TUTI Kupa

Vasárnap a túravezető tanfolyam keretében voltam egy tájékozódási versenyen, a "TUTI Kupán". Érdekes volt a teljesítménytúrák világa után megtapasztalni a természetjárásnak, az erdők-mezők felfedezésének ezt a módját is, amikor nem elsősorban a megtett távolságon és egy rögzített útvonal követésén van a hangsúly, hanem a tájékozódáson, adott pontok megtalálásán, az optimális útvonal megtervezésén.

Tájfutótérképen bejelölt pontokat kellett megkeresni Szépjuhászné (ahol több teljesítménytúrán is megfordultam már) másfél kilométeres körzetében, voltak köztük személyzetes és személyzet nélküli pontok is, és egyes helyekről pluszpontért "tiketteket" kellett elvinni előre meghatározott másik állomásokra, ami egyfajta ideális sorrendiséget is megadott, valamint több állomáson elméleti kérdésekre is válaszolni kellett.

Az út során rendszeresen össze kellett vetnem a tájfutótérképet a turistatérképpel, meghatároznom az aktuális helyzetem, felmérnem, hogy milyen távolságra és merre lehetnek a következő pontok, és mindez kellemes versenyhangultatot és sikerélményeket adott. Olyasmi volt, mint egy komplex, sokváltozós stratégiai társasjáték.

A feladatot tovább nehezítette a 4 órás szintidő, melyet akár egy perccel is túllépve a játékos az összes pontját elbukja, vagy legalábbis az eredménylista végére száműződik. Éppen emiatt egy személyzetes pontot (és jó néhány személyzet nélkülit) ki is kellett hagynom, de izgalmas hajrában végül 4-5 perccel a szintidőn belül értem be a célba (azért annyira nem volt izgalmas, mint gyermekkoromban visszaérni a szünet végéig az iskolába).

És hogy milyen kicsi a világ: a célnál összefutottam Péterrel, aki a fordított napszakos privát Kinizsi Sztovkán volt túratársam egy hete, valamint egy eddig ismeretlen olvasómmal / túrázóval is, aki felismert, mint az Iszkiri főrendezőjét.