Egy blog vezetése izgalmas folyamat. Olyasmi tán, mint az úszás egy folyóban: részben irányított dolog, részben viszont sodródás. Általában én is csak sejtem, hogy mi lesz a következő bejegyzés témája, sokkal előrébb pedig csupán eléggé vázlatosan, nagy vonalakban gondolkodom. Tehát alapvetően spontán formálódik, alakul a blog, olykor számomra is meglepő fordulatokkal, történésekkel, bejegyzésekkel.
E webnaplóval több legyet is ütök egy csapásra, hiszen egyszerre élhetem ki grafomániámat, valamiféle tartalomépítési kényszeremet és a Kinizsi Százas iránti rajongásomat, s egyúttal az extrovertáltabb énem is kibontakozhat. Mi tagadás, jólesik néha hallani, amikor egy-egy ismerős, túratárs direktebb utalás nélkül felismer, hogy "á, te vezeted a Kinizsi Százas blogot". Ilyenkor egy kicsit híresnek érzem magam, még ha ez egy elég korlátozott sugarú, underground hírnév is (ezzel kapcsolatban egy visszagondolva jópofa és a maga őszinteségében szép élményem, amikor az egyik ilyen felismerő először "csalódott", mert másképp képzelt el, tán köpcösebbnek, idősebbnek vagy ki tudja milyennek - ugyanakkor teljesen megértettem, mert általában én is elképzelem az embereket, írókat a sorok mögött, és könnyen lehet, hogy akár kedvenc íróim némelyike is csalódást okozott volna - akár külsejével vagy jellemével -, ha lett volna lehetőségem személyesen megismerni).
Kérdezte már tőlem egy túratársam, hogy ez a hivatalos Kinizsi Százas blog? A kérdésnek örültem is meg nem is. Örültem, mert jó, ha képes azt a benyomást, minőségérzetet kelteni, mintha ez valamiféle "hivatalos" blog lenne, ugyanakkor épp ez a dolog érintett kellemetlenül is, mert nem szeretnék ezzel becsapni senkit. Ugyanis ez egyáltalán nem "hivatalos" blog, ahogy hivatalos Kinizsi Százas blog (legalábbis egyelőre) nem is létezik. Én egy egyszerű, igaz, évről évre egyre "többszörösebb" Kinizsi Százas teljesítő vagyok, akit érdekel a túra története, múltja, jelene, jövője, és abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy személyesen is megismerhettem a túra rendezőit, valamint magam is hozzátehettem már valamit a Kinizsi Százashoz (J. F. Kennedy hazafias mondásának parafrázisával: "ne azt nézd, mit adhat neked a Kinizsi Százas, hanem azt, hogy te mit adhatsz a Kinizsi Százasnak"). Szóval ez egy nagyon is személyes, független blog, melynek persze a Kinizsi Százas a legfőbb témája. Pontosabban a Kinizsi Százas az én szemszögemből.
Régen, még évekkel ezelőtt, "kezdő blogger koromban" egyik legfőbb vágyam volt, hogy egyszer sokan olvassák, amit írok (kérdés persze, hogy mennyi az a sok). A Kinizsi Százas bloggal ez megvalósulni látszik. Emlékszem, akkoriban egyik romantikus gondolatom volt, hogy bizonyos, számomra különleges helyekről, mint például a budai várnegyedből olvassák-e a soraimat, s jólesett arra gondolnom, hogy távoli monitorok pixelei rajzolják ki az általam leírt betűket, mondatokat, és hogy ez mennyire nagyszerű dolog. Ma már ez az érzés eltompult kissé, kevésbé fellengzősek az ezzel kapcsolatos gondolataim, de így is jó érzés olvasnivalót adni az embereknek.
Olykor statisztikákat is nézek, melyek mutatják a blog látogatottságát, de akár azt is, hogy milyen oldalakról érkeznek az látogatók, vagy épp milyen szavakat, kifejezéseket írnak be a keresőbe, hogy aztán a keresési művelet a Kinizsi Százas blogra vezesse őket. Egy pikánsabbat, viccesebbet megosztok a kedves olvasóval: tán egy magányos tinilány vagy egy unatkozó / technikai dolgokra nyitottabb háziasszony az "első vibrim" kifejezéssel jutott a Kinizsi Százas blogra (a keresőmotort feltehetően Vitale Bramani márkája, a Vibram talp zavarta össze). Tehát nem mindenki azt kapja ettől a webnaplótól, amit vár, de remélem, hogy a legtöbben nem csalódnak a Kinizsi Százas blogban.
Kapcsolódó bejegyzések:
I love K100
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Dicsekvés anyucinak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése