Az, hogy a Lokomotív 424 lett a második olyan teljesítménytúra, amit "gyűjteni kezdtem", a börzsönyi táj szépsége mellett a vasúthoz kötődő tematikájának és annak is köszönhető, hogy az 5. teljesítés alkalmával nem kitűzőt, hanem jelvényt ad, ezzel is ösztönözve a gyaloglaton való részvételt (egy másik, vasúti témájú túrám idén a Gyermekvasút nyomában volt).
A Szokolyáról induló és oda visszaérkező séta Magyarkúttól a kisinóci turistaházig tartó, csaknem 30 kilométeres, kéktúrán haladó szakasza megegyezett a BEAC Maxi 110 első kilométereivel, így nem csak a tavalyi túráról volt ismerős a táj. Az idő nagyszerű őszi kirándulóidő volt, olykor még a nyarat is bele lehetett képzelni a napsütésbe.
Lábbelit illetően az új Garmont bakancsom volt rajtam, túrabotot pedig ezúttal sem vittem (legutóbb tán a Mátra 115-ön használtam túrabotot).
A túra szintideje 10 óra volt, végül 8 óra 45 perc értem be a célba, a szokolyai vasútállomás melletti kulcsosházhoz. A délután 5 órás vonatot lekéstem, viszont szerencsémre (és stílszerűen, hiszen mégiscsak a Lokomotív 424 túráról van szó, s a vasútnál dolgozom) sikerült elcsípnem egy "nem hivatalos", utasokat nem szállító szerelvényvonatot 6 órakor, így nem kellett fél 8-ig várnom a következő személyvonatra.
Az Ember a gáton után tovább folytattam tehát a TTMR pontok halmozását, az eddigi 1546,5 pontomhoz tovább 67-et gyűjtöttem a 43,8 kilométeres, 1640 méter szintkülönbséget tartalmazó börzsönyi túrán, így jelenleg 1613,5-nél tartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése