Az Iszkiri előkészületei

Ma ismét sétáltam egy jót: a holnapi hivatalos teljesítménytúra előtt kihelyeztem a bójákat, pontokat a Vértesben a Macska-bükkhöz (a piros sáv - kék kereszt elágazáshoz), valamint a Gerecsében a somlyóvári kulcsosházhoz. A szárligeti vasútállomásról indultam, és először a Macska-bükkhöz gyalogoltam el majd vissza (kétszer 7,2 km), utána pedig a kék sávon somlyóvárra és vissza (kétszer 10,7 km). Így összesen csaknem 36 km-t sétáltam. Nehezen szavakba önthetően örömteli dolog, amikor az ember egy saját ötletének, fontosnak érzett projektjének megvalósulását látja, és az előkészületek utolsó simításait végzi, ráadásul mindezt egy kellemes, gondolatokba merülős kirándulás formájában.

Épp most vannak a tavasz első napjai, és valóban gyönyörű, napsütéses, mosolygós tavaszi idő volt (és az előrejelzések szerint holnap is ilyen idilli idővel örvendezteti meg az Iszkirin indulókat a természet).

A kulcsosházban találkoztam a "remetével", aki a ház gondnoka, váltottunk pár szót a túráról, és mondta, hogy figyel és vigyáz majd a bójára és a kihelyezett információs táblákra. Mondta, hogy várja holnap a túrázókat. A segítségéért szuvenírként adtam neki egy rendezői kitűzőt.

Már hazafelé tartottam, amikor egyik túratársamtól, cimborámtól, Andrástól kaptam egy sms-t, hogy apa lett, így ez valóban egy különleges és boldog nap.

(Hoppá, és most nézem, hogy ez idén a 42. bejegyzésem.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás
Az Iszkiri 10 első bejárása
Apatúra