2014. szeptember 4., csütörtök

B*sszameg, b*sszameg, b*sszameg!

Ahogy hazafelé tartottam, elfogott a hányinger, és forgott velem a világ. Nem ittam, csak valami fájó véget ért.

Pedig nem volt különösebben szép lány, én mégis az egyik legszebbnek láttam.

Törlöm az sms-eit. Tényleg mintha valami lány lennék, nem hiszem el. Persze nézhetném a jó oldalát is: őt is magamévá tettem, még egy nő, akiben voltam. Hát mi ez, ha nem siker? De én azt hittem, hogy ebből valami életre szóló dolog lesz, nem csak nyolc kibeb*szott hónap... Tényleg egy hülye kapcsolatfüggő romantikus idióta vagyok.

Hát, nem szállok le többet a villamosról a L. A. utcánál.

Sebaj, úgy tartják, szerelmi bánatban tudja az ember a legjobban mozgósítani a kreatív energiáit, köztudottan akkor születnek a legszebb versek is. És most már még inkább van motivációm az idei Kinizsi Duplához is...

Kedves lányok, újra aktuális (de lehetőleg most már tényleg az Igazi legyen, hé!)

Kapcsolódó bejegyzések:
Miért nem leszek öngyilkos?
Utolsó kívánság

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése