Édesapám életének és az én gyermekkoromnak két helyszínét, Devecsert és Oroszlányt köti majd össze, ezzel átszeli majd a Bakonyt és a Vértes egy részét (még nem számoltam ki pontosan a távolságot, de egy 100-130 km körüli túráról lesz szó, illetve lesznek azért résztávjai is; amennyire a jelzett turistautak engedik, a lehető legrövidebb úton fog haladni, Móron keresztül).
A maga nemében tehát az útvonala alapján is egyedi lesz, hiszen a Bakonyt és a Vértest még kevés túra kapcsolta össze (lehet hogy még nem is volt ilyen, de ebben nem vagyok biztos). Emlékszem, gyermekkoromban fél napon át vonatoztunk vagy buszoztunk, hogy Oroszlányról Devecserbe (ahol a nagyszüleim és unokatestvéreim éltek, és amely az elmúlt években a vörösiszap-katasztrófa miatt került a hírekbe és a köztudatba, és ahol olykor aggódtam a mellbimbóm miatt) jussunk vagy vissza, így izgalmas lesz egy olyan túra, mely gyalogosan köti össze ezeket a helyeket.
Szóval Devecser (és Oroszlány) számomra olyan, mint Proustnak Combray, Ottliknak az iskola a határon, vagy (ahogy Ali G mondta) a csirkéknek Kentucky: különleges hely. És szerintem a túra is különleges lesz.
Az "Apatúra" szóban tehát nincs semmi hímsovinizmus, szeretettel várunk rajta minden gyalogolni szerető nőt és anyát is, de a túra neve az emlékezés mellett és közben kifejezi annak kemény voltát is, ezúttal Joeyline-t idézve: "férfias séta".
Kapcsolódó bejegyzések:
Édesapám emléke
Az első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás
Dicsekvés anyucinak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése