A férfi 100 kg-nál kezdődik - mondta kedélyesen a szupermarketben a biztonsági őr a pénztárosnőnek, mintegy megvédve és ideálnak beállítva a saját alkatát. Én meg rosszkor voltam rossz helyen, és épp meghallottam. Persze nem vettem különösebben magamra, ismertem már korábban is ezt a nem túl tudományos nézőpontot, és inkább csak mosolyogtam rajta, a magabiztos Kinizsi Százas teljesítők és a sikeres férfiak nyugalmával. Elvégre amatőr motivációkutatóként, szexológusként és magatartáspszichológusként tudom, hogy az ilyen blőd kijelentések elsősorban frusztráltságból fakadnak.
Na de nem maradt ilyen higgadt a Tourette-szindrómás, gonosz belső énem, aki sértve érezte magát, és keményen elkezdett visszavágni: "100 kg-nál kezdődik ám az any... Szerintem meg 100 kilométernél kezdődik öcsém. P*** kis b***. Majd ha olyan nőd lesz mint nekem vagy mint Peter Crouchnak, akkor pofázzál. Kinizsi Százason sírnál, puhap***. Nyafogós kislány lennél, jaj a lábam, jaj vízhólyag, jaj nem bírom."
A boltból kilépve aztán a gonosz belső énem dühe is elszállt, és megbántam hogy ha csak magamban is, de ilyen nyomdafestéket nem tűrő és nem éppen polkorrekt válaszok futottak át az agyamon. Eszembe jutott édesapám is, aki bőven 100-120 kiló felett volt, és bár sosem gyalogolt 40-50 kilométernél többet egyszerre, kétségtelenül férfi volt, ráadásul olyan túramacsót nemzett édesanyámnak és nevelt fel, mint például én.
Meg aztán könnyen lehet, hogy leszek még én is 100 kg felett (remélhetőleg izomból), ha idővel a street workoutot is elkezdem legalább annyira komolyan venni, mint most a túrázást.
Kapcsolódó bejegyzés:
A teljesítménytúrázók arcoskodnak
2014. április 29., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése