Pár hete egy kolléga jött be az irodába, és mesélt az élményeiről, melyeket a nyaralásán, egy tengeri luxushajóúton szerzett. Beszélt a meglátogatott kikötővárosokról, a hatalmas, tizenpár emeletes hajóról, melyen a személyzet az utasok minden kívánságát leste, és ahol szinte korlátlanul fogyaszthattak bármit. Említette azt is, hogy az utasok és a tisztek csaknem mind európaiak és észak-amerikaiak voltak, míg a kiszolgálószemélyzet tagjai kivétel nélkül egzotikusabb és szegényebb kontinensekről származtak.
Akkor elgondolkodtam, hogy vajon az ember hogyan ismeri meg jobban a világot: egy ilyen hajóutazás luxusát élvezve, vagy a Kinizsi Százas nehézségeivel küzdve. Vagy otthon ülve, és például Zweig novellákat olvasva, mondjuk - ha már hajóút - a Sakknovellát. Vagy a világ megismeréséhez kell ez is, az is, amaz is: luxus, küzdelem, és átolvasott esték is.
Kapcsolódó bejegyzések:
A vasút és én
Éjjel egyedül az erdőben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése