Felállni a padlóról

Eléggé a padlón vagyok. Közhely, de úgy érzem, "újra fel kell magam építenem". Újradefiniálnom magam, bizonyítanom, megerősödnöm. Akár még előnyt is kovácsolnom aktuális magányomból és kilátástalanságomból. Ebből a mély, sötét magányból, ahonnan most még nem látom a kiutat.

De talán épp az ilyen mélypontok is segítenek abban, hogy az ember választ találjon magában kérdésekre, és - ahogy mondjuk egy 100 vagy 200 km-es gyalogtúra során is - átgondoljon sok mindent, és közelebb jusson a saját értékeihez, belső erőihez.

(Az ember mindenből tanul. Ami nem öl meg az megerősít. Bla-bla.)

Neki kellene állnom a könyvem írásának is. Az is egy elég jó terápia. Mert érzem, ha nem csinálok legalább valami látszólag hasznosat, felemészt most ez a szorongató magány. Emellett a sportba igyekszem majd "menekülni". És hátha megtalál egy új, minden eddiginél harmonikusabb kapcsolat is, ami nem csak néhány hónapig tart, és ami nem ilyen fájdalmasan ér véget.

Kapcsolódó bejegyzések:
B*sszameg, b*sszameg, b*sszameg!
Utolsó kívánság
Szakításból építkezni