Kedves Blogom!

Mostanában - mint nyilván észrevetted - megint kicsit elhanyagoltalak, ahogy (a május végi Kinizsi Százas óta) a túrázást is. Persze oka volt, nyelvet/nyelveket tanultam, de igaz ami igaz, néha azért gondozhattam volna a blogom. Sebaj, igyekszem visszatérni, és ha júliusban nem is, augusztusban már újra fogok túrázni is, méghozzá két igen komoly kihívást tervezek legyőzni: a hatodik Rockenbauer 130-amat, majd pedig a 226 kilométeres Mecseki Térképkört.

(Ahogy nézem, valóban elég komoly "blogszünet" volt most ez, egy nap híján egy hónapos, talán még nem is volt ilyen a Kinizsi Százas blog történetében.)

Ezredik bejegyzés a Kinizsi Százas blogban

Nem különösebb érdem, inkább idő kérdése volt és egyfajta érdekesség, hogy eljutottam blogom ezredik bejegyzéséig. Persze vélhetően kevés webnapló ér el eddig a jubileumig, a legtöbben időközben megunják blogolást, így azért mégiscsak kell, kellett ehhez kitartás és átlag feletti lelkesedés, grafománia.

Szóval ezer bejegyzés. Úgy hiszem, ezzel a Kinizsi Százas blog a hazai blogoszféra legtöbb poszttal bíró túrablogja, túrabeszámolók százaival, csaknem harminc interjúval, nagyon sok személyes témájú bejegyzéssel, gondolattal, ötlettel. Itt született meg vagy legalábbis itt került először leírásra többek között a Budai Térképkör, az Iszkiri teljesítménytúra, az Ixi Kupa vagy a Kilométer Piramis ötlete is.

Idén pedig - bár eddig még nem voltam hivatalos teljesítménytúrán, egyetlen CsPI-t gyalogoltam végig januárban - számos, bízom benne hogy sikeres túráról írok majd beszámolót: a Mecseki Mátrix 130-ról, a tizedik Kinizsi Százasomról (amely könnyen lehet, hogy egyben a harmadik Kinizsi Duplám is lesz), a Kazinczy 200-ról, valamint az ötödik Rockenbauer 130-amról és az ötödik Iszinik 100-amról.

Kapcsolódó bejegyzés:
A Kinizsi Százas blog 900. bejegyzése

Itt az ideje a címkék racionalizálásának

Eljött az ideje (sőt, már jóval korábban is nekiláthattam volna), hogy a Kinizsi Százas blog bejegyzéseinek címkéit átalakítsam, bővítsem, és ezzel még strukturáltabbá és kereshetőbbé tegyem a tartalmat.

Például eddig nem voltak külön címkéi a feladott túráknak, vagy a különböző távoknak, táv-intervallumoknak, ill. a túrák által érintett hegységeknek. Így a következő hetekben ez lesz a blogom egyik háttérmunkája. Nem kis feladat, hiszen a K-100 blogban már több mint 900 bejegyzés van, de jó érzés lesz így "rendet tenni".

Ennyi posztot még sosem írtam egy hónapban!

A hónap elején egy "rekordkísérletbe" fogtam, és megpróbáltam több bejegyzést írni, mint eddig bármikor. Ez sikerült is, hiszen ez a 40. posztom júliusban, és eddig 39 volt a "rekordom", még 2011 áprilisában. A másik kitűzött célt, hogy esetleg 120 bejegyzést írjak és ezzel blogom posztjainak száma elérje az 1000-et, nem sikerült elérnem, de a 900-at így is jócskán meghaladtam. Szerencsére nem csak ilyen "metablog" bejegyzések születtek, mint ez a bekezdés, hanem elég sok minden történt ebben a hónapban, így volt miről írnom (bár teljesítménytúrán egyáltalán nem voltam, de ami késik, nem múlik: pár nap és jön a Rockenbauer 130).

