Nem. Vagy legalábbis annyira nem, mint amennyire a blogom alapján
tűnhet. Mert igaz ugyan, hogy az elmúlt csaknem négy évben hetente legalább három bejegyzést írtam átlagosan, de ezeknek (ahogy az olvasó is észrevehette) csupán egy része kapcsolódott közvetlenül a Kinizsi Százashoz, másrészt pedig az írás, bloggerkedés egyfajta szerep is. Egy szerep, ami persze valahol az énem része, és talán az sem véletlen, hogy éppen én játszom ezt a szerepet, de azért nem teljesen én vagyok (no nem mintha bánnám, hogy vezetni kezdtem ezt a különös és immár
eléggé terjedelmes webnaplót, sőt).
A hétköznapokban például szinte egyáltalán nem témám a Kinizsi Százas vagy a blogolás, tartalomépítés, de még a hétvégi túrákon is aránylag ritkán kerül szóba (attól pedig már jó ideje ódzkodom, hogy ismeretlen túratársakat "traktáljak" ezekkel, és szeretem is ezt az inkognitót, bár az is igaz, hogy örülök, ha véletlenül - akár utólag -
rájön valaki, hogy ki volt a túratársa, hiszen ez a blogom olvasottságának, erejének egy mutatója).
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése