Az alkotás folyamata, és a teremtett érték elismerése önbizalmat ad az embernek (talán még a szerelmi bánatra is gyógyír). Másrészt ezen kívül semmit nem látok, amivel idővel esetleg elérhetem a vágyott hírnevet, és akár az anyagi biztonságot is. És a tudatot, hogy hasznos, építő, sőt: különleges tagja vagyok a társadalomnak.
Az olvasó most megjegyezheti magában, hogy azért messze vagyok még attól, hogy író legyek - és ebben igaza is van. De egyszer talán eljön az ihlet, és papírra vethetem azt, ami bennem van: a gyermekkorom óta magamban fogalmazott könyvet, könyveket.
Íróvá kell válnom, mert szeretek írni, és mert tulajdonképpen semmi máshoz nem értek. Persze, ott van a kafkai munkám a vasútnál, az egyszerű játékaim, rajzaim vagy épp bútoraim - de ezek kevesek ahhoz, hogy igazán kifejezzem magam, hogy ezekből építsek valami maradandót, mesterit.
Inkább a betűkből, szavakból... Úgy érzem, ezekből kell építkeznem. És önmagam és az olvasó számára is megfejtenem, hogy ki is vagyok valójában.
(Újra elolvasva a címet, akár úgy is lehet érteni, hogy az Írás, mint a Szentírás, Biblia. Ez sincs kizárva, de ezen az úton még nem indultam el.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Gondolatok Harland Sandersről
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Szakításból építkezni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése