Viszont éppen azért, mert már vagy 10-15 éve nem jártam ott, egyszerre volt nosztalgikus érzésem, valamint majdnem olyan volt, mintha valahol külföldön járnék, és út közben a Nagyszombati Százas és a Prágai Százas egzotikus hangulata is felidéződött. A patakvölgyekben és a változatos, sok helyen vadregényes tájakban tényleg volt valami ismerős, ugyanakkor különleges.
A rajt és a cél egy kedves kis faluban, Bakonybélben volt, a legtávolabbi pontja pedig a vezetéknevem településéhez hasonló hangzású Csesznek volt, ahol a várba ugyan nem mentünk fel, de a faluból látszódtak az impozáns kőfalak.
Az első komoly emelkedő tetején, Kőris-hegyen, az óriás "radar-golflabda" ill. az onnan nem messze lévő kilátó alatt találkoztunk Jeremcsuk Istvánékkal is (szóba került a múltkori Kinizsi Dupla próbálkozásunk, és tervezgettük az újabb nekirugaszkodást).
A lejtőn Andrással (akivel egyébként még a tavalyi Árpád vezér 130-on haverkodtunk össze) elkortyoltunk egy-egy doboz barna sört, és lassan, de biztosan fogytak a kilométerek. Az útvonal végig gondosan szalagozott és feliratozott volt, bár néhány helyen talán egy tréfás kedvű kiránduló áthelyezte a szalagokat, hogy azok rossz irányba mutassanak, de aránylag egyszerű volt felismerni a helyes utat.
Ami viszont valóban adrenalinkorbácsoló volt, hogy az Aranyos-patak völgyében egy vadász (?) tőlünk pár méterre lőtt le egy vadat (talán őzet). Én ugyan csak a tompa, de határozott puffanást hallottam, de András látta is a menekülő, majd összerogyó állatot, így aztán sietősebbre vettük lépést, és a következő ponton jelentettük is az esetet.
Szépalmapuszta előtt a tervezett (kb. 140 km-es) Apatúra egy szakaszát is érintettük, a kék sáv jelzésen.
A célban (ahová csaknem kihasználva a szintidőt, 11 óra 19 perc alatt értünk) díjazásképp a kitűző helyett egy szép, részben fa hűtőmágnest választottam, rajta a cseszneki várral, majd elfogyasztottuk a nagyon finom gulyást (melyhez már-már népmesébe illően sok kenyeret ettem), és indultunk haza.
Ezúton is köszönöm Andrásnak, hogy felhívta a figyelmem erre a túrára, valamint a társaságot és az autós logisztikát.
Kapcsolódó bejegyzések:
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra III.
Beszámoló a harmadik Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130-amról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése