Diogenész

Minimálba' tolom: szeretem a olyan sportokat (és általában az olyan tevékenységeket), melyek nem igényelnek túl sok és különleges felszerelést, és a túrázás ezek közé tartozik (persze egy jó bakancs azért nem árt), vagy mondjuk a fekvőtámasz is. Így ezek egyszerű, olcsó, a technika ördögének vagy különböző körülményeknek kevésbé kitett, természetes sportok, és segítenek a tárgyaktól való függetlenedésben, a boldogság és a célok nem anyagi javakban való megtalálásában.

Több túrafelszerelésemet is használtan vettem, a tönkrementeket pedig igyekszem megjavítani vagy akár házilag készíteni újakat, ez is segít a spórolásban. Bár az előbb a tárgyaktól való függetlenedést emlegettem, most ennek némileg ellentmondva úgy érzem, hogy ezek a saját készítésű vagy javítású felszerelések, kiegészítők így közelebb állnak hozzám, mint egy drágább, talán praktikusabb, de mégis "lélektelenebb", történet nélküli darab.

(Gyermekkoromban volt egy könyvem, a "Diogenész hordója", abban olvastam először a görög bölcsről, és a bejegyzés illusztrációja is e könyv címlapjáról való.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Gondolatok Harland Sandersről
A Kinizsi Százas és a personal branding
A főrendező úr