Mint említettem, a Csoportos Privát Isziniken elhagytam a kesztyűmet és a baseball-sapkámat. A kesztyű elhagyásának tanulsága, hogy ne gyömöszöljön az ember egy pár kesztyűt egy nem cipzáras kabátzsebbe, a sapka elvesztéséé pedig, hogy nem szabad azt a hátizsák övrészére fűzni, mert egy figyelmetlenebb pihenőnél könnyű elhagyni (legalábbis annak, aki olyan szórakozott, mint én).
Ugyan sem a sapka, sem a kesztyű nem volt drága darab, mégis a szívemhez nőttek kicsit, ahogy tárgyaim, ruhadarabjaim általában. A napokban azonban jobb kedvre derültem, amikor észrevettem, hogy volt már egy fél pár kesztyűm itthon, ráadásul épp kiegészítik egymást: most a balkezes kesztyűt sikerült elhagynom, és pont egy bal árválkodott itthon, a jobb párja nélkül. Így mostantól ez a felemás kesztyűpár tart majd velem a téli túráimon.
Kapcsolódó bejegyzés:
Egy tárgy, ami eddig minden Kinizsi Százasra elkísért
2012. január 22., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése