Az elveszett Rockenbauer 130 jelvény története tovább folytatódik

Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában c. regénye alapján lassan regény írásába kezdhetek magam is, Az eltűnt jelvény nyomában címmel. Az előző "fejezetből" megtudhatta az olvasó, hogy elveszett az életem egyik legnehezebb és legszebb túráján, a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúrán szerzett apró, gesztenyefa levél formájú jelvényem.

A túrát szervező Kanizsa Természetbarát Sportegyesület vezetősége megértőnek bizonyult, és felajánlották, hogy postán elküldenek egy jelvényt, így pótolva az elveszettet. Az újabb bonyodalmak itt kezdődtek... (Az olvasónak esetleg úgy tűnhet majd, hogy ez egy kitalált történet, s ilyen csak egy filmvígjátékban van, de a hat Kinizsi Százas jelvényemre esküszöm, hogy úgy történt, ahogy az alábbi bekezdésekben leírom.)

Pénteken megérkezett a küldemény, pontosabban megérkezett volna, ha a postás nem fél a kertben lévő két kutyától (barátságos jószágok különben, de a postásokat és az idegen kerékpárosokat valóban nem kedvelik). Így aztán a félős postás nem merte betenni a levelet a postaládába, és még értesítőt sem hagyott. Azt, hogy egyáltalán járt mifelénk, csak az egyik szomszédtól tudtam meg, aki elmondta, hogy megpróbált a postás kézbesíteni egy küldeményt, de megijedt az ebektől. Rögtön elbicikliztem a postára, de ott kiderült, hogy az aznapi leveleket, csomagokat nem lehet átvenni.

Hétfőn újra próbálkoztam - pechemre épp délután hatra, a zárásra érkeztem a postahivatal elé. Ma mentem volna újra a postára, de unokatestvérem, aki a szomszéd házban lakik felhívott, és megdöbbentő hírt közölt a telefonban: jött a postás, hozta a csomagot, de azt a kutyák megették (ez úgy történhetett, hogy a postás az ebektől tartva nem mert nagyon benyúlni a cső formájú postaládába, és a levél kilógott, kiesett onnan). Egy cafat hiányzott az összegyűrt boríték egyik sarkából, a ropogós jelvényt jóízűen elfogyasztotta valamelyik kutya.

Sajnos nagy a kert, és nem tudom, lenne-e esélyem megtalálni a kutyagumikban kutatva a jelvényt (mint ahogy az esküvős Amerikai pite részben Stifler kereste a gyűrűt) - és azt sem tudom, hogy a komisz dög mennyire rágta meg azt, vagy hogy emésztése közben mennyire károsodhatott... Így egy esélyem van: a Kanizsa Természetbarát Sportegyesület elhiszi nekem ezt a szinte hihetetlen, tragikomikus történetet, és hajlandó még egy jelvényt adni valahogy - de immár nem a postára bízva.

És most itt van a sok "mi lett volna ha"... Ha a postás bátrabb, ha a kutyák szelídebbek, ha tegnap 10 perccel előbb érek a postára... Annyi bizonyos, hogy ennek a jelvénynek már van története...

Kapcsolódó bejegyzések:
Az elveszett jelvény
Jelvény a szénakazalban
Túrabeszámoló a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúráról