A minden évben augusztus 19-ről 20-ra megrendezett, rövid (alig 20 km-es), ám elég szintes (890 m emelkedő) túrán barátnőmmel indultam, és rutinunk ellenére (mindketten harmadik alkalommal teljesítettük) voltak kisebb eltévedéseink - pl. elnéztem az útvonalat, és a sorrendjüket felcserélve előbb értünk Normafa mint Csillebérc állomásra, így aztán visszasétáltunk, úgy másfél-két kilométert rátéve a távra. Persze nem én lennék, ha sikerülne tökéletesen végigmenni egy túrán (közben épp Kovalik András is szembejött, de szerintem nem ismert fel a sötétben, minden esetre csodálkozott, hogy miért arra megyünk; de később több hasonló eltévedőt is láttunk). Aztán jött a legendás "Kázmér utca", ahol nem is az az igazi kérdés, hogy miért Kázmér, hanem hogy miért utca, hiszen egy vízmosással súlyosbított vadregényes ösvény, majd néhány igazi utca és az utolsó ellenőrzőpont, a Turul 200-ról is ismerős Széchenyi-emlék után értünk a célba.
A 2:30-as kisvonatot éppen, de tényleg éppen elértük Széchenyihegyen (így viszont már nem volt időnk enni a célban, és még jó hogy otthon felejtettem a Budapest Kupa füzetem, mert már pecsételni se nagyon lett volna idő, de sebaj, majd a füzet leadásakor pótlom a túra igazolását), és Hűvösvölgybe visszaérve az éjszakai járatokkal is szerencsénk volt.
Szóval egy hangulatos, barátságos túra volt, mely a táv rövidsége ellenére azért kellemesen elfárasztja az embert, és kellően kalandos. A legközelebbi "vasúti témájú" túrám a Lokomotív 424 lesz a Börzsönyben, melyre idén megyek majd negyedik alkalommal.
Kapcsolódó bejegyzések:
Bamba vagyok, de kirándulni akarok - beszámoló a BHTCS-ről
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra II.
Sanyi, azért volt kissebb a tömeg, mert mi nem mentünk.
VálaszTörlés