Hétvégén Normafa környékén volt tájékozódási gyakorlatunk a
túravezető tanfolyammal, és ezúttal már egyénileg kellett felkeresni néhány, a térképen bejelölt pontot. Bár alapvetően jó élmény volt és tetszett az egyszerre játékos és komoly feladat, már rögtön az első pontot nem nagyon találtam, és vagy háromnegyed órát keresgéltem. Ahogy telt az idő, és nem leltem a keresett jelzés nélküli útelágazást, olyan érzésem volt, mint egy egyszerű számítógépes játékban, amikor már a pálya elején kifutunk az időből, vagy elveszítünk egy életet. Frusztráló volt ilyen időveszteséggel folytatni a pontok felkutatását, és utána még kettő is volt, amit nem tudtam pontosan azonosítani a terepen. Hiába, nem vagyok egy nagy tájékozódó, és az eddigi gyakorlatom is inkább jelzett turistautakra korlátozódik, nem pedig jelzés nélküli ösvényekre, csapásokra, de itt az ideje ezt kiterjesztenem. Részsikereimnek köszönhetően azért így is egy kicsit újra
Bear Gryllsnek éreztem magam, ahogy a tájolómmal méréseket végeztem, és utat törtem néhány kevésbé járt szakaszon.
Kapcsolódó bejegyzés:
Bamba vagyok, de kirándulni akarok - beszámoló a BHTCS-ről
Fennmaradtam a héven, avagy látogatás a Skanzenban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése