Esetemben ez azt jelenti, hogy megpróbálok most már tényleg még több rendet, rendszert és rendszerességet vinni az életembe, leküzdeni a "patópálos" halogatásaimat. És a lelki épülésem és megerősödésem mellett testileg is igyekszem felépíteni magam, új célokat kitűzni.
Mert - átfogalmazva a mondást - nem elég erősnek lenni (hiszen azért 200 kilométeres gyaloglásokhoz is kellenek bizonyosfajta erők és erősségek), erősnek is kell látszani.
Szóval ahogy említettem pár bejegyzéssel ezelőtt, elhatároztam, hogy edzeni fogok, és elkezdtem még a múlt héten konditerembe járni, Bob cimborámmal. Most pedig Oczallal voltunk lenn, aki amellett, hogy sokszoros Kinizsi Százas teljesítő, az testépítés világában is otthonosan és a kellő tudással mozog, így részletesen végigvettünk egy programot (eddig is próbáltam erősítgetni magam, építettem is egy saját tervezésű húzódzkodó-tolódzkodó állványt fából, de azért a komplex edzésmunkához ez kevés).
Érdekes egyébként a konditermek világa, és amennyire távol áll (még) tőlem, csaknem annyira érdekel is. És bármennyire az "alfahímek" közé tartozom a túrázásban a zsinórban nyolc Kinizsi Százas teljesítésemmel, a blogom ismertségével, legalább olyan furán mutatok a teremben a magas, cingár, kissé esetlen alkatommal - ami talán hamarosan a múlté lesz, és megszületik az erős, izmos Sanyi.
"A vas nem hazudik" - tartják (ahogy egy túrán a kilométerek sem hazudnak és nem kivételeznek senkivel), így a fejlődésem jó lakmuszpapírja lesz annak, hogy valóban van-e bennem elég erő és kitartás.
Kapcsolódó bejegyések:
Interjú Oczallal, ötszörös Kinizsi Százas teljesítővel és testépítővel
Nem röhög: gyúrni fogok
A testmozgás izgalmai
A fekvőtámasz könnyűsége és nehézsége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése