Egy túratársam tanácsa

Egy általam nagyra tartott és tisztelt túratársamtól mailt kaptam a blogommal kapcsolatban. Írta, hogy volt olyan bejegyzésem, amely nagyon nem tetszett neki, és amit szerinte hirtelen felindulásból írtam, és idővel másképp fogom látni. Javasolta, hogy változtassak rajta, fogalmazzam át. (Hogy mennyire nem egyformán olvassák, mennyire eltérően értelmezik-értékelik az emberek ugyan azokat a sorokat: egy másik, szintén nagyra tartott és tisztelt túratársam az egyik ilyen posztomról azt mondta, hogy "Na ez jó, mint amikor belelapozol egy jó könyvbe és olvasol belőle egy fél oldalt. Regény részlet.")

Egyrészt köszönöm a levelét, és igaza van: valóban volt, amit hirtelen felindulásból írtam, és amire nem vagyok teljesen büszke. És egy-két helyen az is előfordult, hogy közönségesen fogalmaztam vagy közönséges szavakat idéztem. Ezért most ezeket a részeket, ha nem is töröltem véglegesen (hiszen a múltam, gondolataim, fájdalmaim egy része), de némileg elrejtettem, cenzúráztam két bejegyzésemben.

Ugyanakkor ezek nem öncélú és nem bántó szándékú szókimondások voltak, és talán ezen részek szövegkörnyezetéből, vagy több másik bekezdés-bejegyzés kontextusában értelmezve azért remélem érezhető, hogy nem ezek a kiragadott, önmagukban valóban trágár és hímsoviniszta mondatok tükrözik a valódi értékrendemet, gondolatvilágomat. Az ebben mégis kételkedő olvasó figyelmébe ajánlom például a Mi a szerelem?, Az időgép vagy az I love K100 c. posztjaimat.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kedves blogom!