Túrabeszámoló a Palóc Expedíció 100 teljesítménytúráról

Kicsit elfeledve az elveszett Rockenbauer 130 jelvény körüli újabb, vicces-szomorú-bizarr fordulatot, mesélek a hétvégi Palóc Expedícióról.

Eredetileg a múlt hétvégére a 35 kilométeres Lábatlan-Szelim túrát terveztem, de aztán úgy döntöttem, hogy egy hosszabb sétára, a Palóc Expedíció 100-ra megyek a Cserhátba. Ez már a negyedik legalább száz kilométeres teljesítménytúrám volt idén (a Kinizsi Százas, a Mátra 115 és a Rockenbauer 130 után), és persze a TTMR pontjaim is jobban gyűltek ezzel mint a Lábatlan-Szelimmel: a 101 kilométeres távval és 2400 méteres szintkülönbséggel 137 pontot szereztem, így már 1244 TTMR pontom van.

A Palóc Expedíciót paraméterei alapján egy Kinizsi Százasnál könnyebb túrának gondoltam, azonban több okból is nehezebbnek bizonyult nála. Egyrészt hőség (sőt: hőségriadó) volt, mint a Szuperkatlan túrán vagy a Rockenbauer 130-on, és sok nyílt, árnyék nélküli szakasz. Másrészt pedig több volt ez valójában mint 100 vagy 101 kilométer: sajnos egy-két alkalommal el is vétettük az utat túratársaimmal, másrészt pedig állítólag a túra is el lett mérve valamelyest, így eltévedések nélkül is több volt a kiírásban szereplő távnál 5-10 kilométerrel (legalábbis a seprők szerint, akikkel a túra után a balassagyarmati vasútállomáson beszélgettem).

A túra Balassagyarmatról indult, ahová Popeye vitt minket (Áront, Lestatot és engem) autóval. Áronnal először hajnali vonatokkal terveztünk eljutni a rajtba egy sörözős este után, de aztán adódott az autós utazás lehetősége.

Áron gyors, 6 km/óra feletti tempóját csak az első kilométereken tudtam követni, így lemaradtam, majd egy kedves ismerőst fedeztem fel: V_Gyurit (épp egy eltévedés után gyalogoltam vissza a helyes út felé, amikor V_Gyuri szembejött, ő is elnézte az utat, de így legalább nem gyalogolt annyit a rossz úton, mint én, bár igaz, hogy én sem tettem meg annyi utat a rossz irányban, mint azok a futók, akik pedig engem fordítottak vissza valamivel korábban). A túra nagy részét aztán együtt tettük meg. Volt egy közös eltévedésünk is: annyira belemerültünk a programozás, az algoritmusok és a fraktálok csodáiról való beszélgetésbe, hogy a jelzéseket kevésbé figyelve Herencsény helyett a szomszéd faluban, Cserhátsurányban kötöttünk ki (érdekes, hogy több túratársamról kiderült idővel, hogy programozó: Suvlaj és Mancocka is ezzel foglalkozik, sőt Győri Jenő is, aki a legtöbbször teljesítette eddig a Kinizsi Százast; én magam csak hobbi szinten foglalkozom programok írásával).

Az egyik ellenőrzőpontnál (tán a nógrádmarcali vendégháznál) találkoztam azzal a sráccal, aki még a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra után jött velünk haza kocsival; kicsit beszélgettünk, s kérdezte, hogy én vezetem-e a Kinizsi Százas blogot. Mondtam hogy igen, és bár próbáltam (ál)szerény lenni, örültem, hogy kezdek egy egyre olvasottabb, ismertebb blog gazdája lenni.

Éjszaka jártunk Hollókőn, ahol gyermekkoromban édesapámmal is sokszor megfordultunk kirándulás közben (pár évig a közeli kisvárosban, a Cserhát és a Mátra között elterülő Pásztón laktunk). Még Hollókő előtt történt, hogy Lestat - joggal - a szememre vetette, hogy nem tájékozódok túl jól, de erre a kritikára szükségem is volt, egyszer tán a tájékozódási problémáimról (no meg ezen képességem fejlesztésére irányuló terveimről) is írok bővebben.

A célba, Szécsénybe 23 óra 50 perc alatt értem, azaz reggel 6 óra 50 percre, és megkaptam a palóc mintákkal díszített oklevelet és a csipkés emléktáblácskát. Az utolsó 7,1 kilométert nagyjából másfél óra alatt tettem meg, olykor még bele is kocogtam. Bár Lestat mondta még a Várad-domb előtt, hogy valójában nem 24 óra a szintidő, hanem 25, azt hittem téved, ezért siettem jobban (eredetileg 24 óra volt a túra szintideje, de aztán a hőség miatt megtoldották egy órával a rendezők, csak ez az információ nem jutott el mindenkihez közvetlenül).

Szécsényből Balassagyarmatra buszoztam, ahonnan a megritkított vasúti közlekedés miatt csak késő délutánra értem haza (de legalább volt időm aludni a vasútállomáson, és a seprő pártól hallottam egy jópofa kifejezést is: "megpisszentek egy pattintós zsemlét" = "kibontok egy doboz sört").