A teljesítménytúrázók arcoskodnak

Egy túratársam megállapítása szerint "a teljesítménytúrázók arcoskodnak". Mindezt viccesen, és saját magára is értve mondta, ugyanakkor ebben tényleg van igazság. Még ha előfordulnak is nagyon szerény túrázók, ők inkább a kivételek, akik erősítik a szabályt. De ez valahol természetes is, hiszen a teljesítménytúrázás sport, és még a "teljesítmény" szó is szerepel a nevében, így tagadhatatlanul verseny (aztán persze saját szemlélete, túrafilozófiája szerint ki a távolsággal, ki az idővel, ki jelvényekért vagy kupákért, ki saját magával vagy pedig másokkal versenyez), a versenyszellem pedig együtt jár az eredmények bizonyos fokú hajszolásával és megosztásával.

Itt van például a saját példám. Tulajdonképpen a bejegyzések 90%-a ellátható lenne az #arcoskodás címkével, és valamely túrámmal vagy eredményemmel való dicsekvés. Igaz, írok azért a kudarcaimról vagy a tépelődéseimről is, de ezek megint csak kivételként erősítik az általános szabályt, és blogom alapján sok olvasó egy nagy arcú, beképzelt valakinek hihet. Amiben persze nem téved nagyot, van a lelkemnek egy ilyen dimenziója is. Meg hát a webnapló mint műfaj is egy kissé nárcisztikus, magamutogató dolog, így esetemben ez is tetézi a dolgot.

Ha már itt tartok, össze is számolom, mennyit gyalogoltam az év első három hónapjában, és hány TTMR pontnál járok. Eddig teljesítettem a BUÉK 20-at, a Téli Gyermekvasút 8-at, A híd túl messze van 90-et, a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrát, a Kitörés 25 km-es távját és az Iszkiri 100-at (egy előzetes bejáráson), ez összesen 289,7 kilométer és 6638 méter szint, és 389 TTMR pont.

Kapcsolódó bejegyzések:
A főrendező úr
Dicsekvés anyucinak
Aktívan induló túraév