A Kinizsi Százas túrák kapcsán gondolkodtam el újra jobban a számok fogalmán. Valahogy úgy, hogy...
...egy túra épp csak arra elegendő, hogy elmondjuk: teljesítettük. Megvolt. Nem éltünk hiába. Nagyjából tudjuk, mit jelent e két bűvös szó, mágikusan összekapcsolva:
Kinizsi Százas.
Kettő már kétszer ennyi, és itt végre már többesszámban beszélhetünk K100-as túráinkról. Ráadásul bizonyítja, hogy a túra nehézségeinek ismeretében, a száz kilométert már egyszer megtapasztalva is újra bele mertünk vágni, és másodszorra is legyőztük a távot.
A
három igaz, hogy csak másfélszer annyi, mint a kettő, de sokkal jobban hangzik, és még meseszám is. Ennyi a magyar igazság. S egy régi ismerősöm, a pasaréti lelkész is háromszor teljesítette a K100-at, így akinek ez szintén sikerül, bátran elmondhatja, hogy "annyiszor teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész".
A
négy végre (az egy után) újra nem prímszám, olyannyira nem, hogy a kettőnek a négyzete. Itt már elmondható, hogy "többször teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész".
Az
öt... sokkal jobban cseng, mint eddig bármelyik. Bizonyítványba írva: jeles, nem véletlenül. Tíznek a fele. Jubileum. Még a négynél is több, pedig már az is a kettő négyzete.
Hat: elhagytuk az ötöt, így senki nem mondhatja, hogy sznob módon csak az ötre, a jubileumra hajtottunk, s aztán hagytuk az egészet a fenébe. Ráadásul hat jelvény birtokában már az is elmondható, hogy "kétszer annyiszor teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész". Pedig azért régi ismerősöm, a pasaréti református lelkipásztor is letett valamit az asztalra a hárommal.
A
hét ismét egy szép meseszám. A hét törpe, a hétfejű sárkány... És egy naptári hét is pont ennyi napot ölel át.
(frissítés, megjegyzés: jelenleg itt tartok én is)
A
nyolc már kettőnek a köbe, ami azért nem semmi, és még a meseszép hetesnél is több.
A
kilenc... a három négyzete. Majdnem tíz. Itt elmondható az, hogy "annyiszor teljesítettem, hogy ha gyököt vonnánk belőle, akkor is megkapnánk a pasaréti lelkész túráinak a számát", vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy "annyiszor gyalogoltam végig a Kinizsi Százast, mintha a pasaréti lelkész minden teljesített túrájára annyi túra jutna, amennyit teljesített".
A
tíz az első kétjegyű szám a sorban, az öt duplája, elismerésre méltó jubileum, akár már életmű is lehetne.
A
tizenegy végre egy újabb prím a hét után. És mutatja, hogy még a tízzel sem értük be, nem álltunk meg ott büszkén, a dicsőségtől kótyagos fejjel, hanem még magasabb célok felé emeltük tekintetünket.
Ó, a
tizenkettő... meseszám. Ennyi hónap van egy évben, és az óra számlapja is ennyi részre van osztva. Olyan, mintha a kettőt négyzetre emelnénk (pedig azért a kettő sem lebecsülendő, hiszen többszörös teljesítést jelent), és aztán beszoroznánk a pasaréti lelkész...
És így tovább...
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"
Lehet otthon, a fotelből is nézni a televízióban Bear Grylls kalandjait, de az igazi mégis kimozdulni a lakásból, otthagyni az irodát, az íróasztal és számítógép határolta civilizált, légkondicionált művilágot, lelépni a városi környezet betonfaltól betonfalig futó aszfaltszőnyegéről, és visszatérni a természetbe.
