Idei tizennegyedik futásom a Margitszigeten

A Mátra 115 előtti utolsó (és a Kinizsi Százas utáni első) edzésként kedden kocogtam két kört a Margitszigeten. Most nem voltam annyira jó formában, 1 óra 6 perc alatt tettem meg a bő 10 kilométert. Igaz, ennek az is volt az oka, hogy szándékosan nagyon kényelmes tempót választottam, mert először félmaratont terveztem futni, ennek megfelelően nem akartam elkapkodni a táv elejét. Csakhogy a kellemesen borúsnak ígérkező idő forró napsütésbe fordult, s tán a futás előtti táplálkozásom sem volt megfelelő, így aztán beértem a két körrel. No meg túlságosan kimeríteni sem akartam magam pár nappal a nagy túra előtt.

Index címlapon a Kinizsi Százas

Az előző bejegyzésben említett, Gyilkos túra magyar rögökön c. Index videó nem akárhová került, hanem az Index hírportál címlapjának főhelyére.

Kapcsolódó bejegyzések:
Index videó a Kinizsi Százasról: Gyilkos túra magyar rögökön
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával 
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Index videó a Kinizsi Százasról: Gyilkos túra magyar rögökön

Az Index videója a 2012-es, 32. Kinizsi Százas teljesítménytúráról: "Belülről, résztvevőként tudósítjuk az egyik legkeményebb és legnépszerűbb magyar teljesítménytúrát, a Kinizsi Százast. A szabály egyszerű: 100 km, 24 óra alatt, gyalog. Megpróbáltuk."
index.hu

Kapcsolódó bejegyzések:
Index címlapon a Kinizsi Százas
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Kinizsi Százas zenés videó

Egy hét múlva Mátra 115

Az ember keresi a határait, de nem csak keresi, hanem próbálja kiterjeszteni is azokat. Egy blogger például több és több olvasót szeretne a webnaplójának, egy rajzoló szintén arra vágyik, hogy minél több szempárnak mutathassa meg az alkotását, egy túrázó pedig egyre messzebbre sétálna.

Túl öt, illetve most már hat sikeres Kinizsi Százas túrán és más lépcsőfokokon, elhatároztam, hogy idén indulok az egyik legnehezebbnek tartott hazai teljesítménytúrán, a Mátra 115-ön. Egy hét múlva ilyenkor már - ha minden jól megy - a monumentális, 124 kilométeres táv és a 6374 méteres pozitív szintkülönbség (azaz emelkedő) döntő részét már magam mögött tudom.

Évek óta terveztem, hogy megpróbálok életemben (legalább) egyszer egy Kinizsi Százasnál nehezebb, hosszabb és/vagy nagyobb szintkülönbséggel bíró túrát teljesíteni (a K100 ezen adatai: 100 km és 2750 méter), egyrészt a már említett határok keresése és kiterjesztése miatt, másrészt pedig azért, hogy a Kinizsi Százasra más perspektívából, azaz ne csak alul-, hanem felülnézetből is tekinthessek.

Tulajdonképpen az Iszinik 100 kudarcokkal kezdődött, az érlelte meg bennem jobban ezt az elhatározást. A CsPI-n így utólag visszatekintve elég méltatlanul viselkedtem, szinte már nyafogtam, durcáskodtam, megadtam magam. Ugyanakkor az indította el azt a folyamatot, ami futásban a félmaratoni táv legyőzéséhez segített, gyaloglásban pedig a Mátrabérc és egy 170 kilométeres túra-trió teljesítésén keresztül esetleg a Mátra 115 festett kavicsának megszerzéséhez vezethet.

Kapcsolódó bejegyzés:
Túrabeszámoló a Mátra 115-ről

Így született a túrafüzet borítója

Érdekesség az itinert gyűjtőknek ill. azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni egy alkotófolyamatba: a borító kialakulásának több mint tucatnyi munkafázisát megőriztem, ebből ez a négy állomás (a bal felső az első mentett verzió, a jobb alsó pedig a végleges változat) tán a leginkább jellegzetes. Nagyobb méretben megtekinthető a képre kattintva, vagy pedig új mikroblogomban.

Kapcsolódó bejegyzések:
Elindult a Kinizsi Százas mikroblog
Kinizsi Százas itiner 2012: címlapon a rajzom
Ízelítő a 2012-es Kinizsi Százas itinerből

Trekking'n'style rovat: Lego hátizsák

Ugyan nem idei modell, hanem még 2008-as, de örökzöld ez a Lego hátizsák, mely még a Kinizsi Százas utolsó kilométerein is jobb kedvre derítené azokat, akik meglátják. Az építőkockát mintázó zsák kapcsolóelemei zsebekként szolgálnak.
gearfuse.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas jelvény Lego kockákból
Trekking'n'style rovat: inverz Converse
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: steampunk óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: hitelkártya méretű felszerelések túrázáshoz

Elindult a Kinizsi Százas mikroblog

Elindítottam, mondhatni fellőttem a blogoszférába a Kinizsi Százas blog "kistestvérét", a Kinizsi Százas mikroblogot a népszerű Tumblr szolgáltatónál.

A két webnapló jól kiegészíti majd egymást: itt lesznek továbbra is a saját tartalmak, bejegyzések, míg a várhatóan gyakrabban frissülő mikroblog elsősorban ajánlóként, hírgyűjtőként fog szolgálni. További eltérés még, hogy míg itt elég sok "off", a Kinizsi Százashoz csak részben, áttételesen kapcsolódó bejegyzés olvasható, a Tumblr oldalon inkább csak a szorosan a K100 témájú információkat fogom gyűjteni, megjeleníteni.
kinizsi100.tumblr.com

Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról

Kovalik András, a Kinizsi Százas egyik atyja, valamint Bozótnéger és Monty, a Vadon szava blog szerzői után ezúttal Éjfél Kapitány adott interjút a Kinizsi Százas blognak. A híres virtuális szuperhős, aki már 1998. óta válaszol az őt megkeresők problémáira, valamint ismert, hogy szereti a nővérkéket és a képregényeket, tehát Éjfél Kapitány, pontosabban az ő hétköznapi, nem virtuális szuperhős énje bizony teljesítette már a Kinizsi Százast. Ezzel kapcsolatban felelt is néhány kérdésemre, miután az alábbi levelet küldtem neki:

"Szia Éjfél Kapitány!

Csetneki Sándor vagyok, a Kinizsi Százas blog gazdája. Még évekkel ezelőtt olvastam a "főhadiszállásodon" megjelent írásaidat, válaszaidat, tanácsaidat, és ötletesnek találtam az oldalt és Éjfél Kapitányt mint személyiséget is. Ma fedeztem fel, hogy jártál idén a Kinizsi Százas teljesítménytúrán, ezzel kapcsolatban lenne pár kérdésem. A válaszaidat - ha hozzájárulsz - publikálnám is egy bejegyzésben..."

Következzenek tehát a kérdések, és Éjfél Kapitány válaszai:

- Most jártál először a Kinizsi Százason, vagy már túl vagy pár teljesítésen?

- Egyszer csináltam meg a túrát, 23 és fél óra alatt, de még 18 évesen.  Idén már csak kísérő voltam, nincs már időm rendesen felkészülni, és nem is akartam rontani a statisztikámat ;) Akkor csehszlovák túrabakancs, Tisza edzőcipő, és három góliátelemes, Tungsram izzós fém NDK zseblámpa és szőlőcukros limonádé volt a felszerelésem, de a hangulat ugyanaz volt akkor is, mint most.

- Hogy jött az ötlet, hogy elindulj a túrán?

- Szülői indíttatásból sokáig aktív kiránduló és túrázó voltam, sokat jártunk mindenfelé, és a szokásos 20 kilométeres túratáv idővel már nem volt kihívás. A Kinizsi 100 egyrészt legendás megpróbáltatás hírében állt, másrészt kölyökként kiváló lehetőségnek tűnt, hogy túltegyek a többieken ;)

- Mit jelent számodra a Kinizsi Százas?

- A Kinizsi Százas az akaraterő kihívása, komolyabb mint bármi, amiben valaha is részem volt. 100 kilométert legyalogolni nem kell speckó felszerelés, nem kell extra genetika, nem kell sokéves élsportolói rutin. Átlagos testalkattal, átlagos felkészüléssel is meg lehet csinálni, de csakis átlagon felüli akaraterővel. Aki teljesítette, az előtt maximálisan le a kalappal, ugyanakkor senki se mondhatja, hogy neki esélye se lenne.

- Milyen tanácsokkal tudsz szolgálni azoknak, aki még csak tervezik a Kinizsi Százason való indulást?

- A legkomolyabb mentális kihívás az éjszaka beállta és sötétség lesz - tessék erre éjszakai meneteléssel edzeni. A legkomolyabb fizikális kihívás a cipő-zokni-láb összhangja - jól bejáratott kombinációval szabad csak nekivágni. Nekem fontos volt még a jó partner is, én a nálamnál két fejjel magasabb, csupaizom, nyakigláb erdélyi barátommal indultam neki a távnak, és végig komoly húzóerő volt, hogy lépést tartsak vele.

- A környezeted tudja rólad, hogy te vagy Éjfél Kapitány?

- A környezetem nagyon is. Az álca csak fordítva működik - a nagyközönség nem tudhatja, ki áll a Kapitány mögött ;)

- Találkoztál már korábban a Kinizsi Százas bloggal?

- Ha a Google az általam használt Kinizsi 100 kifejezésre az első oldalon hozta volna, akkor biztos kiszúrtam volna és beleolvastam volna - így viszont sajna nem volt tudomásom róla. Mostanáig... ;)

- Köszönöm szépen az interjút!

(Megjegyzés: bár korábban valóban nem, mostanában már azért az első oldalon, az első néhány találat között szerepel a blog a keresőkben a Kinizsi 100 kifejezésre)

Kapcsolódó bejegyzés:
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Az idei, hatodik Kinizsi Százasom különlegessége, hogy egy kicsit magam is a túra, a "rendszer" részévé válhattam, túl az egyszerű teljesítésen. Egyrészt a seprő túratársaként tettem meg az utat, ami (ahogy azt már korábban az Iszinik 100-on is megtapasztaltam) nem könnyű feladat, hiszen a megszokottól lényegesen eltérő tempót, ritmust követel: seprőként haladva olykor kényszerszüneteket kell közbeiktatni, hogy a mezőny végén maradjunk, de így az is előfordul, hogy a túlzott lemaradás után sietősen kell haladni.

Másrészt két - csekély, de számomra fontos - dologgal is hozzájárulhattam a 2012-es Kinizsi Százashoz: a 100 kilométeres táv több mint 1000 résztvevője egy olyan túrafüzetet lapozott, fogott, melynek borítóját én terveztem; valamint a tokodi pincéknél adott ajándék bögréken egy általam írt szlogen, felirat olvasható, úgy mint "100 km, 24 óra, 1 bögre". Belátom, nem bonyolítottam túl, de mégiscsak én írtam le, és jó érzés viszontlátni ezt a pár szót, számot.

Haladásomat a seprőség kívánta tempón kívül még egy félig-meddig szándékos dolog is nehezítette, szó szerint: ugyan köveket nem raktam a hátizsákomba, de jelentősen túlpakoltam azt. Bőségesen vittem magammal ennivalót, az itallal sem spóroltam, és egy nehéz pulóver és mellény is lapult a zsákomban (melyekre aztán még éjszaka sem volt szükségem, ahogy a GPS-re sem). Tehát abszolút nem törekedtem arra, hogy minél könnyebb legyen a terhem, mégpedig azért, hogy ezzel is próbáljak edzeni a Mátra 115-re (ahol viszont majd épp fordítva, a minél kevesebb málhára fogok törekedni, természetesen). Túrabotot most nem vittem magammal.

A túra hajnalán a rajtba tartva a vonaton egy 24-szeres teljesítővel, egy futóval is találkoztam (majdnem végig beszélgettük a bő egy órás utat), aki 1988-tól minden Kinizsi Százason részt vett és kivétel nélkül teljesítette is azokat. Egy másik túrázó is csatlakozott hozzánk Tatabányán, egy fórumtag, tán aki egy hozzászólásában "celebnek" nevezett (mely jelző - még ha túlzó is - egy extrovertált bloggernek, a celebséget jó értelemben véve, különösen jólesik).

A seprő, akihez a rajtban csatlakoztam, velem ellentétben viszont valódi híresség "erdei körökben", a Kinizsi Százast ismerők táborában: Győri Jenő, aki eddig csaknem minden K100-at teljesített. Nevével már sokszor találkoztam korábban, a Wikipédia szócikkben, statisztikákban, azonban személyesen még csak látásból sem ismertem. Így a rajt előtt a rendezői bázison el is mellőztük egymást, majd miután érdeklődtem, hogy hol van ("pár perce indult el"), s hogy hogy néz ki, felkaptam a hátizsákom és épp a rajtnál értem utol.

Csaknem mindenkiről, írókról, emlegetett személyekről kialakítunk magunkban valamiféle képet, mielőtt még fényképen látnánk vagy esetleg a valóságban találkoznánk vele. Győri Jenő a vártnál lényegesen egyszerűbb, pasztellszínűre fakult felszerelésben állt a rajtnál. Rögtön látható volt, hogy nem különleges túraruházatának, speciális, méregdrága cipőjének vagy hátizsákjának köszönheti azt, hogy már harmincszor teljesítette a Kinizsi Százast. Külseje is meglepett kicsit, körülbelül annyira, mint amikor Ottlik Gézáról először láttam fényképet egy irodalmi lexikonban (persze ez csak példa volt, Győri Jenő nem hasonlít az Iskola a határon szerzőjére).

A szerény felszerelésről kiderült, hogy harmóniában van belső világával, hiszen nagyon szerény, csendes, szimpatikus, novellába illő embert ismertem meg személyében, még ha ez a viszonylagos megismerés éppen csendessége miatt inkább csak benyomásokból volt lehetséges. Igaz, magam is gyorsan akklimatizálódtam ehhez a csendességhez, és gondolataimba merültem, a túrára, a természetre, a tájra, a kilométerekre hangolódva. Azért néhány szót váltottunk, ő is kérdezett egyszer-egyszer, s én is, például hogy hogyan kezdődött nála ez a Kinizsi Százas teljesítési sorozat. Kiderült, hogy pontosan úgy, ahogy nálam: "ott voltam az elsőn, aztán a másodikon, aztán a harmadikon...". Illetve mégsem teljesen úgy, mert nála az első valóban az első, 1981-es túrát jelentette (én akkor még egy éves sem voltam). Emelkedőkön felfelé, ha meggondolatlanul, figyelmetlenül épp kérdeztem volna valamit, egy halk, indulat nélküli, de kicsit dorgáló "most nem beszélek" volt a válasz; később ezekre a kérdésekre is feleletet kaptam.

A túra nagy részén együtt haladtunk (Kovalik András, az egyik rendező a lelkemre kötötte, hogy a seprőknek együtt kell maradniuk), bár olykor azért kialakult néhány percnyi távolság. Egyszer el is mellőztük egymást, amikor én beszaladtam ásványvizet venni egy dorogi kisboltba (a bolt előtt Suvlajjal is összefutottam), ő pedig fagyizni ment, majd betért a 40-es résztáv céljába.

Az első komolyabb, bő fél órás "seprői kényszerpihenőnk" a Nagy-Getén volt. Ott volt az első katarzis közeli élményem is, amikor a megpihenő túrázók között felfedeztem Mancockát: kiderült, hogy feladni kényszerül a túrát, amire annyira készült, mert úgy érzi, lehetetlen szintidőn belül teljesítenie.

A mogyorósbányai Kakukk vendéglőben két résztáv-seprő is csatlakozott hozzánk. Majd később egy lány is, akivel beszélgettem kicsit. Komolyan-komolytalanul mondta, hogy azzal tervez majd "Kinizsi Százas történelmet írni", hogy egyszer magassarkúban teljesíti a távot, én pedig meséltem neki a mezítlábas túrázás ötletéről.

Aztán lassan eljött az este. Győri Jenőnek még a lámpafénye is visszafogott volt, messziről meg lehetett különböztetni kézi lámpájának sárgás, halvány fényét a modernebb fejlámpák erős, fehér világosságától. Addig felváltva, hol ő haladt kicsit előrébb, hol én, de idővel egyre inkább ő kezdett lemaradozni. Fokozatosan lassult, és bár nekem is és a résztáv-seprőknek is mondta, hogy menjünk a saját tempónkban, ne várjunk rá, azért rendre bevártuk. Egyébként is megvártam volna, de ezt még Kovalik András szavai is megerősítették bennem: bízzak Jenőben és a tempójában, ne legyek türelmetlen, biztosan be fogunk érni.

Egy idő után azért, mi tagadás, vívódni kezdtem. Egyre inkább úgy tűnt, hogy kifutunk az időből. Az esetleges hatodik teljesítést vagy bajtársiasságot válasszam? Önző legyek, vagy tudjak lemondani? Csak a saját célom elérésével törődjek, vagy legyen bennem több empátia, felelősségtudat? Felismertem, amit eddig is tudtam: nem vagyok jó ember.

Koldusszállástól már teljesen egyedül mentem, a résztáv-seprők Győri Jenővel maradtak. Előttem már rég elhaladt a mezőny, mögöttem csak néhány lassan haladó, valamint a seprők. Időnként megálltam, hátha újra utolérnek, és visszanézve meglátom a néhány fehér és az egy sárgás, halvány fényt.

A volt kisréti vadászháznál jártam és már világosodott, amikor Kovalik András felhívott, hogy Jenő végül feladta, mert nem volt jól. Miután megkérdezte, hogy merre járok, mondta, hogy siessek, hogy időben célba érjek. Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy nem von felelősségre, amiért önző voltam. Sőt, hozzátette azt is, hogy Jenő pedig mondta, hogy ne várjak rá, siethettem volna eddig is - de ezzel úgy voltam, hogy igaz hogy ezt mondta, de tényleg így helyes-e?

Szóval siessek, siethetek... Lelkileg most már könnyebb volt (legalábbis már nem kellett vívódnom), testileg viszont nehéz. 85 kilométeren túl jártam már ekkor, és  úgy számoltam, hogy bő öt kilométeres átlagsebességgel kellene haladnom ahhoz, hogy időben beérjek. Nem volt mit tenni, egyre gyorsabban szedtem a lépteimet. Szerencsére komolyabb fájdalmaim nem voltak, így tempósan tudtam haladni. Sikerülnie kell. A hatodik Kinizsi Százas teljesítésem mellett kissé hűtlenül a Mátra 115-ről is fantáziáltam: ha most sikerül, az is sikerülhet két hét múlva.

Embert már sehol már nem láttam, sem magam előtt, sem mögöttem. Csak a romtemplom felé tartva, az út szélén ült három kimerült fiatal, és miközben elhaladtam mellettük gyors, látszólag fáradtság- és fájdalommentes léptekkel és biccentve üdvözöltem őket, megkérdezték, hány kilométerre van még a templom. Megsaccoltam, de láthatólag nem nyugtatta meg őket a válasz.

Én viszont azt a megnyugtató hírt kaptam, hogy öcsém, aki most indult először a Kinizsi Százason, hamarosan a célba ér, szintidőn belül. A romtemplomhoz, az utolsó ellenőrzőponthoz érve már úgy éreztem, hogy én is időben vagyok. És valóban így lett: a vártnál nagyobb tartalékot képezve, 23 óra 40 perc körül érhettem be a célba, ahol már öcsém is várt. Az oklevelen és jelvényen kívül egy kedves apróságokból álló kis ajándékcsomagot is kaptam, amivel a bögre-szlogenemet díjazták a rendezők.

Valahogy így történt. Megismertem (vagy jobban megismertem) több különleges embert (rendezőket, résztvevőket egyaránt), köztük Győri Jenőt, aki mindössze két kivétellel - az egyik a mostani - az összes Kinizsi Százast teljesítette. Öcsémnek sikerült az első Kinizsi Százasa, és nekem is a hatodik. Több kedves ismerősöm is gazdagabb lett újabb jelvénnyel, míg mások nem. Szép túra volt, a maga szomorú pillanataival és tanulságaival együtt.

Kapcsolódó bejegyzés:
Túrabeszámoló a Mátra 115-ről

Hatodik Kinizsi Százasom

2012. május 19-20. - hatodik alkalommal is teljesítettem a Kinizsi Százas túrát, melyen először vettem részt (segéd)seprőként. Az út során alkalmam nyílt - legalábbis valamennyire - megismernem Győri Jenőt, aki eddig a legtöbbször teljesítette a túrát. Emellett ez volt az első K100, melyen öcsém is részt vett, és neki is sikerült megszereznie az oklevelet és a jelvényt.

Sok élmény ért, sok mindent kaptam ettől a Kinizsi Százastól is.
A részletes túrabeszámolóm ide kattintva olvasható.

Kapcsolódó bejegyzések:
Holnap Kinizsi Százas!
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

Holnap Kinizsi Százas!

Eltelt csaknem egy esztendő, és újra itt a Kinizsi Százas: holnap reggel fog elstartolni hazánk legelső és egyik legnépszerűbb teljesítménytúrája, e blog apropója, témaadója. A hatodik teljesítésem lehetőségét tartogató túra több szempontból is különleges számomra:

Idén öcsém is indul a nagy sétán (igaz, feltehetően külön megyünk majd). Neki ez lesz az első Kinizsi Százasa, így az ő teljesítéséért is drukkolhatok, és örülök, hogy ő is megismeri a K100 hangulatát.

Bár múlt ősszel az Iszinik 100-on, a "fordított Kinizsi Százason" (segéd)seprőként kudarcot vallottam, most mégis (vagy tán éppen ezért) boldogan elfogadtam az egyik rendező azon megkeresését, hogy legyek a seprő túratársa. A Kinizsi Százas seprője pedig nem más, mint Győri Jenő, aki a túrát eddig a legtöbbször (30-szor) teljesítette, így alkalmam lesz őt megismerni az út során.

Ebben az évben én terveztem a Kinizsi Százas itiner borítóját, ezért egyfajta alkotói öröm, flow-élmény lesz a túrafüzetet látni a résztvevőknél.

A Kinizsi Százast idén nem csak "túl kell élnem", hanem aránylag könnyen kell végigsétálnom, hogy úgy érezzem, maradt még bőven tartalékom, hiszen két hét múlva - életemben először - az egyik legnehezebb hazai túrát, a Mátra 115-öt is megpróbálom teljesíteni (még sosem kocogtam és túráztam ennyit, mint az elmúlt hónapokban a felkészülés jegyében: sikerült lefutnom a félmaratont, s voltam többek között a Mátrabércen és egy 170 kilométeres túra-trión). Ennek ellenére azért a Kinizsi Százas is tartogathat meglepetéseket, így kíváncsian várom a holnapot.

Sikeres teljesítést kívánok minden indulónak! (útravalóul néhány idézet a korábbi évek túrafüzeteiből)

Kapcsolódó bejegyzések:
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról
I love K100
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával

Valami Amerika a Kinizsi Százason: a hot dog árus

A Kinizsi Százason, akárcsak tavaly, idén is lesz hot dog árus. Az amerikai hot dogot azonban most nem Vértestolnánál, hanem a Bika-völgyben, a bajóti műúton lehet majd kapni, 16 és 22 óra között. A jó időre való tekintettel jégkása is lesz a hot dog árus kínálatában, málnás és narancsos ízben.
amerikaihotdog.blogspot.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Beck Zsolttal, a Kinizsi Százas hot dogos emberével
Vízvételi lehetőségek a Kinizsi Százas útvonalán

Kinizsi Százas infografika

Készítettem egy Kinizsi Százas témájú információs grafikát néhány ténnyel, számítással (elsősorban korábbi túra-matematika témájú bejegyzéseim, valamint a Nagy Kinizsi Százas táblázat alapján).
Az infografika ide kattintva nagyobb méretben is megtekinthető ill. letölthető.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas statisztika
Melyik évben mikor volt a Kinizsi Százas?
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)

Idei tizenharmadik futásom a Margitszigeten

Csaknem egy hónap szünet után újra voltam futni a Margitszigeten (igaz, közben azért volt egy tizenöt kilométeres kocogásom a tatai Öreg-tó körül). Úgy gondoltam, hogy három nappal a Kinizsi Százas előtt nem fárasztom nagyon ki magam, így komolyabb táv helyett csak egy gyors kört futottam.

Reménykedtem, hogy sikerül megjavítanom a 26 perc 33 másodperces körrekordomat. A saját csúcsom megdöntésére úgy tekintettem, mint a Mátrabércre vagy a szuper túra hétvégére: ha sikerül, el merhetek indulni a Mátra 115-ön... És sikerült: több mint egy percet javítottam az időmön, az új csúcsom 25:31.

Kinizsi Százas teljesítői lista - 2011

Frissítés: az indulók ezt a listát a rajtban, kinyomtatva megkapták a túrafüzet pótlapjaként.

A 2012-es Kinizsi Százas itinerből kimaradt a 2011-es teljesítői lista, de Oszkár (a nemhivatalos Kinizsi Százas honlap gazdája) pótolta ezt a hiányosságot, és a Kinizsi.org-on található öröklista alapján elkészítette a túrát 2011-ben sikeresen teljesítők (919 fős) névsorát, mely ide kattintva tekinthető meg, vagy akár ki is nyomtatható és a túrafüzethez tűzhető.

(A nevek után olvasható számok a teljesítések számát jelölik.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Kinizsi Százas itiner 2012: címlapon a rajzom

Ízelítő a 2012-es Kinizsi Százas itinerből

Az idei Kinizsi Százas túrafüzet számomra elsősorban amiatt különleges, hogy én tervezhettem a borítóját. Azonban egy szerkesztői figyelmetlenség is érdekessé teszi: véletlenül nem a tavalyi, hanem a tavalyelőtti, 2010-es teljesítői lista került az itinerbe. Érthető módon elfogult vagyok, így én ezt - bár többeket bosszant - inkább egyediséggént értékelem.

Frissítés: az indulók a 2011-es listát a rajtban, kinyomtatva megkapták a túrafüzet pótlapjaként, ill. innen is letölthető, kinyomtatható. 

A füzet egyik cikke emléket állít Fábián Tamásnak, a januárban Etiópiában megölt sokszoros Kinizsi Százas teljesítőnek, akiről kiderül az is, hogy ő volt a túra 1000. teljesítője.

A K100 résztvevőinek idén Li Taj-po ókori kínai költő egy idézete szolgál útravalóul (a korábbi füzetekben található idézetek ide kattintva olvashatóak):

"Madarak szállnak,
fellegek, árnyak,
Csak a hegy marad
örök hű társnak."

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas teljesítői lista - 2011
Kinizsi Százas újdonságok: bővülő nevezési lehetőségek és vonalkódos ellenőrzés
Egészséges erotika az 1987-es Kinizsi Százas túrafüzetben
I love K100

Két kör kocogás a tatai Öreg-tó körül

Felébredve bosszankodva konstatáltam, hogy nincs internet, de ez csak megerősített abban az elhatározásomban, hogy kimozduljak otthonról. Már úgyis régóta terveztem, hogy körbefutom az Öreg-tavat. Vonatoztam néhány megállót, és a tatai állomáson szálltam le - azt hiszem, életemben először, mert eddig mindig Tóvároskertet érintették az utazásaim, pl. a Kinizsi Százas túrák után is.

Az állomásról nagyjából negyed órás, húsz perces séta vezetett a tóhoz (út közben vettem egy brióst és fél liter ásványvizet, mert éhesen, szinte az ágyból kikelve indultam el). Először volt egy olyan merész tervem, hogy négyszer is körbekocogom a tavat (ez lett volna akkor életem leghosszabb futása, hiszen négy tókör csaknem 30 kilométer), de végül csak két kört, szűk 15 kilométert tettem meg. Szabályos irányban, az óramutató járásával ellentétesen róttam a köröket, a vár mellől indulva; s kényelmes tempóban, 1 óra 31 perc értem vissza másodszor az ódon falakhoz.

Endorfinmámoromban kavarogtak a gondolataim, pl. eszembe jutott, hogy egy tókör épp az ellenkezője egy szigetkörnek: most belül van a víztükör, akkor pedig kívül. A tó illata pedig régi balatoni emlékeket hozott, siófoki éjszakákat, német lányokat, nyaralásokat.

Egy kicsit csalódtam, hogy végül csak két kör lett (a Mátra 115 előtt még mindenképpen szeretnék legalább egy félmaratont futni, vagy megpróbálni azt is túlszárnyalni néhány kilométerrel), de már régen, három hete futottam (mostanában inkább a túrázásra koncentráltam), így ehhez azért kell még egy-két futónap. Ha pedig legközelebb Tatán kocogok, kihasználom majd a sétány melletti erősítőeszközöket, "mászókákat" is, egyfajta cross-fit edzésképp.

Kapcsolódó bejegyzés:
Tatai séta Bobbal

I love K100

A Kinizsi Százas - férfiasan csengő neve ellenére - nő képében jelenik meg előttem. Egy kicsit ő Odette, Madame Chauchat, De Renalné, Stifler mamája, vagy épp Lolita, vagy Albine, Paradou lakója a Mouret abbé vétkéből.

Mert milyen sokszor előfordul, hogy aki iránt szerelmet érzünk, nem törődik vonzalmunkkal, aki pedig belénk szeret, annak vágyódását mi tekintjük csupán apró bóknak, netán kellemetlenségnek (és bízunk mielőbbi elmúlásában), vagy esetleg észre sem vesszük, és akaratlanul elcsábítottunk közelünkben hevesen verő szíve nem zavarja meg nyugalmunkat.

Ehhez képest ritka, különleges egymásra találás, ami velünk történt. Pedig már az első találkozásunkkor egymáséi lettünk, s tudvalevő, hogy ez (bár egyértelmű jele a szimpátiának) nem feltétlenül jelent garanciát egy tartós kapcsolatra. Együttléteink ritkák ugyan (jövőre veled ugyanitt - súgjuk egymásnak búcsúzkodásainkkor), de szenvedélyesek: csaknem huszonnégy órát töltünk olyankor összefonódva, kilépve a hétköznapokból.

Eddig mind az öt várva várt alkalommal legényesen helytálltam egyszerre kifacsaró és feltöltő maratoni összebújásainkon, melyek tulajdonképpen olyanok, mint egy nagy kirándulás; ziháló, ütemes emelkedőkkel és káprázatos csúcsokkal. Lassan megismerem minden nőiesen igéző ívét, kanyarulatát; termékeny, buja testének hegyeit és völgyeit; minden jelzését, melyekkel egyre mélyebben vonz, vezet, szív magába.

S most ugyan még fiatalok vagyunk, szinte egyidősek, de úgy érzem, együtt fogunk megöregedni, s vágyakozásunk a sírig megmarad.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas és a personal branding
A testmozgás izgalmai

Kinizsi Százas itiner 2012: címlapon a rajzom

Megadatott az a különleges lehetőség, hogy az én grafikám került az idei Kinizsi Százas túrafüzet borítójára, így már nem csak azt mondhatom el, hogy sok élményt kaptam a kedvenc teljesítménytúrámtól, hanem magam is adhattam valamit a Kinizsi Százasnak ill. a többi résztvevőnek (még a K100 társasjáték kapcsán beszélgettem Kovalik Andrással, amikor felmerült, hogy szívesen fogadna rajzokat a túrafüzetbe, vagy akár a korábbi évek fényképes címlapjai helyett is örülne egy rajzoltnak).

Az itinert sokan megőrzik, gyűjtik, becsben tartják, így a nevezés vagy a túra után otthonok, polcok, fiókok százaiba, akár ezrébe kerül egy alkotásom (sőt nem csak egy, mert a füzeten belül is található három kisebb rajzom), s ugyan kissé fellengzősen és romantikusan hangozhat, de ez hasonlóan jó érzés, mint amit egy zenész élhet át, amikor rádióadók sugározzák a dalát, vagy egy író, amikor megjelenik a könyve.

Sikeres teljesítést kívánok a túrafüzet minden birtokosának!

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas itiner 2013: címlapon a rajzom
Így született a túrafüzet borítója
Ízelítő a 2012-es Kinizsi Százas itinerből
A Kinizsi Százas és a personal branding

Kinizsi Százas újdonságok: bővülő nevezési lehetőségek és vonalkódos ellenőrzés

A Kinizsi Százasra idén nem csupán május 19-én reggel a rajtban valamint május 9-én délután a Pezsegő Bárban lehet nevezni, hanem május 8-tól 15-ig nyitvatartási időben a Tengerszem túraboltban és a multiNavigator üzletben is lehetséges az előnevezés (bővebben a Kinizsi.org hirdetőtábláján).

További újdonság, hogy a résztvevők ellenőrzése a rajtban, valamint egyes ellenőrzőpontokon és a célban is vonalkódos rendszerben történik majd.

Kapcsolódó bejegyzések:
Orvosi igazolás a Kinizsi Százasra
Érdemes-e előnevezni a Kinizsi Százasra?

Bükk 50

Ezen a hétvégén is voltam teljesítménytúrázni, igaz, most pihenésképpen nem három, hanem csak egy túrán vettem részt (öcsémmel együtt), a bő 50 kilométeres Bükk 50-en, mely távolságban mindössze néhány kilométerrel, s szintben is csupán 200 méterrel volt nehezebb a múlt heti Gerecse 50-nél. A táv rajtja és célja Garadna volt, ahová Bükkszentkeresztet, Csanyikot és Bánkutat érintve tértünk vissza 10 és fél óra elteltével (a szintidő 12 óra volt). A Gerecse 50-nél valamivel technikásabbá a jóval több kidőlt fa, valamint a Sebes-víz völgyön való feljutás - majd a túra végén lejutás - tette a pályát.

A két hét múlva esedékes Kinizsi Százasig már nem tervezek több teljesítménytúrára menni, viszont edzésképpen még néhányszor futok a Margitszigeten.

Kapcsolódó bejegyzések:
Harmadik felvonás: Sárga 70
Mátrabérc - 56 kilométeres túra "Kinizsi százasnyi" emelkedővel

Harmadik felvonás: Sárga 70

A szombati Gerecse 50 és a vasárnapi Pásztó 50 után a hosszú hétvégére tervezett túrasorozatom utolsó állomása, a hétfő éjjel induló Sárga 70 is elérkezett, és szerencsére ezt a távot is sikerült szintidőn belül végiggyalogolnom (16 óra 33 perc alatt, tehát csaknem egy óra tartalékkal). A három teljesítménytúrán így összesen 170 kilométert tettem meg, leküzdve több mint 5600 méter emelkedőt.

Az Esztergomtól Budaörsig kanyargó Sárga 70 érdekessége, hogy végig a sárga jelzésen halad (illetve a végén egy rövid részen a sárga háromszögön), és hogy éjszakai szakasszal kezdődik. Most Kovácspetyesz cimborámmal és két társával mentem együtt; a Nyugatiból 22:20-kor induló vonatról leszállva, éjfél előtt pár perccel rajtoltunk az esztergomi vasútállomásról. Bár már 100 kilométerrel a hátam mögött indultam el a túrán, fájdalmam vagy izomlázam egyáltalán nem volt, helyettük viszont nagyon komoly álmossággal kellett megküzdenem, mivel az elmúlt napokban nem aludtam ki magam. Eddig túrázás közben még sosem voltam álmos, most azonban pirkadat táján több holtponton is túl kellett lendülnöm, mert már-már elaludtam járás közben.

Négyfős csapatunk szinte végig együtt maradt, bár Kovácspetyesz két barátja végül Hűvösvölgynél (50 kilométernél) kiszállt, és az utolsó pár kilométeren a mi útjaink is szétváltak, de mindketten sikeresen célba értünk. Hűvösvölgy környékén egy újdonsült ismerőssel, Áronnal is találkoztam, aki a Pásztó 50-en volt az egyik túratársam.

Túl e három túrán egyre inkább úgy érzem, hogy a Kinizsi Százas után a Mátra 115-öt is megpróbálom majd teljesíteni, amennyiben addig sikerül még sokat túráznom, futnom, erősödnöm.

A három túra sikeréért hálás vagyok túratársaimnak, akiknek köszönhetően jó tempóban és jó társaságban, beszélgetve, olykor sörözve fogytak a kilométerek; néhányukat most, ezeken a kirándulásokon ismertem meg. Köszönöm a biztatásokat, de - tán akaratukon kívül - megerősítették teljesítési szándékomat öcsém és Sistergő is, akik próbáltak figyelmeztetni, hogy lehet, hogy túl nagy fába vágom a fejszémet.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas és a personal branding