Először is köszönöm mindenkinek, aki eljött, legyen szó akár ismerősről, akár ismeretlenről. Jó érzés "megmozgatni" ennyi (körülbelül 800) embert, hétvégi programot adni nekik.
Tudom, a túra (főleg a rajtoltatás) nem sikerült zökkenőmentesen, sőt. Így mindenképpen megköszönöm a túrázók türelmét és megértését ezzel kapcsolatban, és a kevés számú rendezőnek is a lehetőségekhez képesti helytállást. Annyi megköszönnivalóm van, hogy talán egy külön bejegyzést is írok e köszönetnyilvánításokról, de most szeretném kiemelni a szárligeti vasútállomás dolgozóit, akik segítettek a lassan elfogyó itinerek pótlásában, további példányok nyomtatásában, és amiben tudták, támogatták a túrát.
Ennyi emberre valóban nem számítottunk, ami egyrészt megtisztelő és minden egyes túrázónknak örültünk, ugyanakkor a nagy létszám problémát is jelentett, nem csak a rajtban, hanem a célban is, ugyanis már nem tudtunk mindenkinek oklevelet és kitűzőt adni. De ezeket ahogy tudjuk, pótoljuk, egy teljesítő sem fog díjazás nélkül maradni (és ez nem amolyan "nem lesz gázáremelés" vagy "mindenkinek lesz egyéni nyugdíj számlája az állami rendszerben" típusú ígéret, hanem be is tartjuk).
Hol is kezdjem. Be kell látnom, hogy valóban nem egyszerű dolog túrát rendezni, "főrendezőnek" lenni. Elsőre nem is sikerült annyira jól, mint ahogy esetleg gondoltam, vagy elvártam volna magamtól. De jó volt mégis megpróbálni, és így még jobban belelátni a túrázás világába, és ha nem is a gyakran emlegetett hímsoviniszta példa, de legalábbis a nevezési sor másik oldalán állni.
Szóval rá kellett jönnöm, hogy egy dolog a túrát előzetesen kitalálni, "felépíteni", brandelni, és egy másik dolog megrendezni. De úgy érzem, tanultam belőle, és jövőre már több tapasztalat birtokában vágok bele a következő Iszkiri megrendezésébe, vagy esetleg más terveim, például az Apatúra lebonyolításába.
Jó volt látni sok ismerős arcot, és voltak megható jelenetek is, amikor valaki nagy örömmel vette át a jelvényét (és amíg jutott, oklevelét), vagy amikor például egy srác a szintidőn belül 5 perccel előbb ért be, és látszott, hogy mennyire örül az eredményének, és boldogan, elcsukló hangon telefonált a szeretteinek. Vagy amikor az utolsóként beérő, a seprő által kísért hölgy beért a célba (egy darabon eléjük is mentem, majdnem az autópálya-hídig), és kissé ugyan túllépte a hivatalos szintidőt, de elfogadtuk a teljesítését.
Persze nehéz olyan dolgot csinálni, ami mindenkinek tetszik (főleg, ha valóban vannak hibák az adott dologban). De a tevés-vevés, ötletelés, az ötletek megvalósítása mindenképp szül nem csupán elismerést, hanem jogos vagy kevésbé jogos kritikákat is. Nem is tiltakozom ez ellen, és a negatívabb hangvételű túrabeszámolókat is linkelni fogom akár a blogomban vagy a túra weboldalán is (persze magamban a helyén kezelve őket), de nem tagadom, a pozitívabb írások azért boldogabbá tesznek majd, és bízom benne, hogy ezek lesznek többségben.
A lelkiismeretem tiszta, amit tudtam, megpróbáltam megtenni ezért a túráért. Megterveztem (még ha nem is a "kályhától indulva", hanem a K100-ra építve), elneveztem, weboldalt és imázst építettem neki, kreatív tartalmakat generáltam, itinert írtam, okleveket és jelvényeket, kitűzőket terveztem, bejártam többször résztávokat és egyszer a teljes távot, és két ellenőrzőpontot is kihelyeztem, majd pedig a túra rajtja előtti óráktól a cél zárása utáni percekig a helyszínén tartózkodtam. Persze dicsekvés, de talán elmondható, hogy mindezt kevés túrarendező mondhatja el magáról, de ez nem is elvárás, a saját példám inkább a hobbijaim szerencsés (vagy szerencsétlen, ahogy a kritikusok tartják) egybeesésének köszönhető.
A túrát így aztán a saját gyermekemnek érzem (elismerve, hogy megvalósulása nem csak a saját érdemem, hiszen sokan bábáskodtak a születésénél és segítették a megvalósítását), és fontos, hogy minden problémája, esetleges kiforratlanságai idővel megoldódjanak, és egy szép, hangulatos, évről évre megrendezett túra legyen.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a segítséget, a túrázóknak pedig gratulálok az eredményeikhez, és várok mindenkit szeretettel a jövő évi Iszkirin. Aki mégis úgy érzi, hogy bármilyen sérelem érte az idei túrán, attól pedig bocsánatot kérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése