Az 52 kilométeres táv döntően jelzetlen utakon haladt, Szomor, Zsámbék, Máriahalom, Epöl, Bajna és Gyermely térségében. A turistajelzések hiánya ellenére a hol barátságos erdőkben, hol végtelen szántóföldeken futó útvonalat nagyon jól lehetett követni a gondos szalagozásnak és a tábláknak köszönhetően.
A Szomor 56-on több kedves ismerőssel is találkoztam: rögtön a nevezésnél Lestattal (azaz Dáviddal, aki tegnapelőtt a tóba esett, most is emlegettük az esetet), majd a később, az epöli szikláknál Mancockáékkal, a célban pedig Bubuékkal. (Dáviddal beszélgetve kiderült, hogy eddig rosszul számoltam a TTMR pontjaimat, mert én kerekítettem (ennek főleg a szintkülönbségnél van jelentősége), valójában azonban nem kell kerekíteni, hanem négy tizedesjegy pontossággal kell számolni. Szerencsére ez azt jelenti, hogy valamivel több pontom van, amint amennyit eddig kalkuláltam.)
Az idő elég ködös volt, de ez számomra inkább hangulatos volt, semmint zavaró. A távolabbi tájat ugyan ritkán lehetett tisztán látni, de ezért kárpótolt a ködbe vesző horizont, a ködfoltokat fújó, kavaró szél látványa, a friss, párás levegő valamint a Zsámbék feletti lankás fenyves, mely szakasznak a törpefenyők, a sziklás, köves talaj és a ködbe burkolózó völgy egészen magashegységi hangulatot kölcsönzött.
A célba, azaz vissza Szomorra 12 óra 20 perc alatt értünk (este fél nyolcra, így fejlámpára csak az út utolsó néhány kilométerén volt szükség), bőven a 14 órás szintidőn belül. Ez a túra - immár kellő pontossággal számolva - 72,765 pontot ért, így nagyjából 1832 TTMR pontom van eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése