Az volt az egyszerűségében rafinált tervem, hogy sietek, hogy utolérjem öcséméket, akik úgy másfél órával korábban rajtolhattak, így szedni kezdtem cingár, ám egyre izmosabb lábaimat. Ja igen, és egy régi, az orránál kissé lyukas Adidas csümőmben mentem, mert úgy gondoltam, jó lesz az is, és jól is gondoltam, mert jó lett az is. Féltávig, Vérteskozmáig hatos feletti átlagsebességet produkáltam, néha bele is kocogtam, megállni pedig nem is nagyon álltam meg, hogy tartsam magam a rafinált tervemhez.
Találkoztam pár ismerőssel is, pl. Nagy-Szilitsán Jánosékkal, akivel szóba került az Iszinik 100 és az Ixi Kupa. Éppen arcról ismerős túratársakat előztem, amikor valami bogár belerepült a szemembe (vagy ha a bogár szemszögéből nézzük, békés repülése közben elütöttem a szememmel), így a szemem piszkálgatva botladoztam kicsit, és mondtam, hogy a szemembe repült bogár miatt botladozok, erre az arcról ismerős túratárs mondta, hogy pedig vannak, akik vakon is túráznak, mire mondtam, hogy hát igen, ez igaz.
Reckebékkel és Oczalékkal is találkoztam, Oczal kérdezte, hogy hogy haladok a gyúrással, mondtam neki hogy igyekszem, bár a héten épp pihenőhetet tartottam, de ma a buszra várva leszaladtam a tóhoz a streetworkout bigyókhoz tolódzkodni egyet (hogy a trinyóedzés azért ne maradjon ki, mert a trinyó legalább olyan fontos mint a bicó, apropó, tolok is mindjárt pár fekvőtámaszt).
A nyáriasan szép idő és a vértesi táj megajándékozott pár idilli pillanattal, amikor az ember csak elmosolyogja magát a teremtett vagy ősrobbantott világ csodálatosságán mint akinél nem stimmel valami, például a Vérteskozma előtti mező az majdnem olyan volt mint a szatyor az Amerikai szépségben, még aranyló levelek hullása nélkül is.
(A túrán megsétáltattam a frissen vásárolt Rubik-kockámat is, érdekes, hogy a Tescoban most felkapták a dolgot, és úgy tűnik, hogy a Rubik-kocka meg pár másik Rubik-játék lesz a 2014-es év "fekete Fila táskája" a gazdaságos hipermarketben, mert most ezekhez kapcsolódik pontgyűjtő akció, a bűvös kocka feltalálásának 40. évfordulója alkalmából. Amúgy egy spéci "Speed Cube" kockát vettem, aminek még a rugóerejét is lehet állítani, meg még olajozószett meg csavarhúzó is van hozzá, nem semmi. Egyébként aránylag könnyű megtanulni a kirakását, nekem ez az "ízi kész egyszerű" oktatóvideó segített.)
A Mária-szakadéknál is találkoztam egy ismerős sráccal, vele is beszélgettünk, szóba került a Kinizsi, az Iszinik és az Iszkiri, meg úgy általában a természetnek a járása.
Öcséméket aztán a túra legvégén, Csákányospusztánál értem utol, a célba pedig 14:20-ra, azaz 5 óra 20 perc alatt értem, 5,9-es átlagsebességgel, ami nálam elég gyorsnak számít, de világviszonylatban persze nem olyan kiemelkedő. Öcsémék meg is lepődtek, egyrészt azon, hogy mégis elindultam, másrészt azon, hogy a másfél órával későbbi indulásommal is utolértem őket.
A célban ettem pár zsíros kenyeret, és ittam finom forró teát, majd hazajöttünk az ötös busszal.
Kapcsolódó bejegyzések:
Bakonyi Barangolás 70
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése