Mi kerül a Kinizsi Százason 3000 forintba?

A közelmúltban több ismerősöm, túrázó társam is felvetette, hogy a Kinizsi Százas drága, túlságosan felülértékelt, felülárazott (volt, aki ezt nem csak a nevezési díjra, hanem átvitt értelemben, a K100 jelentőségére utalva is értette), hiszen a legtöbb túra olcsóbb, vagy ha van is egy-két drágább, akkor azok több szolgáltatást nyújtanak. Belátom, hogy én elég elfogult vagyok, hiszen a Kinizsi Százas a kedvenc túrám, de (vagy inkább éppen ezért) megpróbálom megvédeni egy kicsit.

A Kinizsi Százasról érdemes tudni, hogy ez volt hazánk első teljesítménytúrája (1981-ben került megrendezésere először), és bár azóta már vannak hosszabb és nehezebb túrák is, de tán ez a legerősebb brand a túrák között. A Kinizsi Százas fogalom, egy olyan márkanév, amellyel sok laikus is találkozott már. Önmagában már ez a presztízs is indokolhatná a valamivel magasabb árfekvést, gondoljunk csak a ruházati márkákra: gyakran csaknem azonos szabású és azonos minőségű anyagból készült ruhadarabok között egy-egy apró logó vagy az adott gyártóra utaló nüansznyi jellegzetesség generál hatalmas árkülönbséget, és ezáltal eltérő fogyasztói élményt, minőségérzetet és megjelenést is.

Volt olyan beszélgetőtársam is, aki boncolgatni kezdte, hogy szerinte a Kinizsi Százas jelvény előállítása ennyibe kerülhet, emennyibe pedig az oklevél, stb., így próbálva levezetni, hogy a Kinizsi Százas valójában "lehúzás", az ember befizet sok-sok pénzt, és cserébe filléres dolgokat kap. Erről nekem Kállai István híres, 1976-os kabaréjelenete, a Mi kerül ezen a fotelon 7.200 forintba? (YouTube) jut eszembe, amikor a dühös férj darabjaira szedi a drágállott ülőalkalmatosságot, hogy rájöjjön, mi kerül annyiba benne. A tanulság: valaminek az árát nem csak az alkatrészeinek, összetevőinek az ára határozza meg, hanem sokkal inkább a hozzáadott érték, a részekből alkotott egész értéke, eladhatósága. S a Kinizsi Százason maga a teljesítés élménye az, ami sokat ér, s ez nem is nagyon forintosítható, de ha mégis megpróbálnánk, a nevezési díj sokszorosát kapnánk.

Másrészt a Kinizsi Százas az egyik legnépszerűbb, legtöbb résztvevőt vonzó hazai teljesítménytúra, és a táv is a hosszabbak közé tartozik. Mindez azt is jelenti, hogy túra szervezése, rendezése is nagyobb erőfeszítésbe, több segítő több munkaórájába kerül, mint egy rövidebb vagy kevésbé felkapott túra esetén.

Bár tudom, ez "almát a körtével" összehasonlítás, de nekem például a városi futóversenyek sokkal drágábbak tűnnek. A Vivicittán 6.000 forintért egy pár órás programot kap az ember, míg a Kinizsi Százas tulajdonképpen egy egész napos, sőt csaknem egész hétvégés természetközeli élményt nyújt, feleannyiért (ráadásul a futóversenyeknek - ahogy a (Telekom) Vivicittának is - általában névadó szponzoruk is van és hemzsegnek a reklámoktól, ennek ellenére kerülnek annyiba, amennyibe). Persze erre is lehet magyarázatot találni, a futórendezvények hagyományosan drágábbak, bizonyára a pontosabb időmérés, forgalomkorlátozások, stb. miatt is, de ennek tükrében is látható, hogy a Kinizsi Százas drágasága nézőpont kérdése.

(Az is tény ugyanakkor, hogy a Kinizsi Százas nevezési díja arányaiban sokat drágult a nyolcvanas évek elejétől, de ez szinte minden szolgáltatással, sportrendezvénnyel így van. Számításaim szerint 1981-ben a 20 forintos nevezési díj 40 darab zsemle árának felelt meg, és az akkori átlagfizetésből 218-szor jött ki a nevezés költsége; 2012-ben viszont már 120 darab zsemle árával volt egyenlő a nevezési díj, és az átlagbér csupán 46 nevezésre volt elegendő.)