Nos, akkor megpróbálom összefoglalni, mi minden történt ebben a hónapban, ami "túraszakmailag" érdekes:
- Történt több Budai Térképkör teljesítés, új "pályacsúcsok" is születtek és a Körök Körök Kupák is elkezdtek gazdára találni.
- Kirándultam mezítláb, életemben először.
- Hivatalosan is megalakult a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesület.
- Blogom látogatóinak száma meghaladta a háromszázezret, a bejegyzések száma pedig a kilencszázat.
- Megszületett a Turistajelzés Bingó, amely talán az eddigi legjátékosabb és legtaktikusabb teljesítménytúra kupa.
- Elkészítettem a Kinizsi Százas teljesítői adatbázist, és össze is kapcsoltam a Nagy Kinizsi Százas táblázattal.
- Életemben először írtam posztot a blogomba non-PC eszközről, Sziamiaúról.

Ezeken kívül csaknem minden nap tanultam angolt, több szintet is léptem a Duolingóban, lassan a leckék végére érek (aztán jöhetnek a fordítások, stb). Szintén nem nagyon múlt el úgy nap, hogy ne gyakoroltam volna a kendamát és a Rubik-kocka kirakását.

A következő hónapban is megpróbálok minél tevékenyebb lenni, és a kreatív tevékenységek mellett többek között a fekvőtámaszokat is újra beépíteni a napi rutinomba.

Kapcsolódó bejegyzések:
Dicsekvés anyucinak
A teljesítménytúrázók arcoskodnak

Első bejegyzésem telefonról

Ez az első posztom Sziamiaúról, az okostelefonomról, meg úgy általában telefonról vagy bármilyen eszközről, ami nem hagyományos számítógép. Ez most így kísérlet is, most ismerkedem a Blogger Android alkalmazásával. Történelmi pillanat, hiszen eddig csak tartalomfogyasztásra használtam Sziamiaút, de mostantól akkor gyárthatom is az internetet. Hosszabb kontentokat várhatóan nem fogok publikálni így, de mikroposztokat időnként igen.

(Igaz, a blogolásban, tartalomgyártásban eddig is segítségemre volt Sziamiaú, még ha nem is ilyen közvetlenül: poszt ötletek, túrabeszámolók jegyzetelésére eddig is gyakran használtam.)

A Kinizsi Százas blog 900. bejegyzése

Ez itt, kedves olvasó, a Kinizsi Százas blog 900. bejegyzése. Azt hiszem, kevés nem hivatalos, (egy)személyes webnapló jut el eddig, így jó érzés, hogy a blogom ilyen különleges. Túrablog kategóriában pedig talán egészen egyedülálló.

Ezen kilencszáz bejegyzésben sok mindenről szó esett, a szexuálkreativitástól a Rubik-kockáig vagy a kendamáig, de azért voltak a túrázáshoz szorosabban kapcsolódó posztok is: túrabeszámolók, interjúk, viccesnek szánt dolgok, filozofálgatások, márkatörténeti kitekintések, túra-matematikai kísérletek és gondolatok, a mezítlábas kirándulásról nem is beszélve.

Ahhoz, hogy tudatunk átfogja, mennyi is 900 bejegyzés, két dolgot kell tisztázni: egyrészt, hogy mennyi 900, másrészt hogy mi az hogy bejegyzés.

Nos, a 900 sok. Harmincnak a négyzete. 900 éve alapította Szent Bernát a ciszterci rendházat, és szintén 900 éve történt, hogy a Könyves Kálmán megvakította Álmos herceget és annak Béla nevű fiát. Ez pedig nem tegnap volt. Vagy például a Burj Kalifa, a jelenleg legmagasabb felhőkarcoló nincs is egészen 900 méter magas, mindössze 828 méteres. Szóval a 900 tényleg sok.

És hogy mi az a bejegyzés? Egy Rizsavi Tamással (aki egyébként a kollégám) készült interjúban olvastam egy idézetet: "Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz."  Valami ilyesmi egy blogposzt is, amit az ember megfogalmaz, megír a jelenben, és utána egyrészt múlttá válik, közmondásosan megmaradó írássá, másrészt önálló életre kel, sok ismerőshöz és ismeretlenhez eljut, térben és időben kiszámíthatatlanul. Vagy úgy is nézhetjük, hogy egy-egy bejegyzés a blog csónakjának egy-egy evezőcsapása, melyek irányítják, terelgetik, hajtják a webnaplót, hol egy kicsit erre, hol egy kicsit arra, kitéve a sors és a valóság sodrásának, de alapvetően előre.

Ma este fogja meglátogatni a blogomat a háromszázezredik látogató!

Bizony! Azt mutatja a statisztika, hogy már csak néhány látogató kell a háromszázezerig. Lehet hogy épp te vagy az, most. (Ez egyébként átlagosan napi kb. 200 látogatót jelent.) Köszönöm, kedves látogató!

Gondolatok a rekordkísérletről

Az említett rekordkísérlet akár öncélúnak is tűnhet, de nem csupán a bejegyzések szaporításáról szól, hanem valóban kísérlet, méghozzá többrétegű.

Egyrészt egy játék, hasonlóan mondjuk a Stick Heróhoz vagy a kendamához, vagy akár a teljesítménytúrázáshoz. Sikerül, vagy elrontom? Meddig jutok? Elég kitartó leszek, vagy elfogy közben a motivációm?

Másrészt egy pszichológiai kísérlet is: hogyan változik közben a blogomhoz való viszonyom, megcsömörlök-e, vagy épp ellenkezőleg?

Harmadrészt kíváncsi vagyok a hozadékaira: mennyivel lesz több olvasóm mint eddig, születnek-e közben népszerű (és remélhetőleg értékes) posztok?

(Egy barátom meglátását is idézem: "Csak aztán ahogy mondani szokták a mennyiség nehogy a minőség rovására nőjön". Na igen, erre mindenképpen figyelek majd.)

Júliusi rekordkísérlet a Kinizsi Százas blogban!

Júliusban megpróbálok rekordot dönteni. Ez a rekordkísérlet a blogommal kapcsolatos, és egy kissé "meta": megpróbálok több bejegyzést írni ebben a hónapban, mint korábban bármikor (eddig a legtöbb posztot, 39-et 2011 áprilisában írtam).

A rekordkísérletet valamelyest nehezíti, hogy júliusban nem tervezek teljesítménytúrára menni (idén még a  pontőrködést is ki kell hagynom a Szuperkatlanon), így túrabeszámolókat nem fogok tudni írni. Bár kirándulásom lesz azért, méghozzá nem is hétköznapi: a "mezítláb túrázó sráccal" várhatóan sétálunk egyet a Vértesben vagy a Gerecsében, még a hónap elején, természetesen mezítláb.

Ha nem is teljesítménytúrákkal, de futással, lépcsőzéssel igyekszem készülni az augusztusi és szeptemberi kihívásokra, a Rockenbauer 130-ra és a Vadrózsa 150-re, ezekről az edzésekről is beszámolok majd, ahogy a fejlődésemről más sportokban, pl. kendamában és fekvőtámaszban is, vagy akár a könyvem alakulásáról, és az aktuális társasjáték-ötletemről (ez sem teljesen off téma, ugyanis egy kvízjáték lesz, melyben a Kinizsi Százassal kapcsolatos, vagyis azt érintő földrajzi, történelmi kérdések is lesznek).

Szóval legalább 40 bejegyzést kell írnom, valamivel többet mint napi egyet, ez nem tűnik annyira lehetetlennek. De akár komolyabb célt is kitűzhetek: jelenleg 880 bejegyzés olvasható a blogomban, mi lenne, ha még júliusban elérném az ezret? Ehhez átlagosan napi négyet kellene írnom, ez azért már izgalmasabb kihívás.

Persze még ez is könnyűnek tűnhet, hiszen "csak írni kell", de azért ez nem ilyen egyszerű, nincs mindig ihlet, kedv, idő, motiváció az íráshoz. Az ember könnyen azt mondhatja magában, hogy "á, majd írok holnap", aztán gyorsan itt lesz a hónap vége. Szóval meglátjuk, kíváncsi vagyok én magam is, hogy sikerül-e.

(Végül nem sikerült, illetve csak részben.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Gondolatok a rekordkísérletről
Hoppá! Ez lenne a legtöbb bejegyzéssel bíró túrablog?
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek

Túl a negyedmillió látogatón!

A Kinizsi Százas blog az elmúlt napokban látta el olvasnivalóval a negyedmilliomodik kedves látogatóját. Ezzel a K100 blog, ez a félig-meddig személyes, félig-meddig pedig a Kinizsi Százashoz többé-kevésbé kapcsolódó tartalmakat tartalmazó webnapló talán a legolvasottabb túrablogok közé tartozik. Persze ez nem biztos, az viszont igen, hogy csaknem ezer posztjával ennél grafománabb és több bejegyzéssel bíró túrawebnapló nem nagyon létezik a haza túrablogszférában.

Interjúk, túrabeszámolók, túra-matematikai érdekességek, tipográfiai lelemények, márkatörténeti cikkek sokasága várja továbbra is a tisztelt olvasóközönséget.

Mégsem égtem ám ki annyira, sőt, igazából nem is!

Szeretném megnyugtatni a kedves olvasót, hogy mégsem égtem ki. Persze azért valamelyest rendet kell raknom magamban, de a kiégéstől még messze vagyok, és még van sok, a Kinizsi Százassal kapcsolatos tervem (és sok egyéb tervem is persze).

Hamarosan mesélek a hétvégi Piros 85 túráról is, ahol az egyik seprő voltam, valamint egy különös sétáról a Kinizsi Százas útvonalának egy szakaszán, amely szintén az elmúlt napokban történt. És egy dilemmámat is megosztom majd a kedves olvasóval.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kiégtem, azt hiszem

Kiégtem, azt hiszem

Na nem teljesen, csak kicsit. Meg ez remélhetőleg csak átmeneti állapot (volt is már ilyen), meg ebben az átmeneti állapotban sem gondolom mindig így. De talán mégis sok lett a Kinizsi Százasból. Túltoltam. Olyan lett nekem a Kinizsi Százas, mint Habony Árpádnak a vitrin.

Azért nem hagyom úgy abba, mint Forester, aki tíz Kinizsi Százas után befejezte és eltűnt a szcénából, ingestől-nyakkendőstől, de most már megértem és átérzem, hogy miért hagyta abba. Ráadásul ő nem is pörgött rá úgy erre a K100 témára mint én, címlaprajzokkal, online birodalommal, bloggal, Kinizsi Duplákkal, stb.

Az elmúlt hetekben, napokban több olyan dolog is történt, ami ráébresztett arra, hogy besokalltam, túlzásba estem, lassan önmagam karikatúrájává váltam (még akkor is, ha ezt részben egyfajta szerepnek érzem, de a legtöbben mégis ebben a szerepben látnak). Persze most kissé igazságtalan vagyok a korábbi önmagammal és a Kinizsi Százassal, hiszen mégiscsak a K100-nak köszönhetem, hogy valamilyen szinten eredményes hobbisportolónak érezhetem magam, vagy hogy a túrázók körében ismert lettem. Sokáig éppen erre vágytam, hogy sokan emlegessék a nevem, hogy olvassák a beszámolóimat és a gondolataimat, hogy büszkék legyenek vagy felnézzenek az eredményeimre. Hogy minél inkább hatással legyek az emberekre. Hogy különleges legyek. De hát ilyen az ember: sosem elégedett, mindig az kell, ami épp nincs. Ami pedig van, az többé már nem akkora érték, magától értetődővé és megszokottá válik, és/vagy több és több kell belőle a vélt boldogsághoz.

Talán túl érzékeny vagyok, túl sokszor gondolkodom azon, hogy mennyi értelme van annak, amit teszek, és mennyire értékes az, amit létrehozok. És bár hízelgő, hogy így összekapcsolódott a személyem a Kinizsi Százassal, de azt is érzem, hogy jó lenne, ha nem csak a K100 téma kötődne a nevemhez, hanem attól teljesen független dolgok is, egészen más területeken (akár társasjátékok, grafikák, erotikus-kreatív tartalmak, esetleg szépirodalmi munkák).

A könyvemet, a Kinizsi Százas útikalauzát azért még mindenképp meg szeretném írni, azt valahogy jellegéből adódóan is egy kézzel foghatóbb, maradandóbb, összeszedettebb-kiérleltebb dolognak érzem, mint blogom tán múlandóbb bájtjait, kevésbé míves mondatait. Ugyanakkor egyelőre a webnaplóm vezetését sem hagyom abba és a túrázással sem hagyok fel, csak komolyan elgondolkodtam.

(És azért még lesz itt is pár "strigulám", bár a Kinizsi Tripla helyett azt hiszem, előbb egy 48 órán belüli Kinizsi Dupla lesz a következő célom.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Mégsem égtem ám ki annyira, sőt, igazából nem is!

Egy túratársam tanácsa

Egy általam nagyra tartott és tisztelt túratársamtól mailt kaptam a blogommal kapcsolatban. Írta, hogy volt olyan bejegyzésem, amely nagyon nem tetszett neki, és amit szerinte hirtelen felindulásból írtam, és idővel másképp fogom látni. Javasolta, hogy változtassak rajta, fogalmazzam át. (Hogy mennyire nem egyformán olvassák, mennyire eltérően értelmezik-értékelik az emberek ugyan azokat a sorokat: egy másik, szintén nagyra tartott és tisztelt túratársam az egyik ilyen posztomról azt mondta, hogy "Na ez jó, mint amikor belelapozol egy jó könyvbe és olvasol belőle egy fél oldalt. Regény részlet.")

Egyrészt köszönöm a levelét, és igaza van: valóban volt, amit hirtelen felindulásból írtam, és amire nem vagyok teljesen büszke. És egy-két helyen az is előfordult, hogy közönségesen fogalmaztam vagy közönséges szavakat idéztem. Ezért most ezeket a részeket, ha nem is töröltem véglegesen (hiszen a múltam, gondolataim, fájdalmaim egy része), de némileg elrejtettem, cenzúráztam két bejegyzésemben.

Ugyanakkor ezek nem öncélú és nem bántó szándékú szókimondások voltak, és talán ezen részek szövegkörnyezetéből, vagy több másik bekezdés-bejegyzés kontextusában értelmezve azért remélem érezhető, hogy nem ezek a kiragadott, önmagukban valóban trágár és hímsoviniszta mondatok tükrözik a valódi értékrendemet, gondolatvilágomat. Az ebben mégis kételkedő olvasó figyelmébe ajánlom például a Mi a szerelem?, Az időgép vagy az I love K100 c. posztjaimat.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kedves blogom!

Kedves blogom!

Az elmúlt napokban, hetekben egy-két bejegyzésemben kissé túltoltam a dilibiciklit. Úgy voltam vele, hogy hát fáj az élet, megbántottak, vagy csak úgy történt ami történt, miért ne írhatnám ezt ki magamból. Sőt, még némi irodalmiságot is felfedezni véltem a soraimban, értékeket a sorok között, és ebben néhányan meg is erősítettek. Ugyanakkor túl közel voltam még az eseményekhez, elmaradt a sempruni eltávolodás, a kellő feldolgozás. Meg aztán anyukám is olvassa a blogom (Szia Anya!), ezért rá is tekintettel kell lennem, inkább szép dolgokat olvasson, ne ilyen woodyallenes nyavalygásokat. Szóval mostantól nem írok ilyesmiket, na.

Kapcsolódó bejegyzés:
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek

Tényleg ennyire Kinizsi Százas mániás vagy?

Nem. Vagy legalábbis annyira nem, mint amennyire a blogom alapján tűnhet. Mert igaz ugyan, hogy az elmúlt csaknem négy évben hetente legalább három bejegyzést írtam átlagosan, de ezeknek (ahogy az olvasó is észrevehette) csupán egy része kapcsolódott közvetlenül a Kinizsi Százashoz, másrészt pedig az írás, bloggerkedés egyfajta szerep is. Egy szerep, ami persze valahol az énem része, és talán az sem véletlen, hogy éppen én játszom ezt a szerepet, de azért nem teljesen én vagyok (no nem mintha bánnám, hogy vezetni kezdtem ezt a különös és immár eléggé terjedelmes webnaplót, sőt).

A hétköznapokban például szinte egyáltalán nem témám a Kinizsi Százas vagy a blogolás, tartalomépítés, de még a hétvégi túrákon is aránylag ritkán kerül szóba (attól pedig már jó ideje ódzkodom, hogy ismeretlen túratársakat "traktáljak" ezekkel, és szeretem is ezt az inkognitót, bár az is igaz, hogy örülök, ha véletlenül - akár utólag - rájön valaki, hogy ki volt a túratársa, hiszen ez a blogom olvasottságának, erejének egy mutatója).

Kapcsolódó bejegyzések:

A Kinizsi Százas, a blogom és én

A csillag a homlokomon

Túracelebnek lenni

Aki magáévá tette a K100 témát

Hoppá! Ez lenne a legtöbb bejegyzéssel bíró túrablog?

A napokban kezdtem el azon gondolkodni, hogy lehetséges, hogy a blogom a legtöbb bejegyzéssel (ez a 729.) bíró túrablog a haza blogoszférában?

Jó, nem egy holdra szállás, de legalább valamiben első (vagy az elsők között) vagyok, és ha a mennyiség nem is jelent feltétlenül egyet a minőséggel (sőt), azért mégis egy érdekesség. Ugyan nem én írom a legrészletesebb túrabeszámolókat, de szerencsére elég jól író "vendégszerzők" beszámolói is szerepeltek már a blogban, ráadásul közös túrakalandok kapcsán, mint például Jeremcsuk Istváné vagy Agárdi Péteré. Az elmúlt években olvashatott a kedves látogató kudarcokról és sikerekről, túra-matematikai gondolatokról, társkereső hirdetésről és szexuálkreatív szójátékokról, vagy néhány túrafelszerelés-brand történetéről. A sok-sok interjúról nem is beszélve. Vagy a Rockenbauer 130 jelvényem kalandjairól. Vagy a világ legbrutálisabb hangyáiról, melyek ugyan nem csíptek meg, lódarázs viszont igen, fene a pofáját.

Az olvasók szeme előtt cseperedtem túravezetővé, bontakozott ki az Iszkiri teljesítménytúra, az Ixi Kupa vagy a Budai Térképkör ötlete.

Itt és most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy megállíthatatlanul tolom tovább a kontentot a jövőben is.

A Kinizsi Százas blog három legolvasottabb interjúja

A Csornai Edinával (az első nővel, aki 200 kilométert gyalogolva oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast) készített interjúm rögtön blogom legolvasottabb interjúja és az egyik legnépszerűbb bejegyzése lett. Még a korábbi "csúcstartókat", a Foresterrel (a Kinizsi Százas inges-nyakkendős teljesítőjével) és a Dr. Torday Lászlóval (a kispistázás szó megalkotójával) készült interjúkat is megelőzte.

Tipp: 

Ugrás a Kinizsi Százas blog egy véletlenszerűen választott interjújára / bejegyzésére

Egyre népszerűbb a Kinizsi Százas blog

A Kinizsi Százas blognak egyre több látogatója van, idén májusban már a havi 15.000-et is meghaladta a webnaplót felkeresők száma. Persze a látogatók számának alakulása erős periodikusságot mutat ezzel a májusi "tüskével", de azért már az év többi hónapjában sem marad teljesen olvasók nélkül a K100 blog.

Kapcsolódó bejegyzések:
Google Trends: Kinizsi Százas
Túl a Kinizsi Százas blog százezredik látogatóján

Túl a Kinizsi Százas blog százezredik látogatóján

A statisztikák szerint a Kinizsi Százas blog a napokban üdvözölhette a 100.000. látogatóját. Ehhez nagyjából két évre volt szüksége a webnaplónak (azóta vezetem komolyabban), de bízom benne, hogy a következő százezerhez már jóval kevesebb idő kell majd.

A 100.000 egy elég nagy szám, ha stílszerűen magához a Kinizsi Százashoz mérjük, akkor elmondható, hogy ennyi méter a Kinizsi Százas teljesítménytúra útvonalának hossza. Tehát a K100 minden egyes méterére jut már egy látogatás, megtekintés.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas infografika
Másfél millió kilométer a Kinizsi Százason
Egyre szűkebb elit
Mennyi 100 kilométer, és mennyi 2775 méter?
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)

A Kinizsi Százas, a blogom és én

Nem csak én írom a blogom, hanem fordítva is igaz: olykor a blogom írja az életem, hiszen e webnaplónak (is) köszönhetek immár több barátságot, ismeretséget, lehetőséget. S részben a Kinizsi Százas blog terelt az idei év túra-halmozása, korábbi határaim túlszárnyalása felé is (pedig elsőre akár ellentmondásnak is tűnhet, hogy épp egy ilyen billentyűzethez és monitorhoz kötött tevékenység eredményezett egy rendkívül aktív életmódot).

Egy blog vezetése izgalmas folyamat. Olyasmi tán, mint az úszás egy folyóban: részben irányított dolog, részben viszont sodródás. Általában én is csak sejtem, hogy mi lesz a következő bejegyzés témája, sokkal előrébb pedig csupán eléggé vázlatosan, nagy vonalakban gondolkodom. Tehát alapvetően spontán formálódik, alakul a blog, olykor számomra is meglepő fordulatokkal, történésekkel, bejegyzésekkel.

E webnaplóval több legyet is ütök egy csapásra, hiszen egyszerre élhetem ki grafomániámat, valamiféle tartalomépítési kényszeremet és a Kinizsi Százas iránti rajongásomat, s egyúttal az extrovertáltabb énem is kibontakozhat. Mi tagadás, jólesik néha hallani, amikor egy-egy ismerős, túratárs direktebb utalás nélkül felismer, hogy "á, te vezeted a Kinizsi Százas blogot". Ilyenkor egy kicsit híresnek érzem magam, még ha ez egy elég korlátozott sugarú, underground hírnév is (ezzel kapcsolatban egy visszagondolva jópofa és a maga őszinteségében szép élményem, amikor az egyik ilyen felismerő először "csalódott", mert másképp képzelt el, tán köpcösebbnek, idősebbnek vagy ki tudja milyennek - ugyanakkor teljesen megértettem, mert általában én is elképzelem az embereket, írókat a sorok mögött, és könnyen lehet, hogy akár kedvenc íróim némelyike is csalódást okozott volna - akár külsejével vagy jellemével -, ha lett volna lehetőségem személyesen megismerni).

Kérdezte már tőlem egy túratársam, hogy ez a hivatalos Kinizsi Százas blog? A kérdésnek örültem is meg nem is. Örültem, mert jó, ha képes azt a benyomást, minőségérzetet kelteni, mintha ez valamiféle "hivatalos" blog lenne, ugyanakkor épp ez a dolog érintett kellemetlenül is, mert nem szeretnék ezzel becsapni senkit. Ugyanis ez egyáltalán nem "hivatalos" blog, ahogy hivatalos Kinizsi Százas blog (legalábbis egyelőre) nem is létezik. Én egy egyszerű, igaz, évről évre egyre "többszörösebb" Kinizsi Százas teljesítő vagyok, akit érdekel a túra története, múltja, jelene, jövője, és abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy személyesen is megismerhettem a túra rendezőit, valamint magam is hozzátehettem már valamit a Kinizsi Százashoz (J. F. Kennedy hazafias mondásának parafrázisával: "ne azt nézd, mit adhat neked a Kinizsi Százas, hanem azt, hogy te mit adhatsz a Kinizsi Százasnak"). Szóval ez egy nagyon is személyes, független blog, melynek persze a Kinizsi Százas a legfőbb témája. Pontosabban a Kinizsi Százas az én szemszögemből.

Régen, még évekkel ezelőtt, "kezdő blogger koromban" egyik legfőbb vágyam volt, hogy egyszer sokan olvassák, amit írok (kérdés persze, hogy mennyi az a sok). A Kinizsi Százas bloggal ez megvalósulni látszik. Emlékszem, akkoriban egyik romantikus gondolatom volt, hogy bizonyos, számomra különleges helyekről, mint például a budai várnegyedből olvassák-e a soraimat, s jólesett arra gondolnom, hogy távoli monitorok pixelei rajzolják ki az általam leírt betűket, mondatokat, és hogy ez mennyire nagyszerű dolog. Ma már ez az érzés eltompult kissé, kevésbé fellengzősek az ezzel kapcsolatos gondolataim, de így is jó érzés olvasnivalót adni az embereknek.

Olykor statisztikákat is nézek, melyek mutatják a blog látogatottságát, de akár azt is, hogy milyen oldalakról érkeznek az látogatók, vagy épp milyen szavakat, kifejezéseket írnak be a keresőbe, hogy aztán a keresési művelet a Kinizsi Százas blogra vezesse őket. Egy pikánsabbat, viccesebbet megosztok a kedves olvasóval: tán egy magányos tinilány vagy egy unatkozó / technikai dolgokra nyitottabb háziasszony az "első vibrim" kifejezéssel jutott a Kinizsi Százas blogra (a keresőmotort feltehetően Vitale Bramani márkája, a Vibram talp zavarta össze). Tehát nem mindenki azt kapja ettől a webnaplótól, amit vár, de remélem, hogy a legtöbben nem csalódnak a Kinizsi Százas blogban.

Kapcsolódó bejegyzések:
I love K100
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Dicsekvés anyucinak