 1920-as években, 1928-ban alapította Lukas Meindl. A Meindl cipészdinasztia története azonban egészen 1683-ig nyúlik vissza, amikor Petrus Meindl megnyitotta műhelyét Kirchanschöringben. A Hanwaggal és a Lowával szemben a 200 dolgozót foglalkoztató Meindl még mindig teljesen a névadó család tulajdonában van. A Meindl Desert Fox (Sivatagi Róka) katonai bakancsát viselik a brit hadsereg egységei.
A három gyártót nem csak német, azon belül is bajor eredetük és az 1920-as években történt alapításuk kapcsolja össze (akárcsak napjainkban, akkor is világválság volt, a túrázás, hegymászás népszerűsödése azonban lehetővé tette fejlődésüket), hanem az is, hogy nagyrészt Vibram talppal látják el bakancsaikat és túracipőiket, és bakancsaik általában - akár többször is - újratalpalhatóak, ami jelentősen megnöveli élettartamukat.
(A leírt információk forrása a gyártók hivatalos weboldalai: hanwag.de, lowa.de, meindl.de, valamint a hozzájuk kapcsolódó Wikipédia szócikkek.)
Tippek:
Utazom.com - Hanwag bakancsok tesztje (2012. február)
Márkatörténet táblázat
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs
Trekking'n'style rovat: Feit Hiker X Ray bakancs
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs
A Hanwag, a Lowa és a Meindl triója olyasmi, mint a gépkocsik piacán az Audi, a BMW és a Mercedes hármasa (ráadásul mindhárom bakancsmárka bajor, és a felsorolt autógyártók közül is kettő, a kivétel a Bajorországgal szomszédos Baden-Württembergben székelő Mercedes-Benz), tehát jó minőségűek, élménnyé teszik a helyváltoztatást, továbbá nem olcsóak, és nem könnyű közülük választani - ha viszont sikerült a választás, akkor szinte garantált a későbbi márkahűség.
A Hanwag márkának a Kinizsi Százas teljesítménytúrával is van kapcsolata: 2010-ben a Hanwag (illetve a Fenix csoport, melyhez a Fjäll Räven és más brandek mellett tartozik) a jubileumi, 30. Kinizsi Százas támogatói között szerepelt, és az itinerben olvasható volt egy rövid ismertető a gyártó történetéről, lábbelijeinek speciális tulajdonságairól.
Érdekesség, hogy a Hanwag és a Lowa alapítói testvérek voltak, a márkanevek wag és wa szótagjai a Wagner családnév rövidítései: a két cégalapító Hans és Lorenz Wagner volt. Ez a familiáris kötelék nem egyedülálló a bajor cipő- ill. sportszermárkáknál, hiszen például az Adidas és a Puma cégeket elindító cipészek is egy családban nőttek fel (ráadásul az Adidas márkanév is hasonlóan képződött, mint a bakancsgyártó testvérpár brandjei: az alapító, Adi Dassler nevéből; míg azonban Adi és Rudolf Dassler - utóbbi a Puma atyja - között sokáig testvérháborús ellenségeskedés, észak-bajorországi kisvárosukat kettészakító gyűlölet volt, a Wagner családban csak versengés).
A Hanwag céget 1921-ben hozta létre Hans Wagner, míg testvére, Lorenz Wagner a saját gyárát két esztendővel később. A Hanwag jelenleg a már fentebb említett svéd Fenix csoporthoz tartozik, míg a Lowa legfőbb tulajdonosa 1993 óta - pénzügyi és örökösödési problémák után - az olasz Tecnica csoport (mely többek között a Tecnica, Nordica és Rollerblade márkáknak is gazdája). Harmadik testvérük, Adolf is maradt a kaptafánál, és őt is megcsapta a márkaalapítás szele: ő a Hochland cipőgyárat hozta létre Weichsben, szintén a '20-as években, cége azonban kevésbé bizonyult innovatívnak és maradandónak.
A Hanwag valamennyi modellje Európában készül (hazánkban is található egy gyáregységük), a legfejlettebb modelljeik pedig még mindig az alapítás helyén, Vierkirchenben születnek. A Hanwag bakancsok egyik jellemzője az ívelt, gördülő talp, mely könnyebb járást tesz lehetővé, és mivel a lábbeli orra így kevésbé hajlik meg lépés közben, tartósabbá is teszi azt.
Lorenz Wagner maradt a szülői ház városában, Jetzendorfban (nem követte testvérét Vierkirchenbe). Gyára folyamatosan bővült, ingatlanokat vásárolt a tehénistállótól kezdve a bezárt sörgyárig, és bár a későbbiekben többször is adódtak nehézségei, a márka szerencsére fennmaradt. Napjainkban a cipőgyárak közül a Lowa rendelkezik a legszigorúbb környezetvédelmi és munkavédelmi előírásokkal, és ezeket - honlapjuk szerint - a gyakorlatba is átültetik, nem csak beszélnek ill. írnak róla. A hulladékképződést is igyekeznek minimálisra szorítani, s a Lowa bakancsok a legtartósabbak a mezőnyben: átlagos élettartamuk 5-7 év. Jelenleg a Lowa az egyetlen bakancsgyár, mely ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkezik.
A Meindl-t a Wagnerek cégeinél valamivel később, de szintén az 1920-as években, 1928-ban alapította Lukas Meindl. A Meindl cipészdinasztia története azonban egészen 1683-ig nyúlik vissza, amikor Petrus Meindl megnyitotta műhelyét Kirchanschöringben. A Hanwaggal és a Lowával szemben a 200 dolgozót foglalkoztató Meindl még mindig teljesen a névadó család tulajdonában van. A Meindl Desert Fox (Sivatagi Róka) katonai bakancsát viselik a brit hadsereg egységei.
A három gyártót nem csak német, azon belül is bajor eredetük és az 1920-as években történt alapításuk kapcsolja össze (akárcsak napjainkban, akkor is világválság volt, a túrázás, hegymászás népszerűsödése azonban lehetővé tette fejlődésüket), hanem az is, hogy nagyrészt Vibram talppal látják el bakancsaikat és túracipőiket, és bakancsaik általában - akár többször is - újratalpalhatóak, ami jelentősen megnöveli élettartamukat.
(A leírt információk forrása a gyártók hivatalos weboldalai: hanwag.de, lowa.de, meindl.de, valamint a hozzájuk kapcsolódó Wikipédia szócikkek.)
Tippek:
Utazom.com - Hanwag bakancsok tesztje (2012. február)
Márkatörténet táblázat
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs
Trekking'n'style rovat: Feit Hiker X Ray bakancs
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs
2012. február 24., péntek
Idei első futásom a Margitszigeten
Tegnap kora délután kétszer körbekocogtam a Margitszigetet. Ez volt idén az első futásom, de így is korábban kezdtem a "futószezonomat", mint tavaly, amikor március közepén volt az első ilyen alkalom, ráadásul akkor nem kettő, hanem csak egy körrel indítottam az évet. Tavaly egyébként éppen tucatszor voltam kocogni a szigeten (legutóbb október legvégén, tehát majdnem négy hónap kihagyás után húztam tegnap újra futócipőt), a Vivicittával együtt így tizenháromszor futottam. Idén azért ennél több időt és alkalmat próbálok e testmozgásnak szentelni.
Kellemesen tavaszias idő volt. A szél fújt kicsit, de az jól is esett. Az első kört valamivel több mint fél óra alatt tettem meg, a másodikat pedig 5-10 perccel lassabban, pontosan nem mértem az időt. Végig a komfortzónámban maradtam, nagyon jólesett a mozgás. Éreztem, hogy bár a futást sokáig hanyagoltam, azért az őszi-téli időszak kemény túrái (az Iszinik 100 próbálkozások, Börzsöny éjszakai teljesítménytúra torzó) sok erőt adtak.
A hosszú szünet után így ennek a két körnek (bő 10 kilométernek) is örültem, remélem április elsejére, a Vivicittára sikerül felkészülnöm e táv duplájára, a félmaratonra, és ezzel eddigi életem legjobb formájába kerülnöm, s a Kinizsi Százasra is minden eddiginél komolyabban felkészülnöm.
(Megjegyzés: a HDR-nek tűnő fotó valójában egy egyszerű mobiltelefonnal készített kép, amit még egy 2009. szeptemberi futásom alkalmával fényképeztem, és a margitszigeti kocogásaimról szóló posztok állandó illusztrációja.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Már csak százat kell aludni a Kinizsi Százasig
Vivicittá 2011
Sprint
Kellemesen tavaszias idő volt. A szél fújt kicsit, de az jól is esett. Az első kört valamivel több mint fél óra alatt tettem meg, a másodikat pedig 5-10 perccel lassabban, pontosan nem mértem az időt. Végig a komfortzónámban maradtam, nagyon jólesett a mozgás. Éreztem, hogy bár a futást sokáig hanyagoltam, azért az őszi-téli időszak kemény túrái (az Iszinik 100 próbálkozások, Börzsöny éjszakai teljesítménytúra torzó) sok erőt adtak.
A hosszú szünet után így ennek a két körnek (bő 10 kilométernek) is örültem, remélem április elsejére, a Vivicittára sikerül felkészülnöm e táv duplájára, a félmaratonra, és ezzel eddigi életem legjobb formájába kerülnöm, s a Kinizsi Százasra is minden eddiginél komolyabban felkészülnöm.
(Megjegyzés: a HDR-nek tűnő fotó valójában egy egyszerű mobiltelefonnal készített kép, amit még egy 2009. szeptemberi futásom alkalmával fényképeztem, és a margitszigeti kocogásaimról szóló posztok állandó illusztrációja.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Már csak százat kell aludni a Kinizsi Százasig
Vivicittá 2011
Sprint
2012. február 22., szerda
Trekking'n'style rovat: Feit Hiker X Ray bakancs
Az ausztrál Feit cégnél kézzel, hagyományos technikával készülnek a lábbelik. A képen látható Feit Hiker X Ray modell érdekessége az áttetsző gumitalp (Vibram futófelülettel), mely látni engedi a belsőbb bambusz és parafa talprétegeket valamint az öltéseket - erre utal az X Ray (röntgensugár) elnevezés is.
A bőr felsőrészt ún. Goodyear-eljárással (lásd Wikipédia) készített szegély rögzíti a talphoz, így a bakancs még tartósabb (hasonlóan kinéző, varrott - vagy varrott hatású - szegéllyel olcsóbb cipőknél is találkozhatunk, de míg azoknál ez gyakran csak díszül szolgál, itt tényleges funkcióval bír, a struktúra meghatározó része). A kézműves lábbeli ára körülbelül 120.000 forint.
feitdirect.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Gucci bakancs
Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas Y-3 bakancs (Black Savage)
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs
A bőr felsőrészt ún. Goodyear-eljárással (lásd Wikipédia) készített szegély rögzíti a talphoz, így a bakancs még tartósabb (hasonlóan kinéző, varrott - vagy varrott hatású - szegéllyel olcsóbb cipőknél is találkozhatunk, de míg azoknál ez gyakran csak díszül szolgál, itt tényleges funkcióval bír, a struktúra meghatározó része). A kézműves lábbeli ára körülbelül 120.000 forint.
feitdirect.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Gucci bakancs
Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas Y-3 bakancs (Black Savage)
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs
2012. február 19., vasárnap
Gerecse 50
Ahogy néhány bejegyzéssel ezelőtt, a Kinizsi Százas blog első esztendejéről és a terveimről szóló poszt végén említettem, elhatároztam, hogy 2012-ben megyek majd a Gerecse 50 teljesítménytúrára is, mely április 28-án kerül majd megrendezésre (egy hónappal az április elsejei Vivicittá után, ahol úgy tervezem, hogy lefutom majd a félmaratoni távot; és három héttel a május 19-20-i Kinizsi Százas előtt).
Kamaszkoromban, a '90-es években ugyan voltam néhány 50 kilométeres (és pár hosszabb-rövidebb) teljesítménytúrán, például a Vértes 50-en is, de azt hiszem, a Gerecse 50 eddig kimaradt a trófeáim közül. És bár a Kinizsi Százast már 2007. óta rendszeresen teljesítem, más túrákra azóta csekély időt és figyelmet fordítottam, így a K100 árnyékában a Gerecse 50 sem mozgatta meg nagyon a fantáziámat. Pedig az ország legnépszerűbb teljesítménytúrájáról van szó, mely persze a barátságosabb távnak is köszönheti, hogy jóval többen indulnak rajta, mint a K100-on, és a teljesítési aránya is magasabb.
A Gerecse 50 múltja is csaknem olyan jelentős, mint a Kinizsi Százasé: míg az első K100 1981-ben került megrendezésre, addig az első 50 kilométeres gerecsei körtúra, hazánk második teljesítménytúrája (és a félszáz kilométeresek között így a legelső) egy évvel később.
(Közben rájöttem, hogy mi okozhatta bizonytalanságomat, hogy voltam-e már tizenévesen a G50-en vagy sem: most felidéződő emlékeim szerint édesapámmal és öcsémmel a túra egy - tán 20 kilométeres - résztávján vehettünk részt valamikor a '90-es évek közepén.)
Így hát a Kinizsi Százas (eddig 5 teljesítés), a Balaton-átúszás (szintén 5), a Vivicittá (2) és a Lokomotív 424 (1) mellett ezentúl a Gerecse 50 teljesítéseket is elkezdem gyűjteni (és remélem, hogy hamarosan az Iszinik 100-akat és a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrákat is).
Kapcsolódó bejegyzések:
Gerecse 50 térkép
Túrabeszámoló egy Gerecse 40-ről
Kamaszkoromban, a '90-es években ugyan voltam néhány 50 kilométeres (és pár hosszabb-rövidebb) teljesítménytúrán, például a Vértes 50-en is, de azt hiszem, a Gerecse 50 eddig kimaradt a trófeáim közül. És bár a Kinizsi Százast már 2007. óta rendszeresen teljesítem, más túrákra azóta csekély időt és figyelmet fordítottam, így a K100 árnyékában a Gerecse 50 sem mozgatta meg nagyon a fantáziámat. Pedig az ország legnépszerűbb teljesítménytúrájáról van szó, mely persze a barátságosabb távnak is köszönheti, hogy jóval többen indulnak rajta, mint a K100-on, és a teljesítési aránya is magasabb.
A Gerecse 50 múltja is csaknem olyan jelentős, mint a Kinizsi Százasé: míg az első K100 1981-ben került megrendezésre, addig az első 50 kilométeres gerecsei körtúra, hazánk második teljesítménytúrája (és a félszáz kilométeresek között így a legelső) egy évvel később.
(Közben rájöttem, hogy mi okozhatta bizonytalanságomat, hogy voltam-e már tizenévesen a G50-en vagy sem: most felidéződő emlékeim szerint édesapámmal és öcsémmel a túra egy - tán 20 kilométeres - résztávján vehettünk részt valamikor a '90-es évek közepén.)
Így hát a Kinizsi Százas (eddig 5 teljesítés), a Balaton-átúszás (szintén 5), a Vivicittá (2) és a Lokomotív 424 (1) mellett ezentúl a Gerecse 50 teljesítéseket is elkezdem gyűjteni (és remélem, hogy hamarosan az Iszinik 100-akat és a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrákat is).
Kapcsolódó bejegyzések:
Gerecse 50 térkép
Túrabeszámoló egy Gerecse 40-ről
2012. február 18., szombat
Trekking'n'style rovat: Gucci bakancs
Gucci túrabakancs? Igen. Ugyan a Gucci nem a legtipikusabb outdoor márka, de ez az akciósan 75.000 forintos (nem akciósan 150.000) bőrbakancs ár-érték arányát tekintve az egyik legjobb - és ikonikus mintájának köszönhetően leglátványosabb - vétel az olasz elegancia és a túrázás kedvelőinek (és azoknak, akik az Adidas Y-3 bakancsot túl formabontónak találják).
gucci.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Mezítláb a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs
gucci.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Mezítláb a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas Ransom bakancsok
Az Adidas és a kanadai Ransom stílusműhely együttműködésének eredménye a képen látható két bakancs. A felső olívazöld lábbeli egy Adidas Ransom Summit 2.0, míg az alsó, havasnak tűnő darab neve Adidas Ransom Crest (a Vibram hagyományos Carrarmato mintázatához nagyon hasonló kialakítású talppal).
ransomholdingco.com
(Nem ez az első "multibrand" bakancs itt a trekking'n'style rovatban: lásd a The North Face Back to Berkeley bakancs különleges kiadását.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas Y-3 bakancs (Black Savage)
ransomholdingco.com
(Nem ez az első "multibrand" bakancs itt a trekking'n'style rovatban: lásd a The North Face Back to Berkeley bakancs különleges kiadását.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas Y-3 bakancs (Black Savage)
Márkatörténet rovat: Helly Hansen
A Vibram talp és a The North Face után a következő outdoor brand itt a márkatörténet rovatban az 1877-ben alapított, norvég Helly Hansen.
A cég alapítója és névadója egy hajóskapitány, Helly Juell Hansen, aki tengerészeit kívánta megvédeni a zord időjárástól, széltől és esőtől, ezért feleségével (a szintén alliteráló nevű Margarethe Marennel) együtt viaszosvászon nadrágokat, kabátokat és viharkalapokat kezdett készíteni. Az olajjal átitatott erős, durva vászon tökéletes alapanyagnak bizonyult, így eljárását szabadalmaztatta is. Egy évvel később, 1878-ban pedig már a párizsi világkiállításon is megjelent termékeivel, sőt, elnyerte a kiállítás nagydíját.
Miután az alapító 1914-ben meghalt, cég vezetését fia, Leiv Helly-Hansen vette át. Az 1920-as években egy új anyagot fejlesztettek ki, a linoxot, melynek a viaszosvászonnál szebb felülete volt, és nem ragadt. A következő fontos évszám 1949, ekkor kezdtek a linox helyett (világelsőként) PVC-t használni víz- és szélálló ruházati termékeikhez. 1970-ben, két évtizedes fejlesztés után pedig (szintén elsőként a világon) előállították az első vízhatlan és lélegző anyagot, a Helly Tech-et. 1986-ban egy izzadságelvezető szövetet vezettek be, így az abból készült alsóruházat képes szárazon és melegen tartani a bőrt sportolás közben is.
A vállalat története tehát munkaruházattal indult, ezt követte az sport termékvonal (főképp extrém télisportokhoz, valamint túrázáshoz, hegymászáshoz), az 1990-es évektől pedig divatos - és árkategóriájuk miatt exkluzív - utcai ruházatként is egyre kedveltebbek az ellenálló HH lábbelik és ruhadarabok. Magam egyébként sokáig azt hittem, hogy a helly azt jelenti, hogy pokoli (valójában az hellish lenne), és tán egy extrém hegymászó beceneveként vált márkanévvé.
(Azért még a Helly Hansennel is előfordul, hogy egy termékük hibásnak és kevéssé strapabírónak bizonyul: a Tékozló Homár egyik klasszikusa azon vásárló panasza, akinek irodai használattól két nap alatt szétszakadt a HH nadrágja.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Márkatörténet rovat: The North Face
Márkatörténet rovat: Columbia
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
A cég alapítója és névadója egy hajóskapitány, Helly Juell Hansen, aki tengerészeit kívánta megvédeni a zord időjárástól, széltől és esőtől, ezért feleségével (a szintén alliteráló nevű Margarethe Marennel) együtt viaszosvászon nadrágokat, kabátokat és viharkalapokat kezdett készíteni. Az olajjal átitatott erős, durva vászon tökéletes alapanyagnak bizonyult, így eljárását szabadalmaztatta is. Egy évvel később, 1878-ban pedig már a párizsi világkiállításon is megjelent termékeivel, sőt, elnyerte a kiállítás nagydíját.
Miután az alapító 1914-ben meghalt, cég vezetését fia, Leiv Helly-Hansen vette át. Az 1920-as években egy új anyagot fejlesztettek ki, a linoxot, melynek a viaszosvászonnál szebb felülete volt, és nem ragadt. A következő fontos évszám 1949, ekkor kezdtek a linox helyett (világelsőként) PVC-t használni víz- és szélálló ruházati termékeikhez. 1970-ben, két évtizedes fejlesztés után pedig (szintén elsőként a világon) előállították az első vízhatlan és lélegző anyagot, a Helly Tech-et. 1986-ban egy izzadságelvezető szövetet vezettek be, így az abból készült alsóruházat képes szárazon és melegen tartani a bőrt sportolás közben is.
A vállalat története tehát munkaruházattal indult, ezt követte az sport termékvonal (főképp extrém télisportokhoz, valamint túrázáshoz, hegymászáshoz), az 1990-es évektől pedig divatos - és árkategóriájuk miatt exkluzív - utcai ruházatként is egyre kedveltebbek az ellenálló HH lábbelik és ruhadarabok. Magam egyébként sokáig azt hittem, hogy a helly azt jelenti, hogy pokoli (valójában az hellish lenne), és tán egy extrém hegymászó beceneveként vált márkanévvé.
(Azért még a Helly Hansennel is előfordul, hogy egy termékük hibásnak és kevéssé strapabírónak bizonyul: a Tékozló Homár egyik klasszikusa azon vásárló panasza, akinek irodai használattól két nap alatt szétszakadt a HH nadrágja.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Márkatörténet rovat: The North Face
Márkatörténet rovat: Columbia
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
A halál
Nemrég másodszor találkoztam közvetlenül a halállal. Először akkor, amikor kilenc éve holtan találtam otthon édesapámat, épp egy kirándulásomról hazatérve. Infarktusa volt.
Másodszor pedig néhány nappal ezelőtt, a vonaton. Szemem helyett most a fülemmel; most ismeretlenül, de közvetlenül a pillanattal találkoztam, amikor valakinek véget ér az élete. Már majdnem Tata állomásra ért a vonat, amikor úgy 5-10 másodpercig, de lehet hogy valamivel tovább hangos recsegést-ropogást lehetett hallani, mintha ágak, gallyak törtek volna, és az erőteljesen fékező motorvonat is megrázkódott. Valentin nap volt, egy csalódott fiatal szerelmes feküdt a sínekre.
Három órán át állt a vonat a nyílt pályán, amíg a helyszínelés tartott, és elszállították a holttestet. Egy utastársammal és a jegyvizsgálóval beszélgettünk aztán, életről, halálról, szerelemről, gyászmunkáról, depresszióról.
Tulajdonképpen a kirándulás, túrázás arra is ráébreszti az embert, hogy akár egy ösvénynek, az életnek is vannak mélypontjai és csúcsai, és egyik követi a másikat: lejtő után emelkedő jön, és fordítva. És nincs az a völgy, amiből ne lenne valami kivezető út felfelé, egy szép kilátás, panoráma irányába.
Kapcsolódó bejegyzések:
Miért nem leszek öngyilkos?
Édesapám emléke
A Gyatlov túra tragédiája
Sokszoros Kinizsi Százas teljesítő az etiópiai tragédia egyik áldozata
Másodszor pedig néhány nappal ezelőtt, a vonaton. Szemem helyett most a fülemmel; most ismeretlenül, de közvetlenül a pillanattal találkoztam, amikor valakinek véget ér az élete. Már majdnem Tata állomásra ért a vonat, amikor úgy 5-10 másodpercig, de lehet hogy valamivel tovább hangos recsegést-ropogást lehetett hallani, mintha ágak, gallyak törtek volna, és az erőteljesen fékező motorvonat is megrázkódott. Valentin nap volt, egy csalódott fiatal szerelmes feküdt a sínekre.
Három órán át állt a vonat a nyílt pályán, amíg a helyszínelés tartott, és elszállították a holttestet. Egy utastársammal és a jegyvizsgálóval beszélgettünk aztán, életről, halálról, szerelemről, gyászmunkáról, depresszióról.
Tulajdonképpen a kirándulás, túrázás arra is ráébreszti az embert, hogy akár egy ösvénynek, az életnek is vannak mélypontjai és csúcsai, és egyik követi a másikat: lejtő után emelkedő jön, és fordítva. És nincs az a völgy, amiből ne lenne valami kivezető út felfelé, egy szép kilátás, panoráma irányába.
Kapcsolódó bejegyzések:
Miért nem leszek öngyilkos?
Édesapám emléke
A Gyatlov túra tragédiája
Sokszoros Kinizsi Százas teljesítő az etiópiai tragédia egyik áldozata
2012. február 17., péntek
A Kinizsi Százas blog első éve
Körülbelül egy éve, hogy elkezdtem rendszeresen vezetni a Kinizsi Százas blogot, bár e webnapló születésének időpontját nem is olyan egyszerű meghatározni.
Az elindítása ugyanis már 2009 júniusában eszembe jutott, akkor írtam az első bejegyzést, de ezután hosszú szünet következett, és csak bő másfél évvel később, 2011 januárjában nyúltam újra a bloghoz, aminek az adott apropót, hogy elkészítettem a Kinizsi Százas kvízt és összeállítottam, megszerkesztettem a kinizsi-szazas.lap.hu oldalt.
Az igazi "áttörés" 2011 márciusában történt, amikor nagy erővel álltam neki az írásnak, tartalomépítésnek. Abban a hónapban 21 bejegyzés született (ami azóta persze már nem példa nélküli, hiszen több olyan hónap is volt, hogy ennél is több posztot írtam a blogba; 2011-ben összesen 217 írás látott napvilágot).
Később aztán a korábbi, 2007-es, 2008-as, 2009-es és 2010-es Kinizsi Százas teljesítéseimet is megemlítettem egy-egy rövid bejegyzésben (emiatt úgy tűnhet, mintha már 2007-ben elkezdtem volna vezetni ezt a blogot), az első részletes beszámolót pedig a 2011-es, ötödik teljesítésemről írtam, az akkor már javában aktív és "feltörekvő" webnaplóba.
Elkezdtem magam egyre jobban beleásni a Kinizsi Százas történetébe, a túrákkal kapcsolatos információkba. Elkészítettem a Nagy Kinizsi Százas táblázatot, egy érdekes interjút Kovalik Andrással, a túra egyik atyjával, majd lett egy (még csiszolandó) társasjáték ötletem is a túrával kapcsolatban.
A Kinizsi Százassal kapcsolatos konkrétumok és a szorosan a túrához kötődő gondolatok mellett írtam több "túra-matematika" témájú bejegyzést, melyek a számok, nagyságrendek iránt fogékonyak számára lehetnek érdekesek, míg másokat a trekking'n'style vagy a márkatörténet rovat írásai köthetnek jobban le.
A blog látogatottsága már a tavalyi Kinizsi Százas környékén erősen megnövekedett és valamennyire ismert lett ez a webnapló, várhatóan ebben az évben - a túra közeledtével - a forgalom még jelentősebb lesz, hiszen már egy élő, bejegyzésekben gazdag és némi múlttal rendelkező blog várja az olvasókat (a legtöbben egyébként egy, a Kinizsi Százashoz nem túl szorosan kapcsolódó, hátborzongató posztot, a Gyatlov-túra tragédiáját olvasták, és a világ legdrágább túrabakancsára is sokan kíváncsiak voltak).
Visszakanyarodva a korábbi K100 "gyaloglataimhoz": mielőtt a sikerszériám után kezdhettem volna magam egy kicsit "szuperhősnek" érezni a zsinórban ötből öt teljesítésem okán, 2011 végén és 2012 elején a kudarcba is sikerült belekóstolnom, amikor az Iszinik 100-zal (majd pedig a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrával) bizony meggyűlt a bajom. Ezek azonban "személyiségformáló hatásúak" voltak, úgy erősítettek testben és lélekben, hogy közben rádöbbentettek gyengeségeimre, további fejlődésre ösztönöztek, így remélem, hogy előbb-utóbb ezekkel a túrákkal kapcsolatban is sikeres teljesítésről számolhatok majd be. Sőt tervezem, hogy még idén egy 100 kilométer feletti gyaloglatba is belevágom a fejszém, pontosabban a bakancsom és a túrabotom.
Röviden ennyit blogom történetéről és a terveimről. A közelgő (hiszen már kevesebb mint 100 nap van hátra) Kinizsi Százasra jó felkészülést kívánok e blog minden olvasójának!
(Én most egy ideig a futásra koncentrálok, hogy azzal is erősítsem magam; idén megpróbálom - életemben először - lefutni a félmaratont a Vivicittá alkalmával; a következő túra pedig, amin biztosan ott leszek, és ami barátságos szintkülönbségével már nem fog úgy kifogni rajtam, mint az extrém Börzsöny éjszakai, a Gerecse 50 lesz; bevallom, a Gerecse 50-nel kapcsolatban kicsit összefolynak az emlékeim, tizenhét-tizennyolc évesen mintha teljesítettem volna, de öcsém szerint keverem a Vértes 50-nel - amit biztosan teljesítettem akkoriban -, így meglehet, hogy az idei lesz az első Gerecse 50-em.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a personal branding
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Az elindítása ugyanis már 2009 júniusában eszembe jutott, akkor írtam az első bejegyzést, de ezután hosszú szünet következett, és csak bő másfél évvel később, 2011 januárjában nyúltam újra a bloghoz, aminek az adott apropót, hogy elkészítettem a Kinizsi Százas kvízt és összeállítottam, megszerkesztettem a kinizsi-szazas.lap.hu oldalt.
Az igazi "áttörés" 2011 márciusában történt, amikor nagy erővel álltam neki az írásnak, tartalomépítésnek. Abban a hónapban 21 bejegyzés született (ami azóta persze már nem példa nélküli, hiszen több olyan hónap is volt, hogy ennél is több posztot írtam a blogba; 2011-ben összesen 217 írás látott napvilágot).
Később aztán a korábbi, 2007-es, 2008-as, 2009-es és 2010-es Kinizsi Százas teljesítéseimet is megemlítettem egy-egy rövid bejegyzésben (emiatt úgy tűnhet, mintha már 2007-ben elkezdtem volna vezetni ezt a blogot), az első részletes beszámolót pedig a 2011-es, ötödik teljesítésemről írtam, az akkor már javában aktív és "feltörekvő" webnaplóba.
Elkezdtem magam egyre jobban beleásni a Kinizsi Százas történetébe, a túrákkal kapcsolatos információkba. Elkészítettem a Nagy Kinizsi Százas táblázatot, egy érdekes interjút Kovalik Andrással, a túra egyik atyjával, majd lett egy (még csiszolandó) társasjáték ötletem is a túrával kapcsolatban.
A Kinizsi Százassal kapcsolatos konkrétumok és a szorosan a túrához kötődő gondolatok mellett írtam több "túra-matematika" témájú bejegyzést, melyek a számok, nagyságrendek iránt fogékonyak számára lehetnek érdekesek, míg másokat a trekking'n'style vagy a márkatörténet rovat írásai köthetnek jobban le.
A blog látogatottsága már a tavalyi Kinizsi Százas környékén erősen megnövekedett és valamennyire ismert lett ez a webnapló, várhatóan ebben az évben - a túra közeledtével - a forgalom még jelentősebb lesz, hiszen már egy élő, bejegyzésekben gazdag és némi múlttal rendelkező blog várja az olvasókat (a legtöbben egyébként egy, a Kinizsi Százashoz nem túl szorosan kapcsolódó, hátborzongató posztot, a Gyatlov-túra tragédiáját olvasták, és a világ legdrágább túrabakancsára is sokan kíváncsiak voltak).
Visszakanyarodva a korábbi K100 "gyaloglataimhoz": mielőtt a sikerszériám után kezdhettem volna magam egy kicsit "szuperhősnek" érezni a zsinórban ötből öt teljesítésem okán, 2011 végén és 2012 elején a kudarcba is sikerült belekóstolnom, amikor az Iszinik 100-zal (majd pedig a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrával) bizony meggyűlt a bajom. Ezek azonban "személyiségformáló hatásúak" voltak, úgy erősítettek testben és lélekben, hogy közben rádöbbentettek gyengeségeimre, további fejlődésre ösztönöztek, így remélem, hogy előbb-utóbb ezekkel a túrákkal kapcsolatban is sikeres teljesítésről számolhatok majd be. Sőt tervezem, hogy még idén egy 100 kilométer feletti gyaloglatba is belevágom a fejszém, pontosabban a bakancsom és a túrabotom.
Röviden ennyit blogom történetéről és a terveimről. A közelgő (hiszen már kevesebb mint 100 nap van hátra) Kinizsi Százasra jó felkészülést kívánok e blog minden olvasójának!
(Én most egy ideig a futásra koncentrálok, hogy azzal is erősítsem magam; idén megpróbálom - életemben először - lefutni a félmaratont a Vivicittá alkalmával; a következő túra pedig, amin biztosan ott leszek, és ami barátságos szintkülönbségével már nem fog úgy kifogni rajtam, mint az extrém Börzsöny éjszakai, a Gerecse 50 lesz; bevallom, a Gerecse 50-nel kapcsolatban kicsit összefolynak az emlékeim, tizenhét-tizennyolc évesen mintha teljesítettem volna, de öcsém szerint keverem a Vértes 50-nel - amit biztosan teljesítettem akkoriban -, így meglehet, hogy az idei lesz az első Gerecse 50-em.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a personal branding
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Legalább 100 kilométeres túrák összehasonlító táblázata
A legalább 100 kilométeres túrák közül a Kinizsi Százas a legkönnyebb? c. bejegyzésben leírtak adták az ötletet, hogy készítsek egy összehasonlító táblázatot az említett, száz kilométeres és hosszabb teljesítménytúrákról. Mindezt a teljesség igénye nélkül, de a Kinizsi Százas mellett minél több ismert túrát felsorolva (BEAC Maxi, Iszinik 100, Kazinczy 200, Mátra 115, Rockenbauer 130, stb.).
Kidolgoztam egy képletet is, mellyel nagyjából meghatározható, hogy egy adott túra a táv, a szintkülönbség és az évszak (hónap) függvényében mennyire nehezen teljesíthető, valamint nehézsége hogyan aránylik a Kinizsi Százaséhoz.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Nagy Kinizsi Százas táblázat
Kidolgoztam egy képletet is, mellyel nagyjából meghatározható, hogy egy adott túra a táv, a szintkülönbség és az évszak (hónap) függvényében mennyire nehezen teljesíthető, valamint nehézsége hogyan aránylik a Kinizsi Százaséhoz.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Nagy Kinizsi Százas táblázat
2012. február 15., szerda
Trekking'n'style rovat: Adidas Y-3 bakancs (Black Savage)
Az Adidas Y-3 kollekciójába tartozó, tehát a japán Yohji Yamamoto divattervező közreműködésével készített bakancs, melyet a fűrészfogszerű, trikolór talp, a vastag cipőfűző és bőrfedele, valamint az Adidas Superstar cipőkről ismert klasszikus fehér gumiorr tesz különlegessé. Az első pillantásra elég szokatlan és extravagáns lábbeli neve Black Savage, azaz "fekete vadember", ára pedig 470 dollár (valamivel több mint 100.000 forint), de ez még mindig csak ötöde annak, mint amennyibe a világ legdrágább túrabakancsa kerül.
slamxhype.com
ssense.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs
slamxhype.com
ssense.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs
2012. február 13., hétfő
Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra
Pénteken kaptam egy e-mailt Suvlajtól (akiről kiderült, hogy blogom rendszeres olvasója), melyben megkérdezte, hogy van-e kedvem részt venni a másnap, szombaton megrendezésre kerülő, 47 kilométeres Börzsöny éjszakai teljesítménytúrán. Így fogalmazott, az Iszinik 100 kísérleteimre utalva: "helyrepofozhatod vele kicsit a kedvedet meg a csorbát szenvedett önértékelésedet, jó móka lesz."
Nem sokat gondolkodtam a dolgon (bevallom, a túrának sem néztem részletesen utána; legutóbb egyébként a Lokomotív 424 teljesítménytúra alkalmával jártam a Börzsönyben), szinte azonnal küldtem az igenlő választ. Rövid levélváltás után megbeszéltük, hogy Budapesten, a Batthyány téren találkozunk szombat délben, és autóval megyünk a célba, Királyrétre. Ott leteszi az autót, majd pedig gyalog sétálunk át a rajthoz, Kemencére, a Kőrózsa panzióba. Tehát egy kis nehezítéssel, egy 15-16 kilométeres nappali "bemelegítéssel" kezdjük az amúgy sem könnyű teljesítménytúrát.
(Suvlaj beceneve és neve valahonnan ismerősen csengett, de csak később jöttem rá honnan: már a tavalyi Kinizsi Százas után is váltottunk pár levelet: írta, hogy ő volt az egyik tagja a beszámolómban említett vidám társaságnak, akik a zombikról beszélgettek. Suvlajjal egyébként fej-fej mellett haladunk a K100 teljesítéseket tekintve: mindketten 2007-ben kezdtük, és azóta minden évben teljesítettük.)
Így is történt: délben találkoztunk, negyed kettő körül pedig már Királyréten is voltunk, és nekivágtunk a hegyeknek. Ha jól emlékszem, öt előtt értünk át Kemencére. Részben az éjszakai túra útvonalán haladtunk, persze úgy, hogy minél kevesebb emelkedő legyen, hogy ne fárasszuk ki magunkat túlságosan. Jó darabon az elhagyott, alámosott kisvasút mellett vezetett az út, mely sokszor levegőben lógó, elhajlott sínszálaival úgy festett, mint valami kísérteties, erdei hullámvasút.
Az utat végigbeszélgettük, szóba került, hogy merre lakik Budapesten - kiderült, hogy egy exbarátnőm egykori albérletétől mindössze pár sarokra, míg Kemence pedig egy másik volt barátnőmet idézte fel, akinek ott lakott a nagymamája. Ezzel kapcsolatban megállapítottuk, hogy milyen érdekes - ugyanakkor természetes -, hogy az emberek, még ha olykor egymástól csak pár utcányira is játszódik az életük, de még akár egy utcában is játszódhat, vagy szomszédok is lehetnek, mennyire nem tudnak egymásról, nem részei egymás életének - de elég egy ilyen dolog, mint például ez a túra, hogy beszélgetni kezdjünk. Említettem a blog vezetését is, mint hasonló "misztikumot": írok, és nem tudom, hogy mikor, ki és hol fogja olvasni, de éppen ez benne az érdekes.
Tehát öt előtt már a rajtnál voltunk. A Kőrózsában ettünk (én rántott sajtot hasábburgonyával), pihentünk, és lassan elkezdtek érkezni a szervezők és résztvevők.
Ami a túrát illeti: mitől nehezebb, mint például a hasonló távolságon megrendezett Gerecse 50? Egyrészt attól ugye, hogy éjszaka van. Másrészt attól, hogy télen, jelen esetben hóban, fagyban. Harmadrészt pedig attól, hogy míg a Gerecse 50-en 1345 méter emelkedőt kell legyőzni, itt csaknem a dupláját: 2595 métert (majdnem annyit, mint a Kinizsi Százason 100 kilométer alatt). Ráadásul nekünk úgy, hogy már gyalogoltunk előtte bő 15 kilométert.
Hatkor, immár sötétben, útra keltünk. Illetve mégsem teljesen sötétben: tán még a fejlámpára sem lett volna szükség, úgy világított a mindent beterítő hó. Az első kilométereken Asciimo-val, az Iszinik 100 szervezőjével is találkoztam, üdvözöltem (most ő volt az egyik pontőr). Azonban rögtön az első szakaszon, Kemencéről Magosfára tartva kiderült, hogy nincs elég fizikai erőm ehhez az emelkedőkben gazdag túrához, legalábbis Suvlajjal biztosan nem tudom tartani a tempót, így különváltak útjaink.
Még Magosfa környékén csatlakoztam egy sráchoz, Gáborhoz, akivel volt egy kis eltévedésünk is (Csóványosra keveredtünk, pedig oda csak később kellett volna érnünk). Együtt haladtunk, és aztán később a túrát is együtt adtuk fel.
Rakottyás-völgyből Csóványosra tartva a teám is elfogyott a kulacsból (amíg tudtam, a még melegen maradt teába egy kis havat is szórtam, hogy még több folyadékot vehessek magamhoz), viszont találtam a táskámban egy fagyott almát: még tán sosem ettem ennyire finom almát, hideg és lédús húsával olyan volt, mintha fagylalt lett volna. Havat önmagában nem mertem inni, mert hallottam, hogy veszélyes lehet, mivel nincsenek benne ásványi anyagok, így az ember csak még szomjasabb lesz tőle, ráadásul tönkreteheti a sóháztartást. Úgy éreztem így magam, mint egy hajótörött az óceánon: körülöttem a mérhetetlen mennyiségű víz, mégsem csillapíthatom vele a szomjam. Bár elég hideg volt, és a borostámról szinte jégcsapok lógtak, a réteges öltözetnek és a folyamatos mozgásnak köszönhetően egyáltalán nem fáztam (apropó: a felemás kesztyűm volt rajtam).
Csóványosra érve akkora késést szedtünk össze, hogy már bezárt az ellenőrzőpont, így aztán a túrából való minél előbbi kiszállási lehetőség felé vettük az irányt: a Spartacus-ház felé, ahonnan pedig a célba sétáltunk (hajnali 3 körül érhettünk be). Így összesen nagyjából 15 + 30, azaz 45 kilométert tettem meg az éjszaka.
Ennek a túrának is volt tanulsága: az emelkedőkhöz még sokat kell edzenem, erősödnöm. Suvlaj szerint - és én is így gondolom - erre a legjobb módszer a futás, így pár héten belül nekilátok egy komoly futóedzésnek (eddig legfeljebb 10-12 kilométert, azaz a hagyományos Vivicittát tudtam lefutni, de úgy tervezem, hogy tavasszal felkészülök a 21 kilométeres Vivicittá félmaratonra).
Suvlaj (aki - velem szemben - sikeresen teljesítette a túrát) azzal is biztatott, hogy igaz ugyan, hogy az Iszinik 100 és a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra nem sikerült, de ezeknek köszönhetően azért sokat túráztam, edzettem az őszi-téli időszakban, aminek később meglesz az eredménye. Én is ebben bízom, hiszen gyaloglásban, kilométerekben ennyire gazdag telem még sosem volt. Tehát az idei Kinizsi Százasba is edzettebben vágok majd bele, mint eddig bármikor - még ha ezek az edzések önmagukban tekintve kudarcok is voltak. De remélem, hogy legalább egyszer, tán a következő alkalommal az Iszinik 100-at és a Börzsöny éjszakai túrát is sikerül legyőznöm. És feladás ide vagy oda, azért gazdagabb lettem egy komoly téli túra tapasztalataival, és - ismét - több érdekes embert is megismerhettem.
Kapcsolódó bejegyzések:
Csoportos Privát Iszinik - tapasztalatok, gondolatok, csalódás, szenvedés
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
Nem sokat gondolkodtam a dolgon (bevallom, a túrának sem néztem részletesen utána; legutóbb egyébként a Lokomotív 424 teljesítménytúra alkalmával jártam a Börzsönyben), szinte azonnal küldtem az igenlő választ. Rövid levélváltás után megbeszéltük, hogy Budapesten, a Batthyány téren találkozunk szombat délben, és autóval megyünk a célba, Királyrétre. Ott leteszi az autót, majd pedig gyalog sétálunk át a rajthoz, Kemencére, a Kőrózsa panzióba. Tehát egy kis nehezítéssel, egy 15-16 kilométeres nappali "bemelegítéssel" kezdjük az amúgy sem könnyű teljesítménytúrát.
(Suvlaj beceneve és neve valahonnan ismerősen csengett, de csak később jöttem rá honnan: már a tavalyi Kinizsi Százas után is váltottunk pár levelet: írta, hogy ő volt az egyik tagja a beszámolómban említett vidám társaságnak, akik a zombikról beszélgettek. Suvlajjal egyébként fej-fej mellett haladunk a K100 teljesítéseket tekintve: mindketten 2007-ben kezdtük, és azóta minden évben teljesítettük.)
Így is történt: délben találkoztunk, negyed kettő körül pedig már Királyréten is voltunk, és nekivágtunk a hegyeknek. Ha jól emlékszem, öt előtt értünk át Kemencére. Részben az éjszakai túra útvonalán haladtunk, persze úgy, hogy minél kevesebb emelkedő legyen, hogy ne fárasszuk ki magunkat túlságosan. Jó darabon az elhagyott, alámosott kisvasút mellett vezetett az út, mely sokszor levegőben lógó, elhajlott sínszálaival úgy festett, mint valami kísérteties, erdei hullámvasút.
Az utat végigbeszélgettük, szóba került, hogy merre lakik Budapesten - kiderült, hogy egy exbarátnőm egykori albérletétől mindössze pár sarokra, míg Kemence pedig egy másik volt barátnőmet idézte fel, akinek ott lakott a nagymamája. Ezzel kapcsolatban megállapítottuk, hogy milyen érdekes - ugyanakkor természetes -, hogy az emberek, még ha olykor egymástól csak pár utcányira is játszódik az életük, de még akár egy utcában is játszódhat, vagy szomszédok is lehetnek, mennyire nem tudnak egymásról, nem részei egymás életének - de elég egy ilyen dolog, mint például ez a túra, hogy beszélgetni kezdjünk. Említettem a blog vezetését is, mint hasonló "misztikumot": írok, és nem tudom, hogy mikor, ki és hol fogja olvasni, de éppen ez benne az érdekes.
Tehát öt előtt már a rajtnál voltunk. A Kőrózsában ettünk (én rántott sajtot hasábburgonyával), pihentünk, és lassan elkezdtek érkezni a szervezők és résztvevők.
Ami a túrát illeti: mitől nehezebb, mint például a hasonló távolságon megrendezett Gerecse 50? Egyrészt attól ugye, hogy éjszaka van. Másrészt attól, hogy télen, jelen esetben hóban, fagyban. Harmadrészt pedig attól, hogy míg a Gerecse 50-en 1345 méter emelkedőt kell legyőzni, itt csaknem a dupláját: 2595 métert (majdnem annyit, mint a Kinizsi Százason 100 kilométer alatt). Ráadásul nekünk úgy, hogy már gyalogoltunk előtte bő 15 kilométert.
Hatkor, immár sötétben, útra keltünk. Illetve mégsem teljesen sötétben: tán még a fejlámpára sem lett volna szükség, úgy világított a mindent beterítő hó. Az első kilométereken Asciimo-val, az Iszinik 100 szervezőjével is találkoztam, üdvözöltem (most ő volt az egyik pontőr). Azonban rögtön az első szakaszon, Kemencéről Magosfára tartva kiderült, hogy nincs elég fizikai erőm ehhez az emelkedőkben gazdag túrához, legalábbis Suvlajjal biztosan nem tudom tartani a tempót, így különváltak útjaink.
Még Magosfa környékén csatlakoztam egy sráchoz, Gáborhoz, akivel volt egy kis eltévedésünk is (Csóványosra keveredtünk, pedig oda csak később kellett volna érnünk). Együtt haladtunk, és aztán később a túrát is együtt adtuk fel.
Rakottyás-völgyből Csóványosra tartva a teám is elfogyott a kulacsból (amíg tudtam, a még melegen maradt teába egy kis havat is szórtam, hogy még több folyadékot vehessek magamhoz), viszont találtam a táskámban egy fagyott almát: még tán sosem ettem ennyire finom almát, hideg és lédús húsával olyan volt, mintha fagylalt lett volna. Havat önmagában nem mertem inni, mert hallottam, hogy veszélyes lehet, mivel nincsenek benne ásványi anyagok, így az ember csak még szomjasabb lesz tőle, ráadásul tönkreteheti a sóháztartást. Úgy éreztem így magam, mint egy hajótörött az óceánon: körülöttem a mérhetetlen mennyiségű víz, mégsem csillapíthatom vele a szomjam. Bár elég hideg volt, és a borostámról szinte jégcsapok lógtak, a réteges öltözetnek és a folyamatos mozgásnak köszönhetően egyáltalán nem fáztam (apropó: a felemás kesztyűm volt rajtam).
Csóványosra érve akkora késést szedtünk össze, hogy már bezárt az ellenőrzőpont, így aztán a túrából való minél előbbi kiszállási lehetőség felé vettük az irányt: a Spartacus-ház felé, ahonnan pedig a célba sétáltunk (hajnali 3 körül érhettünk be). Így összesen nagyjából 15 + 30, azaz 45 kilométert tettem meg az éjszaka.
Ennek a túrának is volt tanulsága: az emelkedőkhöz még sokat kell edzenem, erősödnöm. Suvlaj szerint - és én is így gondolom - erre a legjobb módszer a futás, így pár héten belül nekilátok egy komoly futóedzésnek (eddig legfeljebb 10-12 kilométert, azaz a hagyományos Vivicittát tudtam lefutni, de úgy tervezem, hogy tavasszal felkészülök a 21 kilométeres Vivicittá félmaratonra).
Suvlaj (aki - velem szemben - sikeresen teljesítette a túrát) azzal is biztatott, hogy igaz ugyan, hogy az Iszinik 100 és a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra nem sikerült, de ezeknek köszönhetően azért sokat túráztam, edzettem az őszi-téli időszakban, aminek később meglesz az eredménye. Én is ebben bízom, hiszen gyaloglásban, kilométerekben ennyire gazdag telem még sosem volt. Tehát az idei Kinizsi Százasba is edzettebben vágok majd bele, mint eddig bármikor - még ha ezek az edzések önmagukban tekintve kudarcok is voltak. De remélem, hogy legalább egyszer, tán a következő alkalommal az Iszinik 100-at és a Börzsöny éjszakai túrát is sikerül legyőznöm. És feladás ide vagy oda, azért gazdagabb lettem egy komoly téli túra tapasztalataival, és - ismét - több érdekes embert is megismerhettem.
Kapcsolódó bejegyzések:
Csoportos Privát Iszinik - tapasztalatok, gondolatok, csalódás, szenvedés
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
A legalább 100 kilométeres túrák közül a Kinizsi Százas a legkönnyebb?
Egy társaság a 100 kilométeres és afeletti teljesítménytúrákról beszélgetett, és arra jutottak, hogy ebben a kategóriában a Kinizsi Százas a legkönnyebb. Szerényen-álszerényen hozzáfűztem: "meglehet, hiszen azt én is tudtam teljesíteni". Sőt, eddig még egyszer sem vallottam kudarcot, míg más, hasonló távú vagy akár rövidebb túrák már fogtak ki rajtam.
Relatív könnyűsége ellenére persze a K100 sem gyermekjáték, ahogy egy ismerősöm mondta: "száz kilométer az száz kilométer". A Kinizsi Százasban egyébként nem csupán a lélektani határt jelentő távolság a tiszteletreméltó, hanem a múltja, szerepe is: ez volt Magyarország első teljesítménytúrája, 1981 óta minden évben megrendezésre került, és idén májusban sem fog elmaradni (érdemes elolvasni a túra egyik atyjával, Kovalik Andrással készített interjút).
Ha nem születik meg a Kinizsi Százas, feltehetően az egész hazai teljesítménytúrázás máshogy alakul, és szegényebb lenne. Valószínűleg 100 km feletti túrák sem lennének, hiszen a K100 kimondatlanul is egyfajta etalon, és nélküle tán az igény sem teremtődött volna meg az ilyen extrém sétákra. Maga a teljesítménytúra szó is a Kinizsi Százashoz köthető, így lehet, hogy az sem létezne, vagy legalábbis máshogy hangzana.
A bejegyzés címében feltett kérdésre visszatérve: igen, a legalább 100 kilométeres túrák közül, ha az objektíven összehasonlítható, számszerű adatokat tekintjük, ismereteim szerint a Kinizsi Százast a legkönnyebb teljesíteni. Hiszen a táv pont száz kilométer, nem 120, 130 vagy 200, és a 2775 méteres szintkülönbség is az alacsonyabb értékek közé tartozik. A túra dátuma (május vége) is barátságos: nem zord tél és nem is perzselő nyár, hanem késő tavasz, így hosszú a nappal, és általában az időjárás is kevésbé szélsőséges.
A Kinizsi Százas "könnyűségének" bizonyára a túra történeti elsőbbsége is az oka, hiszen az újabb, még monumentálisabb teljesítménytúrák megálmodóit a K100 (majd pedig egymás) túlszárnyalása is vezérelhette, mind távban, szintkülönbségben, vagy más paraméterekben.
(A Kinizsi Százas aránylag könnyű teljesíthetőségéhez hozzájárul még az alacsony "eltévedési faktor" is. Mivel nagyon népszerű a túra (1200-1300 indulóval), és sok az útvonalat jól ismerő, többszörös teljesítő, ezért a nagyjából átlagos sebességgel haladóknak szinte csak követniük kell az előttük gyaloglókat. Kicsit lemaradva vagy másokat megelőzve is újabb és újabb csoportokkal találkozunk, nem maradunk egyedül.)
Tehát ha nem is a Kinizsi Százas a létező legnehezebb teljesítménytúra, de mindenképpen az eredeti, legalábbis hazánkban (mert minden ötlet ered valahonnan, a Kinizsi Százast például a Nagyszombati Százas ihlette, melyről szintén elképzelhető, hogy volt egy ihletője, őse...), és az egyik legismertebb és legelismertebb "márka" a teljesítménytúrák világában.
Azért a terveim között szerepel, hogy életemben legalább egyszer egy 100 kilométernél hosszabb túrát is teljesítsek, egyrészt hogy jobban megismerjem a saját határaimat, másrészt pedig hogy szélesedjen a látóköröm, és a Kinizsi Százasra is egy újabb perspektívából tekinthessek. De úgy vélem, hogy még sokáig a K100 marad számomra "a Túra", melyet amíg csak tehetem, teljesíteni fogok.
Kapcsolódó bejegyzések:
Legalább 100 kilométeres túrák összehasonlító táblázata
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Relatív könnyűsége ellenére persze a K100 sem gyermekjáték, ahogy egy ismerősöm mondta: "száz kilométer az száz kilométer". A Kinizsi Százasban egyébként nem csupán a lélektani határt jelentő távolság a tiszteletreméltó, hanem a múltja, szerepe is: ez volt Magyarország első teljesítménytúrája, 1981 óta minden évben megrendezésre került, és idén májusban sem fog elmaradni (érdemes elolvasni a túra egyik atyjával, Kovalik Andrással készített interjút).
Ha nem születik meg a Kinizsi Százas, feltehetően az egész hazai teljesítménytúrázás máshogy alakul, és szegényebb lenne. Valószínűleg 100 km feletti túrák sem lennének, hiszen a K100 kimondatlanul is egyfajta etalon, és nélküle tán az igény sem teremtődött volna meg az ilyen extrém sétákra. Maga a teljesítménytúra szó is a Kinizsi Százashoz köthető, így lehet, hogy az sem létezne, vagy legalábbis máshogy hangzana.
A bejegyzés címében feltett kérdésre visszatérve: igen, a legalább 100 kilométeres túrák közül, ha az objektíven összehasonlítható, számszerű adatokat tekintjük, ismereteim szerint a Kinizsi Százast a legkönnyebb teljesíteni. Hiszen a táv pont száz kilométer, nem 120, 130 vagy 200, és a 2775 méteres szintkülönbség is az alacsonyabb értékek közé tartozik. A túra dátuma (május vége) is barátságos: nem zord tél és nem is perzselő nyár, hanem késő tavasz, így hosszú a nappal, és általában az időjárás is kevésbé szélsőséges.
A Kinizsi Százas "könnyűségének" bizonyára a túra történeti elsőbbsége is az oka, hiszen az újabb, még monumentálisabb teljesítménytúrák megálmodóit a K100 (majd pedig egymás) túlszárnyalása is vezérelhette, mind távban, szintkülönbségben, vagy más paraméterekben.
(A Kinizsi Százas aránylag könnyű teljesíthetőségéhez hozzájárul még az alacsony "eltévedési faktor" is. Mivel nagyon népszerű a túra (1200-1300 indulóval), és sok az útvonalat jól ismerő, többszörös teljesítő, ezért a nagyjából átlagos sebességgel haladóknak szinte csak követniük kell az előttük gyaloglókat. Kicsit lemaradva vagy másokat megelőzve is újabb és újabb csoportokkal találkozunk, nem maradunk egyedül.)
Tehát ha nem is a Kinizsi Százas a létező legnehezebb teljesítménytúra, de mindenképpen az eredeti, legalábbis hazánkban (mert minden ötlet ered valahonnan, a Kinizsi Százast például a Nagyszombati Százas ihlette, melyről szintén elképzelhető, hogy volt egy ihletője, őse...), és az egyik legismertebb és legelismertebb "márka" a teljesítménytúrák világában.
Azért a terveim között szerepel, hogy életemben legalább egyszer egy 100 kilométernél hosszabb túrát is teljesítsek, egyrészt hogy jobban megismerjem a saját határaimat, másrészt pedig hogy szélesedjen a látóköröm, és a Kinizsi Százasra is egy újabb perspektívából tekinthessek. De úgy vélem, hogy még sokáig a K100 marad számomra "a Túra", melyet amíg csak tehetem, teljesíteni fogok.
Kapcsolódó bejegyzések:
Legalább 100 kilométeres túrák összehasonlító táblázata
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
2012. február 9., csütörtök
Már csak százat kell aludni a Kinizsi Százasig
Már csak százat kell aludni a 2012-es Kinizsi Százas túráig, mely május 19-20-án kerül majd megrendezésre (Widi hozzászólása alapján, az Index fórum Kinizsi Százas topikjából).
Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
2012. február 8., szerda
Márkatörténet rovat: The North Face
A Vibram cég históriája után következzék egy újabb bejegyzés a márkatörténet rovatban. Ezúttal a The North Face márka eredetével és a branddel kapcsolatos néhány érdekességgel ismerkedhetnek meg az olvasók. "A The North Face" - írtam, és furcsán csenghet ez a kettős névelő, de indokolt, hiszen a The a márkanév része, melyet az ismert logó is tartalmaz.
A brand alapjait 1964-ben, 21 évesen tette le az amerikai Douglas Tompkins (ő az a ma már vidéki francia nagyapónak kinéző fickó a képen) és felesége. Katalógust jelentettek meg, melyből postán lehetett rendelni hegymászó és kemping felszereléseket. Két évvel később Kenneth Klopp is csatlakozott hozzájuk, megalapították cégüket, és nyitottak egy boltot San Franciscóban (érdekesség, hogy 1968-ban Tompkins és akkori felesége teremtették meg az Esprit divatmárkát is - először egy Volkswagen kisbuszból árulták a ruhákat). Így indult tehát a The North Face története, mely ma már a VF Corporation része, így olyan más világmárkákkal került egy "családba", mint például az Eastpak, a JanSport, a Wrangler, a Lee Jeans, a Timberland, a Nautica vagy a Vans.
Visszakanyarodva a gyökerekhez, a The North Face márkanév onnan ered, hogy általában az északi féltekén a hegyek északi oldalát nehezebb megmászni, ezzel utal a termékek tartósságára, elnyűhetetlenségére, terepre tervezettségére. Az 1971-ben született logó pedig egy kaliforniai sziklacsúcsot, a Féldómot (lásd Wikipédia) szimbolizálja.
Tompkins azóta üzletemberből lelkes környezetvédő lett; vásárolt egy hatalmas birtokot Chilében (mely ketté is szeli a vékony országot), és ott egy több mint 3.000 négyzetkilométeres, tehát egy kisebb magyar megyének megfelelő nagyságú természetvédelmi területet hozott létre, aminek a Pumalín Park nevet adta (erről Bede Márton Panamericana blogjában olvastam).
Személyes vonatkozás: nekem egyetlen The North Face ruhadarabom van, egy már kissé kopottas, rövid ujjú, kockás túraing, ami már volt rajtam Kinizsi Százason is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs
Trekking'n'style rovat: The North Face B. to Berk. bakancs (2012)
A brand alapjait 1964-ben, 21 évesen tette le az amerikai Douglas Tompkins (ő az a ma már vidéki francia nagyapónak kinéző fickó a képen) és felesége. Katalógust jelentettek meg, melyből postán lehetett rendelni hegymászó és kemping felszereléseket. Két évvel később Kenneth Klopp is csatlakozott hozzájuk, megalapították cégüket, és nyitottak egy boltot San Franciscóban (érdekesség, hogy 1968-ban Tompkins és akkori felesége teremtették meg az Esprit divatmárkát is - először egy Volkswagen kisbuszból árulták a ruhákat). Így indult tehát a The North Face története, mely ma már a VF Corporation része, így olyan más világmárkákkal került egy "családba", mint például az Eastpak, a JanSport, a Wrangler, a Lee Jeans, a Timberland, a Nautica vagy a Vans.
Visszakanyarodva a gyökerekhez, a The North Face márkanév onnan ered, hogy általában az északi féltekén a hegyek északi oldalát nehezebb megmászni, ezzel utal a termékek tartósságára, elnyűhetetlenségére, terepre tervezettségére. Az 1971-ben született logó pedig egy kaliforniai sziklacsúcsot, a Féldómot (lásd Wikipédia) szimbolizálja.
Tompkins azóta üzletemberből lelkes környezetvédő lett; vásárolt egy hatalmas birtokot Chilében (mely ketté is szeli a vékony országot), és ott egy több mint 3.000 négyzetkilométeres, tehát egy kisebb magyar megyének megfelelő nagyságú természetvédelmi területet hozott létre, aminek a Pumalín Park nevet adta (erről Bede Márton Panamericana blogjában olvastam).
Személyes vonatkozás: nekem egyetlen The North Face ruhadarabom van, egy már kissé kopottas, rövid ujjú, kockás túraing, ami már volt rajtam Kinizsi Százason is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs
Trekking'n'style rovat: The North Face B. to Berk. bakancs (2012)
Kinizsi Százas - akkor és most
Egy istentiszteleten hallottam a gondolatot, mely szerint az, hogy korábban hol tartottunk hitben, vagy hogy milyen, Istennek tetsző cselekedeteink voltak a múltban, az csupán egy dolog, úgymond "az akkor volt". Sokkal lényegesebb, hogy a jelenben hol tartunk és mit teszünk.
Nekem ugyan nincs hitem, de úgy érzem, hogy ez a gondolat a sportteljesítményekre is igaz valamelyest. Szép és jó, hogy öt (és négy, és három, és kettő) éve vagy tavaly teljesítettem a Kinizsi Százast, de az a múlt. Az akkori önmagam, akkori énem teljesítménye. Az, hogy még mindig Kinizsi Százas teljesítő vagyok-e, csak úgy derül ki, ha újra és újra legyőzöm a száz kilométeres távot.
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Mi értelme van többször is teljesíteni a Kinizsi Százast?
Nekem ugyan nincs hitem, de úgy érzem, hogy ez a gondolat a sportteljesítményekre is igaz valamelyest. Szép és jó, hogy öt (és négy, és három, és kettő) éve vagy tavaly teljesítettem a Kinizsi Százast, de az a múlt. Az akkori önmagam, akkori énem teljesítménye. Az, hogy még mindig Kinizsi Százas teljesítő vagyok-e, csak úgy derül ki, ha újra és újra legyőzöm a száz kilométeres távot.
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Mi értelme van többször is teljesíteni a Kinizsi Százast?
2012. február 3., péntek
Mezítláb a Kinizsi Százason?
Ma olvastam egy cikkben a Sport Gézán, hogy egy nyolcfős dél-afrikai társaság megmászta a Kilimandzsárót. Ami a dolgot különlegessé teszi, hogy ezt mindannyian mezítláb tették. Bakancs ill. túracipő, drága túrazokni nélkül jutottak fel az 5895 méter magas Uhuru-csúcsra, mely Afrika legmagasabb pontja. Bár mindössze 320 kilométerre van az egyenlítőtől, tengerszint feletti magassága miatt a csúcsot hósapka borítja. A társaság öt nap alatt tette meg az utat, de előtte hónapokig edzették, keményítették a talpukat mezítlábas futással, túrázással.
Az extrém túrát egy mezítlábas sportolókat összefogó szervezet, a Barefoot Impi szervezte (Impi volt a neve Shaka király zulu hadseregének, melynek harcosai szandál helyett mezítláb gyalogoltak, hogy gyorsabban haladjanak; naponta akár 80 kilométert és megtettek sziklás, köves terepen - ezt is a cikkben olvastam).
A Kilimandzsárót megmászó társaság és a legendás zulu harcosok teljesítménye elgondolkodtatott: lehetséges, hogy a Kinizsi Százas is teljesíthető mezítláb? A válasz bizonyára igen, a kérdés csak az, hogy vállalkozik-e majd erre egyszer valaki. Én felvettem a képzeletbeli "ha ezt megtenném, nagyon büszke lennék magamra, és úgy érezném, hogy elértem valami különlegeset az életben" listámra, de mielőtt belevágnék - ha egyáltalán belevágok valaha is -, még nagyon sokat kell erősödnöm testileg és lelkileg; hiszen még a Kinizsi Százas futva teljesítése vagy egy "egyszerű" Iszinik 100 is előttem áll.
(Kiegészítés: úgy látom, hogy nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott; 2009-ben egy bizonyos Oscar9 felhasználónevű fórumozó gondolkodott el azon, hogy mezítláb teljesíti a Kinizsi Százast; nem tudom, végül megvalósította-e.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Építeni
A Kinizsi Százas és a personal branding
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Beszélgetés a mezítláb túrázó sráccal
Az extrém túrát egy mezítlábas sportolókat összefogó szervezet, a Barefoot Impi szervezte (Impi volt a neve Shaka király zulu hadseregének, melynek harcosai szandál helyett mezítláb gyalogoltak, hogy gyorsabban haladjanak; naponta akár 80 kilométert és megtettek sziklás, köves terepen - ezt is a cikkben olvastam).
A Kilimandzsárót megmászó társaság és a legendás zulu harcosok teljesítménye elgondolkodtatott: lehetséges, hogy a Kinizsi Százas is teljesíthető mezítláb? A válasz bizonyára igen, a kérdés csak az, hogy vállalkozik-e majd erre egyszer valaki. Én felvettem a képzeletbeli "ha ezt megtenném, nagyon büszke lennék magamra, és úgy érezném, hogy elértem valami különlegeset az életben" listámra, de mielőtt belevágnék - ha egyáltalán belevágok valaha is -, még nagyon sokat kell erősödnöm testileg és lelkileg; hiszen még a Kinizsi Százas futva teljesítése vagy egy "egyszerű" Iszinik 100 is előttem áll.
(Kiegészítés: úgy látom, hogy nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott; 2009-ben egy bizonyos Oscar9 felhasználónevű fórumozó gondolkodott el azon, hogy mezítláb teljesíti a Kinizsi Százast; nem tudom, végül megvalósította-e.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Építeni
A Kinizsi Százas és a personal branding
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Beszélgetés a mezítláb túrázó sráccal
2012. február 2., csütörtök
Építeni
Az egyik hobbim a bútor készítés. No nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, csak egyszerű, fenyőlécekből összeállított polcokra, székekre - autodidakta módon kezdtem el barátkozni az asztalossággal és kárpitossággal még úgy húszéves koromban. Szeretek építeni, átélni az alkotás folyamatát. Az első gondolatoktól, az első papírra vetett tervektől eljutni a kész tárgyig. Rajzolni, számolni, mérni, fűrészelni, kalapálni, ragasztani, olykor varrni. Néhány bútorom feltehetően túlél majd engem, akár évtizedekkel, netán évszázadokkal is (ehhez persze igen szerencséseknek kell lenniük, és később is gondos, olykor javító kezekbe kerülniük; addigra én, mint alkotó bizonyára már feledésbe merülök).
A Kinizsi Százas évről évre való teljesítése és a Balaton-átúszás is egyfajta építés, építkezés, még ha nem is olyan kézzel fogható és - hétköznapi értelemben - hasznos, mint egy polc vagy egy szék. Viszont építése egészségünknek, akaraterőnknek, egész személyiségünknek, valamint a később unokáinknak mesélhető történeteknek. Építése saját "énmárkánknak", imidzsünknek (még ha ez esetemben az Iszinik 100 kudarcok miatt nem is teljesen töretlen).
Az építés, alkotás, értékteremtés élményének keresése (olykor hajszolása) motivál akkor is, amikor ezt a blogot írom. Van némi grafomániám és él bennem a vágy, hogy a gondolataimat, élményeimet megosszam másokkal, így a blogolást, tartalomépítést szinte nekem találták ki. Ezért fogom ezt a webnaplót még nagyon sokáig vezetni.
Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a personal branding
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas évről évre való teljesítése és a Balaton-átúszás is egyfajta építés, építkezés, még ha nem is olyan kézzel fogható és - hétköznapi értelemben - hasznos, mint egy polc vagy egy szék. Viszont építése egészségünknek, akaraterőnknek, egész személyiségünknek, valamint a később unokáinknak mesélhető történeteknek. Építése saját "énmárkánknak", imidzsünknek (még ha ez esetemben az Iszinik 100 kudarcok miatt nem is teljesen töretlen).
Az építés, alkotás, értékteremtés élményének keresése (olykor hajszolása) motivál akkor is, amikor ezt a blogot írom. Van némi grafomániám és él bennem a vágy, hogy a gondolataimat, élményeimet megosszam másokkal, így a blogolást, tartalomépítést szinte nekem találták ki. Ezért fogom ezt a webnaplót még nagyon sokáig vezetni.
Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a personal branding
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról
Kinizsi Százas - a motiváció
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)