Úgy tartják, hogy nem elsősorban ezen vívmányoktól függ a
Kinizsi Százas sikeres teljesítése, de nézzük, hogy a tudomány és technika szerelmesei milyen felszereléseket, kütyüket, egyebeket vihetnek magukkal a túrára. Mert hiszen a XXI. században élünk, mégsem indulhat az ember mezítláb vagy vietnámi papucsban a Kinizsi Százason, de még a feltehetően kétszáz év múlva is divatos, örökzöld Converse tornacsuka sem a legcélszerűbb viselet egy hosszútávú teljesítménytúrán.
Ha már űrtechnológia, kezdjük egy valódi űrkütyüvel: a GPS-szel, ami műholdakról érkező jelek segítségével határozza meg, hogy hol is vagyunk éppen. Ez lehet önálló túra GPS, de akár okostelefonba vagy karórába épített is. Hasznos segítségnek bizonyulhat, bár nekem nincs. Van viszont egy bevallani valóm, ami után néhányan biztosan csalódni fognak bennem: nekem bizony még térképem sincs. A navigációban a túra népszerűsége és a sok induló van segítségemre, azaz megyek a tömeggel - de ha nincs tömeg, akkor is van általában látótávolságon belül előttem és mögöttem is néhány ember, így szinte lehetetlen eltévedni. Olykor hozzá is csapódok egy-egy társasághoz. Igaz, túl négy Kinizsi Százason, lassan már kezdem memorizálni az útvonalat.
Aztán ott a
túrabot. Ilyenem már nekem is van, bár idén fogom először bevetni a K100-on. Hogy mi a túrabotban az űrtechnológia? Hát az anyaga, ugyanis rendkívül könnyű, így nem jelent megterhelést a cipelése. Olyan típusa is van, ami rugózik, azaz tompítja a talajhoz érintéskor keletkező ütést, rezonanciát, így kíméli a kart, vállat. Sőt, létezik kijelzővel (!) rendelkező változata is, ami még lépést is számlál, meg elégetett kalóriát. Ki tudja, tán már GPS-es túrabot is van.
A kutatóknak és fejlesztőknek olyan eszközt is köszönhetnek a túrázók, mint a camelback (magyarul tevehát, tevepúp), ami nem más, mint egy hátizsákba helyezhető folyadéktartály, amihez egy szívócső csatlakozik. A lényege, hogy ha túrázás közben megszomjazunk, nem kell megállni, elővenni a hátizsákból a kulacsot vagy az ásványvizes palackot, kinyitni, inni, visszacsukni, visszatenni a táskába, bezárni a táskát, megnézni hogy jól bezártuk-e a táskát, satöbbi satöbbi, hanem egyszerűen megszívjuk a szívócsövet, és már iszunk is.
Na de nem csak vizet tölthetünk ám a tevetasiba, hanem űrtechnológiás italt is: izotóniásat. Ebben az az okosság, hogy az emberi sejtekben és vérben lévő sótartalommal azonos arányban tartalmaz sót és más ásványi anyagokat, tehát könnyebben és gyorsabban a szívódik fel, a szervezetünknek nem kell higításával vagy sűrítésével bonyolódnia.
Térjünk vissza a lábbelire, ahol szintén sok mágikus kifejezéssel találkozhatunk. Például a
Vibram talppal: ez olyan bakancs- ill. cipőtalpat jelent, melyet az olasz Vibram cég fejlesztett ki (nevét az alapítójáról, Vitale Bramani-ról kapta, aki egyébként hegymászó volt), és rendkívül strapabíró, kopásálló. Aztán ott a Gore-Tex: ez pedig egy vízálló, ugyanakkor lélegző anyag, tehát lábunk aránylag friss és üde marad az ilyen matériából készült felsőrésszel rendelkező lábbeliben.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban következzék a lámpa, amit majdnem kihagytam a felsorolásból, pedig alapvető felszerelés. A 80-as években még hagyományos izzós kézi lámpával világítottak az éjszakában a kirándulók, ma már azonban
LED-es fejlámpák állnak rendelkezésre - ezek energiatakarékosak, így nem kell több garnitúra tartalék elemet magunkkal vinni és az elemcserékkel bajlódni, ráadásul még csak a kezünkben sem kell tartani a lámpát, hiszen azt a homlokunkra rögzíthetjük.
Kapcsolódó bejegyzések:
Digitális túrabotok (és egy saját találmány)
Robotok a Kinizsi Százason
Trekking'n'style rovat: jön a beszélő bakancs?
Trekking'n'style rovat: táblagép a Kinizsi Százasra (Panasonic Toughpad)
A napokban elgondolkodtam azon, hogy idén megpróbálom teljesíteni a Mátra 115 túrát is. Ez lenne az első 100 kilométernél hosszabb teljesítménytúrám. A táv mindössze 15 kilométerrel (kerékkel mérve: 24 kilométerrel) több mint a K100, viszont a szintkülönbség (emelkedő) nem 2775 méter, hanem 6374, azaz több mint kétszer annyi.
