De ha valaki fél a biztonságos otthonában, a jól ismert környezetben, akkor még jobban félhet éjjel egyedül az erdőben, mely nem csak sötét, hanem még ismeretlen, titkokat rejtő is. És ott nem csak vékony falak, néhány kerítés, kapu és ajtó választja el a többi embertől, hanem akár több kilométernyi távolság.
A sötét erdő mint hangulatfokozó elem, misztikus helyszín a filmekben is gyakran felbukkan: elég a Vörös ház c. klasszikus thrillerre, X-akták epizódokra, az Ideglelésre, A falura gondolni. Vagy akár konteókra: a Gyatlov túra 1959-es tragédiája az Urál-hegységben máig megmagyarázatlan.
Persze ha az ember racionálisan belegondol, az erdő még éjjel is elég biztonságos hely, legalábbis a városokhoz képest, ahol sokkal több veszély leselkedik ránk. De tán olyasmi ez, mint a repülés: hiába mutatja azt a statisztika, hogy a repülőgép messze a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, az emberek többsége jobban fél a légiközlekedéstől, mint a valójában sokkal több áldozatot szedő közútitól.
Emlékszem, amikor pár éve egyedül indultam egy privát Iszinik 100-ra (mely végül nem sikerült), és elég korán, még sötétben indultam útnak. Ahogy elhagytam Szárligetet és az ösvényre értem, szinte páni félelem fogott el. Bár igyekeztem énekelni magamban és arra gondolni, hogy hamarosan világos lesz, a mélysötét erdő és magányom tudata a hatalmába kerített, és úgy éreztem magam, mintha horrort néznék, és a baljóslatú háttérzene már előre jelezné a közelgő borzalmat.
Aztán... valamitől az utóbbi években ez elmúlt, vagy már le tudom küzdeni. Magam is meglepődtem, amikor a Kinizsi Duplán, amikor két teljes éjszakát is egyedül töltöttem az erdőben, teljesen magabiztos voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése