Kiégtem, azt hiszem

Na nem teljesen, csak kicsit. Meg ez remélhetőleg csak átmeneti állapot (volt is már ilyen), meg ebben az átmeneti állapotban sem gondolom mindig így. De talán mégis sok lett a Kinizsi Százasból. Túltoltam. Olyan lett nekem a Kinizsi Százas, mint Habony Árpádnak a vitrin.

Azért nem hagyom úgy abba, mint Forester, aki tíz Kinizsi Százas után befejezte és eltűnt a szcénából, ingestől-nyakkendőstől, de most már megértem és átérzem, hogy miért hagyta abba. Ráadásul ő nem is pörgött rá úgy erre a K100 témára mint én, címlaprajzokkal, online birodalommal, bloggal, Kinizsi Duplákkal, stb.

Az elmúlt hetekben, napokban több olyan dolog is történt, ami ráébresztett arra, hogy besokalltam, túlzásba estem, lassan önmagam karikatúrájává váltam (még akkor is, ha ezt részben egyfajta szerepnek érzem, de a legtöbben mégis ebben a szerepben látnak). Persze most kissé igazságtalan vagyok a korábbi önmagammal és a Kinizsi Százassal, hiszen mégiscsak a K100-nak köszönhetem, hogy valamilyen szinten eredményes hobbisportolónak érezhetem magam, vagy hogy a túrázók körében ismert lettem. Sokáig éppen erre vágytam, hogy sokan emlegessék a nevem, hogy olvassák a beszámolóimat és a gondolataimat, hogy büszkék legyenek vagy felnézzenek az eredményeimre. Hogy minél inkább hatással legyek az emberekre. Hogy különleges legyek. De hát ilyen az ember: sosem elégedett, mindig az kell, ami épp nincs. Ami pedig van, az többé már nem akkora érték, magától értetődővé és megszokottá válik, és/vagy több és több kell belőle a vélt boldogsághoz.

Talán túl érzékeny vagyok, túl sokszor gondolkodom azon, hogy mennyi értelme van annak, amit teszek, és mennyire értékes az, amit létrehozok. És bár hízelgő, hogy így összekapcsolódott a személyem a Kinizsi Százassal, de azt is érzem, hogy jó lenne, ha nem csak a K100 téma kötődne a nevemhez, hanem attól teljesen független dolgok is, egészen más területeken (akár társasjátékok, grafikák, erotikus-kreatív tartalmak, esetleg szépirodalmi munkák).

A könyvemet, a Kinizsi Százas útikalauzát azért még mindenképp meg szeretném írni, azt valahogy jellegéből adódóan is egy kézzel foghatóbb, maradandóbb, összeszedettebb-kiérleltebb dolognak érzem, mint blogom tán múlandóbb bájtjait, kevésbé míves mondatait. Ugyanakkor egyelőre a webnaplóm vezetését sem hagyom abba és a túrázással sem hagyok fel, csak komolyan elgondolkodtam.

(És azért még lesz itt is pár "strigulám", bár a Kinizsi Tripla helyett azt hiszem, előbb egy 48 órán belüli Kinizsi Dupla lesz a következő célom.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Mégsem égtem ám ki annyira, sőt, igazából nem is!