Elmondta, hogy edzeni kell hozzá a talpat, sokat gyalogolni lábbeli nélkül, és a végén már nem is sérül meg olyan könnyen a bőr. És hogy mennyivel közelebb van a természethez így az ember, és milyen hasznos reflexológiailag sőt még sejtszinten is, mert állítólag áldásos ozmotikus, sejtmembrános és elektromos vagy milyen hatása van.
És hogy az emberek mennyire elítélik ezért, volt például, hogy még a buszra sem engedték felszállni mezítláb (mintha egy cipő talpa tisztább lenne). Egyszerűségéről és minimalista filozófiájáról eszembe jutott Diogenész, valamint Tom Sawyer és Huckleberry Finn is. Vagy az a csapat, melynek tagjai pár évvel ezelőtt szintén mezítláb mászták meg a Kilimandzsárót. Aztán mesélt még a gyógynövényekről is, és a japán zöldteáról, kifejtve, hogy a tea az egyetlen olyan drog, melynek csak pozitív hatása van, és hogy egyszer még egy kis kannabisz ültetvényt is talált egy erdőben.
Megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, és lehet hogy egy-két mezítlábas túrára csatlakozom hozzá.
Kapcsolódó bejegyzés:
Mezítláb a Kinizsi Százason?
A Kinizsi Százas mint drog
Kilométerpornó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése