A túra népszerűsége meglepett, kiderült, hogy ez igazi "tömegtúra", az elején a nevezésnél kb. húsz percet kellett sorban állni (közben váltottam pár szót Lestattal, aki a Mátra 115-ön volt túratársam, és láttam Joeyline-t is a sorban). Persze ez a népszerűség nem meglepő, hiszen egy régi, hagyományos túráról van szó Budapest hegyeiben (több helyről is szép kilátással a főváros éjszakai fényeire), a táv barátságos, és egy augusztusi éjszakán általában az idő is kellemes, ahogy most is az volt. Ráadásul a túra még tematikus is, hiszen nevéhez hűen végig a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút pályájához közel vagy közvetlenül amellett kanyarog, így a vasút- és gyermekvasút-barátok körében is közkedvelt (a nevezési díjhoz pedig még egy éjszakai utazás is jár a kisvasúton, mely a Széchenyi-hegyi célból visszavisz Hűvösvölgybe, a rajthoz).
A túra különlegessége az ellenőrzőpontok magas száma: A távon 16 ellenőrzőpont volt, így sokszor csupán pár száz méterre voltak egymástól a pontok, de a legnagyobb "pontköz" is mindössze 2 és fél kilométer volt, Jánoshegy és Makkosmária között. Az ellenőrzőpontok fele a Gyermekvasút állomásain volt, ivóvízvételi lehetőséggel, szemetessel és mosdóval.
A túra másik érdekessége az aránylag sok emelkedő, hiszen a táv 21 kilométerére jutó 890 méter pozitív szintkülönbség csaknem a Mátrabérc és a Mátra 115 szintességét közelíti, de a túra rövidsége (és a jóval kényelmesebb szintidő, ami ez esetben 7 óra) miatt ez nem tűnik fel annyira. A táv egy része (sárga jelzésen haladó szakaszai) a Sárga 70-ről már ismerős volt.
A túra után a kisvonatra várva találkoztam Kovalik Andrással is, így együtt utaztunk és beszélgettünk (most utaztam először éjszaka a Gyermekvasúton; bár nappal már nem egyszer: többek között édesapámmal is régen).
Hűvösvölgyből gyalog sétáltam le csaknem a Széll Kálmán térig (pár megállót az éjszakai buszjárattal is mentem), majd a legelső metróval jutottam el a Déli-pályaudvarra. Hazafelé a vonaton kiolvastam a Tom Sawyert, és aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése